Dynamism, design und exclusive character*

2003.07.17. 08:00
Az eredeti A3-as annyira nem új modell, hogy ez a teszt is rögtön az utódjáról szól. Mégis, a bevezetés óta eltelt 7 év és az eddig eladott 875.000 autó dacára még mindig nem értem, miért kell valakinek pont ilyen.
 
 

Kétségkívül ügyes a kacsalábon forgó Golf koncepciója. Gyártani - és főleg fejleszteni - konszernszinten lényegesen olcsóbb, ha sok márka és modell közt oszlanak meg a költségek. Egy Octaviát hajtó taxis kevélyen előre is fúrhatja az orrát a droszton, elvégre az autója majdnem Audi, bár csak 4 millióba került.

 
   
   

Az új A3 isteni szerencséje, hogy szép. Kíváncsi vagyok, szép autót lényegesen drágább-e gyártani, mint csúnyát, akárhogy is, a rokonok közül az A3 van annyiszor szebb, ahányszor drágább. Hogy a vérrokonok is megszépülnek-e, azt nem tudjuk, egyelőre az esztétikai ár-érték arány rendben van.

Az elődmodell sem volt csúnya, de aligha pályázhatott a legmarkánsabb kompakt címére (pedig a számtalan elnyert díj között ez is ott lehetett valahol, csak felületesen olvastam a sajtóanyagot). Az új A3 szélesebb, laposabb és hosszabb lett, és e változások mindegyike nagyszerű hír. Kemény külsejű, sportos és drágának tűnő autó, amilyennek az Audi-hívők mindig is látták, csak most tényleg. Ráadásul a távolságtartó választófejedelemségi gőgöt oly remekül sikerült keresztezni a szájbavágós-széttépős agresszivitással, ahogy utoljára a dobermann kitenyésztésekor, amire egyébként az A3 egyáltalán nem hasonlít. Mégis minden szögből nagyon szép autó.

 
   
 

Erősnek viszont nem elég csak látszani, ahogy arról a maláj óriás oly sokat mesélt ivócimboráinak Fülig Jimmyvel történt pofozkodása óta. Tesztautónk igyekszik is: ez a jelenleg kapható második legerősebb A3-as a 3,2-es, 250 lóerős után. Azaz kétliteres, közvetlen befecskendezéses, benzines, 150 lóerős. A motorblokk megegyezik a standard kétezressel, de a hengerfej egészen más. A közvetlen befecskendezés a korszerű dízelekre emlékeztető közös gyűjtőcsöves rendszerű, meg persze van még 16 szelep, változó szívócsőhossz és változó vezérlés a szívóoldalon. A sok technikai zagyvaság eredménye számszakilag 150 lóerő és 200 Nm.

Erre egyelőre négyest adunk: az Alfa 156-os JTS motorja 15 lóerővel és 6 Nm-rel többet tud, ráadásul alacsonyabb fordulaton, a Toyota Avensis D-4 -ese meg 3 lóerővel és 4 Nm-rel kevesebbet.

 
   
   

Mindez viszont érdektelen, a kérdés, ki villog le kit az autópályán. Nos, az Alfa az A3-at, a Toyotát meg mindenki. A mindennapi használat is ilyesmit mutat. Az FSI motor szépen, finoman jár, nagyon alacsony fordulaton az ereje szegény, akár a keveréke, a középső harmad decens, a felsőben meg keményen húz. Nulláról százra 9,1 alatt gyorsul. Akinek van szíve pörgetni, esküdni fog rá, hogy erős autója van.

A számokból világosan látszik, hogy az FSI motor nem a Honda S2000 megszorongatására készült. Semmi baj, ha azért nem egetverően erős, mert igen takarékos. A teszt első két napját rövid távú városi jövésmenéssel töltötte, virgonc használat mellett. Tudom, hogy lelövetnek érte, de leírom: 16,1 liter/100 km jött ki, pedig kétszer is ellenőriztem, titokban nem kötött-e valaki utána egy lakókocsit .

 
   
 

Felháborodásomban úgy döntöttem, kiviszem a telekre, és az árnyas fák között egyszerűen felgyújtom. Surány felé haladtomban viszont érdekes dolog történt, az átlagfogyasztás-mérő megháborodott, és visszaszámlálásba kezdett. A tiszta lap kedvéért kinulláztam, és mentem 100 kilométert igazolandó a hihetetlent: konzervatív országúti tempónál 5,9 literes átlagot hozott. Vitának helye nincs, az FSI a TotalCar történetének legszeszélyesebb motorja; a vezetési stílusra ennyire szélsőségesen érzékeny lelket még sose találtunk. Amilyen kiegyensúlyozott, nyugodt karakter haladás közben, olyan makrancos benzinügyben. A végére 11,5 liter lett az átlag.

 
   
   

A többi vasdarab nem tartogat efféle érdekességet, az A3 vérbeli Audi, nagyon jó futóművel, hatsebességes váltóval, remek fékekkel. Vezetési élményben jelentős fejlődést hozott a generációváltás, felnőttesebb, komolyabb autót kapunk a temérdek pénzünkért. Van menetstabilizáló elektronika, de tényleg csak a bespeedezett kölkök diszkóbalesetei ellen, egyébként az A3 jólelkű és kezes, ügyesen megy még egészen gyorsan is. Vagy a gumik voltak különösen félénkek, vagy az Audi túlságosan inspiráló, mindenesetre jó sokat csikorogtak, miközben a finom pontos kormánnyal az optimális ívekre vadásztunk a szűk kanyarokban.