Ki akarja tesztelni Rossi Abarth-ját?

Fiat 500 Abarth 595 Competizione

2016.11.04. 06:30 Módosítva: 2016-11-04 07:21:53

Adatlap Fiat 500 Abarth 595 Competizione 180 - 2016

  • 1368 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 180 LE @ 5500 rpm
  • 230 Nm @ 3000 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    7.4 másodperc
  • Végsebesség:
    225 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    7.9 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.9 l/100km
Ez a kérdés landolt a szerkesztőségi levelezési listán. Én dugnám, volt a válasz. Az autót Szakál Metáltól kaptuk kölcsön. 1996-ban láttam először Rossit motorozni, akkor még a 125 köbcentis kategóriában, és az első gondolatom az volt, hogy ki ez az állat? Azóta vagyok Rossi-szurkoló, illetve mióta autóban ülök ez a kedvenc kategóriám: a kicsi és ideges.

Az autót kísérő történet szerint ez Rossi szponzorautója, amit odaadtak az Eneos forgalmazóinak, hogy haknizzanak vele, és Rossi kapott egy másikat. Itt látható egy három hónapos videó, amiben Rossi valóban ül egy ilyen 595-ös Abarthban, de abban más a kormány, más a kereke, a tetején antenna van, ennek pedig egy 595-ös jel van az antenna helyén. De leginkább más a rendszáma. Így Rossi-rajongóként sajnos nem tudom elmesélni a kocsmában, hogy biztosan ugyanabba az ülésbe szellentettem, mint az isten, de nincs kizárva, hogy filmben szereplő az új, ez meg a régi, és akkor nyugodtan mesélhetem a kocsmában, hogy tényleg.

Az autó teljes neve, Fiat 500 Abarth 595 Competizione. Az 595 utalás az ős 500 Abarth motorjának lökettérfogatára, a competizione pedig versenyt jelent. Az autó eredeti színe piros volt, ez a mostani reklám csak fólia. Az autón kívülről a nagy Abarth-lökhárítók tűnnek fel, a nagy kerekek, a nagy kerekekben nagy piros Brembo-féknyergek, és mindenhol 595 vagy Abarth jelek vannak, de még az olajbeöntő nyílás kupakjára is jutott egy skorpió. A normál 500-asokkal ellentétben itt nem króm, hanem matt antracit kilincsek vannak az ajtókon, amik majd el fognak törni, mert az 500-as kilincs eltörik. Én már az asszony mindkét 500-asán cseréltem egyet-egyet.

Amikor kinyitjuk az ajtót, azonnal kiveri a szemünket két igazi karbon Sabelt szék. A versenyautókért rajongó hülyének azonnal könny szökik a szemébe, ha ilyet lát. Kényelmesek, nagyon tartanak és gyönyörűek. Ha beülünk egy átlag ülésbe, annak a támlája valamilyen szinten nyeklik-nyaklik. Na ez nem, ez úgy áll, mint a beton. Legszívesebben kicsavaroztam volna a kocsiból, és magammal vittem volna, hogy kísérjenek végig életem összes autójába. A kormány velúrbőr, sima bőr és karbon kombinációja, az alján lapított, jó fogású, azonnal kézre álló. A műszerfal kijelzőjén egy darab mutató sincs, itt már minden digitális. Két állása van: normál és sport. Sport módban középen alul megjelenik egy gyorsulásmérő, itt nézhetjük, milyen G erők hatnak ránk, már ha van időnk nézegetni.

Az óracsoport mellett van egy turbónyomásmérő, de annyira nincs szem előtt, hogy egyszer sem néztem rá. A váltókar fémből készült, ami azért jó, mert szép. És azért nem jó, mert nagy melegben rásül a kezünk, nagy hidegben pedig ráfagy, így ősz táján és tavasszal tökéletes. A többi kezelőszerv olyan, mint minden 500-asban, meg kit érdekel egy ilyen autóban, miként klattyan az index. Működik, aztán jól van. Belül is mindenütt Abarth, 595 feliratok és skorpiók sorakoznak, még a szőnyegen is, nehogy takarítás közben elfelejtsük, mit is porszívózunk.

A motor beindításakor felmorajló kipufogóhang mintha nem is ebből az autóból jönne, hanem valami sokkal komolyabból. Már alapjáraton is gyönyörűen szól, az ember ül nyitott ajtóval, néz hátra és pöcögteti a gázt. Pont mint egy húszéves telepi gyerek, mikor az első csővéget teszi a Ladára, majd elégedetten néz, hogy hú gecó, megérkeztünk, innen már nincs feljebb. Alacsony fordulaton, ahol az ember normálisan közlekedik, csodálatosan hörög, nem repedt fazék, nem tolakodó. Itt tessék a hangszóróra kattintani.

Megyek az autóval, és indokolatlanul váltogatok föl-le, mint valami hülyegyerek, egyfajta közszolgálatiság jegyében, hogy a gyalogosok se maradjanak ki a szimfóniából. A járókelők feje forog, hogy miből jön a hang, a gyerekek a szemükkel kísérik az autót. A fordulat emelkedésével a hang nem lesz paraszt, inkább csak erősebben fújtat, de nem hangos, se kint, se bent nem zavaró. Autópályán teljes csendben utazunk, csak a futómű feszessége tudatja, hogy miben ülünk, nem zavaróan kemény, én pont ezt szeretem.

Ha már az indokolatlan váltogatás szóba került, emlékezzünk meg a váltóról. A felségemnek van egy dízel 500-asa, direkt azzal mentem, hogy friss legyen az élmény. A normál 500-asokban olyan váltó van, ami üzemszerűen akadósan működik, már többel mentem, ez ilyen. Kíváncsi voltam, ebbe bele merik-e tenni azt a szart. Szerencsére nem merték. Ebben rendesen kapcsolható, pontos kis váltó van, nem kell figyelni, hogy ne reccsenjen a hátramenet, mindössze egy hatodik fokozatot hiányoltam. Keresni kezdtünk egy helyet, ahol normálisan tudunk vele autózni, mert ezt péntek délelőtt Budaörs környékén nehezen lehet megtenni a közlekedési szabályok durva meghágása nélkül, így kerültünk a Drivingcampbe, ahol szinte azonnal fogadtak bennünket, ezúton is köszönet érte. Az első néhány ismerkedő kör után, ahogy egyre jobban képbe jöttünk a pályával, érzéssel elkezdtük kinyomni a szemét. Csak kulturáltan, ahogy Csámpai továbbszolgáló szakaszvezető mondta, mikor elmesélte, hogy ütötte le nevelési célzattal a bukósisakjával az asszonyt, meg az őt megszöktető szeretőt.

A szűk pályát mintha ennek a kisautónak találták volna ki. Sokan azt gondolják, a nagy menéshez sok erő kell, pedig nem. Egy M3-as vagy M4-es BMW esetében a határok annyira messze vannak az átlagember komfortzónájától, hogy amikor ott kezdünk sportolni, az már akkora tempónál történik, ahol minden apró hiba sok millióba kerül. A nagy érzéshez nem kell 400+ ló, csak kis súly, jó futómű, jó fék és balansz. Ebben benne van mindegyik. Vigyorgó óvodásként csapattunk körbe, a fülünkből folyt az adrenalin.

A kis 1,4-es motor annyira lelkesen pörög, hogy az elején többször észrevétlenül elforgattam tiltásba A 305 milliméteres lyuggatott tárcsákon már látszott, hogy kaptak az élettől, meg a korábbi pilótáktól, de csak egy négydugattyús Brembo fékről beszélünk, az teszi a dolgát. Mikor megálltunk, hogy helyet cseréljünk Szakál Metál Zsolttal, igen erős fékszag csapta meg az orrunk, és dőlt a forróság a kerekek mögül, de a fékhatáson nem éreztünk gyengülést.

A Koni futómű tökéletes visszajelzéseket ad mindenről, precízen lehet irányítani, a kanyar előtt kis kormánymozdulattal meg lehet indítani a fenekét, hogy ne túrja le az orrát, utána gyönyörűen fordul. A drivingcampes srácok is kipróbálták az autót, és néhány kanyar után azt láttuk, hogy két felnőtt ember fülig érő szájjal köröz egy nyúlketrecben, majd ugyanazzal a vigyorral, és "b+, ez egy gokart" felkiáltással szállnak ki az autóból. A gyárilag megadott 6,0l/100km-es kombinált fogyasztást nyilván lehetetlen hozni, vagy lehet, de akkor én vagyok a Spritmonitor legnagyobb fillérb@szója, a többiek átlaga 7,91 liter, ami szintén nem sok egy ilyen autótól. A fedélzeti számítógép által mutatott 8,8 literes érték kifejezetten jó, ha hozzávesszük, hogy ennek az autónak mindenki nyomja. Nekem sikerült egy fél tank benzint eltüntetni a harmincöt literes tankból kb. negyvenöt perc alatt, ami szerintem kiemelkedő eredmény.

A Fiat magyar oldalán nem található meg a modell, pedig a Fiat olasz és német oldalán külön fel van tüntetve az Abarth márka. Kis kutakodás után jutottam el a magyar forgalmazó oldalára, ami kevésbé informatív, az összes műszaki adat a német oldalról van. A hazai ár 7 400 000 forinttól indul, és csak a képzeletünk szab határt, hol a vége. Pl. teszünk bele xenont (360 000 Ft.) Sabelt bőr kagylóülést (300 000 Ft.), ezt a Sabelt karbon kagylót (565 ezer, nagyon kell!!), bicolor fényezést rá(400 000 Ft.), és máris akár egymillióval drágább. Ilyenkor néhányan már felhorkannak, hogy ennyiért már autót is lehet kapni.

A Ford Fiesta ST, ami szinte ugyanezekkel a paraméterekkel bír (182 LE, 240 Nm, 6,9 s 0-100, 220 km/h) 6 455 000-től indul. Ha retró divatautó vonalon maradunk, akkor a Mini John Cooper Works 8 422 000-től kezdődik, és egy kis extrázással simán 10 millió fölé lehet vinni az árát, az sem egy kamion. A Mini esetében nem teljesen korrekt az összehasonlítás, mert a régi 1,6-os helyett ebben már kétliteres turbó motor van.

Hogy sok-e ez a 7,4 millió? Attól függ, megdolgoztunk-e érte, vagy a haveri háló okán közbeszerzéseken indulunk, illetve láttuk-e már a legdurvább 500-as, az Abarth 695 biposto 39 900 eurós árcéduláját. De ha melléteszünk egy kupacban tizenöt Gucci táskát, megint más dimenzióba kerül az ára, és rájövünk, hogy ez szinte ingyen volt. Az értékvesztése is jobb, szerintem jobban is öltöztet, az élvezeti értékéről nem is beszélve. Kedves olvasó, ha megteheti, öltözzön ön is Fiat 500 Abarth 595 Competizionéba, nem bánja meg!

  • Megbízható használt autót keresel? Eladó Fiatok minősített kereskedőktől

Népítélet - Fiat 500