A Transit (ami valójában Turneo) gazdája is egy ügyfél volt, aki az esedékes szerviz alkalmával szörnyű dolgokkal szembesült. Balázs összeszámolgatta neki, mennyibe kerülne a műszaki vizsgára felkészítés. Forintban olyan milliós összeg körül. ABS-vezérlőegység, szétrohadt szervócsövek, önindító, kuplung, meg az apróságok, kiégett izzók, nem működő ablaktörlő, a téli és nyári gumik is erősen túlfutották magukat. Úgyhogy felajánlotta, ha Balázs kifizeti az ezerötszáz koronát, amit a tárgyévben adóként már befizetett rá, viheti. Plusz a Volvójában cserélje le a vezérműszíjat és a fékbetéteket.

Saját bevallása szerint úgy két-három év alatt tanult meg elfogadhatóan svédül. A svédek átlagban elég jól tudnak angolul, de elég határozottan elvárják, hogy aki nem turista, az beszéljen svédül. Nálunk szerencsére ilyen dilemma nincs, hiszen nem tudunk angolul.

Egy ötgyerekes családé volt, de csak az övék, tehát ez egy első tulajos autó volt, a vásárláskor 460 ezer kilométerrel. A családiasítási átalakításokat viszont már Balázs csinálta rajta, mert ha egy ilyet személyautóként regisztrálnak, Svédországban fele annyi adót, tízezer koronát (300 ezer forint) kell rá fizetni. És nem mindegy, hogy egy autó értékének kétszeresét fizeti az ember évente adóként, vagy csak amennyit ér.

Az embléma kifakulása típushiba. Garanciában cserélik. Ezen az emblémán is látszik, hogy ez nem olyan egyszerű, amilyennek hangzik, még akkor sem, ha van olyan (hülye), aki félmillió kilométeren át márkaszervizbe hordja a Transitját. Balázs mondjuk simán megcsinálhatta volna, de az ilyen garanciális cserék annyi papírmunkát igényelnek, hogy inkább hagyta a fenébe.

"A küszöböt megnyomták. Megcsinálom, illetve egy haverommal csináltatom meg, de gondoltam, még így jövök vele haza, hogy ha már bemutatom az autót, hiteles legyen."

Igen, az ajtók a legváltozatosabb helyeken rohadnak.

Hogy autódiagnosztaként, illetve fekete öves hasznon-Ford szakértőként szerinte hány kilométerre terveznek mondjuk egy Transitot, Balázs azt mondja, szerinte nincs ilyen. Ha karban tartják az autót, elvileg végtelen, gyakorlatilag félmillió kilométernél még nagyon nem látszik az út vége. Nem véletlenül vette meg ezt a Transitot; oké, olcsó volt, de szerelni csak hobbiból akar, nem muszájból.

"Lengyelországban sok autópályát építenek, de a pillanatnyi úthelyzet azért még nem a legjobb. Szerintem a kettesem is ott kotlott meg." Nálam a Váci úton nem sztrájkolt a váltó, de egy Göteborg-Budapest viszonylat azért biztosan több hibajelenséget produkál.

Újabb fontos lecke a pedálgumi-fetisisztáknak: ezekről az eredeti pedálgumikról sem mondaná meg senki, hogy sokkal több van az autóban, mint 200 ezer. Hanem viszont a gázpedál melletti szivacsos műanyagba már kopott egy jókora kráter. De hogy ez hány százezer óta kráteres, sajnos Balázs sem tudhatja.

„Sok Transitot alakítunk át taxinak. Ki kell bontani az egész belsejét, spéci padlót építenek be, hogy kerekesszékkel is be lehessen szállni, meg rögzíteni, és ezekből képződnek felesleges ülések. Úgyhogy a hátsó sorban vadi új Transit-ülések vannak. És isofixesek, nekem meg fontos a gyerekek biztonsága. Maga az átalakítás persze nem lett túl szép, mert építkezés közben csináltam, meg ugye mellette dolgoznom is kell.”

A belső tükör belső tükre: mandinerről figyelemmel lehet tartani a menetiránynak háttal ülő gyerekeket is. Persze jobb, ha mindezt az anyuka csinálja, de ilyen családi túráknál szerencsére ő is ott van.

Alulról látszik, hogy a klímakompresszor elfosta magát. Göteborgban még jó volt a klíma, mármint nem az éghajlat, hanem a légkondicionáló berendezés. A zöld a jelzőfolyadék, amivel feltöltik a rendszert, hogy látni lehessen, ha valahol folyik. Hát most látható. Illetve most már annyi kifolyt, hogy nem is látható. Vagyis nem kifolyt, hanem kifújt, hiszen ezt a jelzőanyagot a gázba keverik.

Van belőle 75 lovas turbó nélkül, 85 lóerős turbós és 100 lóerős turbós. Ez egy bontatlan 85 lovas félmillió kilométeres Transit-dízel, fődarabok cseréje nélkül.

A svéd síkosságmentesítési szokások miatt a kerekekről és az autó aljáról könnyen lejön a védőfesték, és elindul a rozsda. A Transit azért egészen meglepő helyeken is tud még rozsdásodni, egy alumínium betét például gyönyörűen megindítja az elektrokémiai korróziót.

Így néz ki egy svéd forgalmi. Az átírásban nagy segítség, hogy ki van jelölve a bélyeg helye, amit ráragasztunk, és bedobjuk egy postaládába. Néhány nap múlva megkapjuk a hivatalos iratokat a tulajdonosváltozásról.

Áááá, azért hülye nem vagyok, mondja Balázs a felvetésemre, hogy az autóparkja alapján (Saab 95, Laguna, valami Alfa, a többit elfelejtettem) elég tekintélyes gépjárműadót fizethet. De nem, mert csak azokat az autóit tartja forgalomban, amiket épp használ. Mégsem okmányirodákban tölti a fél életét, hiszen Svédországban az autók forgalomba helyezéséhez elég egy mobilapp. A képen Balázs autóinak rendszámai láthatók. Egy kattintás, forgalomból kivon, még egy kattintás, forgalomba helyez. Előbbi ingyenes, utóbbi 50 koronába kerül (kb. 1500 forint). Az elektronikus számlát pedig befizeti az interneten. Tök hülyék a svédek, ahelyett, hogy kimozdulnának néha egy kicsit hazulról, és buliznának az okmányirodában. (Plusz hálás téma sörözés mellé, hogyan nézne ki a mobilapp magyar változata.)

A szokásos kérdés és a szokásos válasz: - Tervezitek a hazatelepülést, legalább a távoli jövőben?
- Figyelj, mindenünk megvan. Jó a melóm, megvannak a barátok. Én szeretem az embereket, és próbálok nyitottan állni a dolgokhoz, de nem mindenek felett.