Lenyilaz, ha nem váltasz

Teszt: Honda Accord Tourer 2.4

Zirig Árpád

2008. október 15., szerda 01:13

Odaszóltam apámnak: „Csinálj helyet a garázsban, kérlek, kombival megyek.” Amikor begurultam a ház elé, már égtek az utcai lámpák – a sárga fényben ott látszott a garázs előtt a három megpakolt zöldségesláda. Az öregem látatlanban ráizgult a kombira.

A hűtőmaszk olyan, mint egy hárompengés eldobható borotva

Amikor mackónadrágban vakarta hasát a kocsi mellett, láttam rajta, nem ilyenre számított. Mikor kinyitottam a csomagtartót, már nem ragaszkodott a bepakoláshoz; hatvannyolc évébe nem fért bele a csilivili kombi fogalma. Reggel, mikor kinéztem az ablakon, ismét a Honda mellett találtam, újságbehozás ürügyén nyálazta körbe a gépet. Mikor bejött, rám nézett: „Fiam, én ezt nem gondoltam volna a japánokról.”

Szemében felértékelődött az egyszerű, megbízható japán autók sztereotípiája, de a három zöldségesláda ott maradt kikészítve. Vajon befér? Akármilyen hülyén néz ki a felvágott aprófa a beépített mélynyomó mellett, ez a kombi képes ellátni kombiságát: ha szűkösen is, de befért. Zöldségesek, azért ne adjátok el a háromszázas dízel mercit – jó ez a gép, de nem a ti autótok.

Az felfelé kunkorodó lámpasarkak agresszívvá teszik

Van benne hely, de a csomagtér nem versenyezhet a kategóriatársakkal. Az osztályból izomtömeg-növelővel kigömbölyített Ford Mondeo 150 literrel többet nyel el, de a lista hosszú: ennél mindenki többet tud. Passzentos a jó szó. Olyan, mint egy rockerfarmer: guggolva szorítja a zacsit, de csápolni még épp lehet benne.

Mint egy szamuráj tekintete

Az Accord Tourer tantopenge-szerű profilja hideg, könyörtelen – japánosan szép. Az alacsony tetővonal sajnos kiköveteli a magáét: a magyar átlagmagasságba bőven beleférő testemnek már kevés a hely. Zavaróan közel a tető, az arcomba hajló szélvédő íve éppen a homlokfalamon végződik. A halántékomba dőlő ablakok is a bezártságérzetet növelik; ehhez ugyan a saját kisautómban hozzászoktam, de könyörgöm, az Accordot a BMW mellé akarják felfényezni, az a pár centi tényleg hiányzik.

A tanto és a tokja

Tanto – 15-30 centiméter hosszú, kard formájú tradicionális japán tőr, neve két részből áll: tan (rövid) és to (kard). Pengéje a szokásos japán típus, tulajdonképpen egy apró katana. Mint közelharcra alkalmas eszköz a Heian korszakban jelent meg, igazán jelentős kézi szúrófegyverré a Muromachi érában lett. Legismertebb fegyverkovács mestere Yoshimitsu.

Izmos tompor, de nem farnehéz

A jó bornak és a jó bőrnek is a fenekére néznek, ezzel sincs másképp. A két kipufogóvég még egy Wartburg kombit is sportossá tenne, a Honda mögött autózókban pedig zsigeri versenyszellemet szül. A márkára részben rányomta bélyegét a sok utcán gyorsuló nagykamasz, talán ez, talán a széles és sportos sziluett néhány közlekedőben meghozza a bizonyítás kényszerét.

Helyet, mééééég helyet - alig fért be három zöldségesláda

A hátsó ajtó nyitása után rendezett és átgondolt tér fogad: valóban nem ütni-vágni való kombi érzését adja. Rekeszkék, háló és jól eldolgozott borítás – ilyen szempontból nagyon rendben van az Accord. Egészen finom megoldások próbálják feljebb tolni az értékérzetet: a csomagtér ajtaja gombnyomásra csukja le magát.

A műszerfal tapintása egy osztállyal jobb mint a látványa

Ha behunyt szemmel tapogatóztam volna a kocsiban, azonnal egy kategóriával feljebb, az igazi prémiumba sorolom. A műszerfalborítás tapintásra sokkal többet nyújt, mint várnánk. Nem kopog, nem zörren, érezni, hogy ha csak pár tizedet, de enged az ujj nyomásának. Viszont ha kinézünk a képzeletbeli szemfedél alól, a középkonzol azonnal egyértelművé teszi az árkategóriát. A szegényes kinézetű kijelző a Civic szintje, hiába építettek köré egy otthonosan hajló és kárpitozott műszerfalat, az összkép felemás.

A csatlakozókat a könyöklő
alatti rekeszben rejtették

Helyenként szűkös, de a mérnököknek jár a dicséret. Ahol lehetett, kihasználták a zugokat, így került a középkonzol oldalaira egy-egy apró térkép- vagy számlazseb. A könyöklő alá szerelték egymás mellé a 12V kimenetét, az AUX és az USB csatlakozót; nincsenek műszerfalra lógó kábelek. Ha valami megfelel a magasabb kategóriának, akkor ez az: a japán szellemiség, a tökéletességre való törekvés az apró részletekben ütközik ki igazán.

Az ülések anyaga és kényelme kiváló

Az elektromosan állítható, programozható pozíciójú bőrülések benne vannak a 8 milló 690 ezres árban. A kidolgozásra és ergonómiára nem lehet panasz, jó érzés csak úgy üldögélni bennük. Egyáltalán nem hivalkodó az Accord belseje, nem érezni felesleges látszatluxusra való törekvést – egyszerűen csak jó. Rendben az összes illesztés, minden a helyén van, örömmel nyúl a kéz bármihez: ez az, ami nincs meg így egyben a konkurenciában, ez a hondaság lényege.

A Duna mellett mókás volt a tempomattal adagolni a gázt

Háromféle motorral választható, ez a 2.4-es a legerősebb. Soros négyhengeres iVTEC benzinmotor, folyamatosan változó vezérlésű szívórendszeren át lélegzik. Kipufogógázai megfelelnek az EURO 5 norma szintjének, megnyugtató a környezettudatosság. A kisördög viszont ott bujkál bennünk, hisz káros anyagok ide vagy oda, nem mindegy az üzemanyag-mennyiség, amit kipöfékelünk.

A csúnya, belterjes szerkesztőségi kávézások alkalmával mindig kibújik a szög a zsákból. Hiába mondogatjuk, hogy a Honda 11-12 literes átlagfogyasztása a kategóriának megfelelő, a kérdőjelet kiraktuk: ha a 6,2 literes Corvette meg Escalade elhörtyög 13-17 literrel, akkor ezekbe hova csurog a benzin?

A motorból látni valamit, nincs az egész tér beborítva

201 lóerő, így leírva jól néz ki, de a nagy fehér testtel alacsonyabb fordulaton erősen megküzd. Nincs mit tenni, ki kell várni, míg 4500-as fordulatig felpörög, onnantól a hang mellé már svung is van. A tesztautón már korábban feszegethették a határokat, a kuplungon bizony már érezni lehetett a felpörgetett motorral rajtolásokat.

A piac egyik legjobb váltója

Kérem az imaszőnyeget: a hatfokozatú váltó előtt ünnepélyesen leborulnék, egy szerkezetnek ilyennek kell lennie. Pontos, rövid úton jár, és még a gombnak is jó a fogása, jelenleg az egyik legjobb váltó. A műszerfalon egy kis zöld nyíl figyelmeztet a fel- és lekapcsolásra. Valószínűleg az optimális fogyasztásra hangolták, hisz alkalmanként már 45 km/h-nál a hatodikba húzatta volna velem a váltókart. Ami igazán nonszensz: hátramenetben is kérte „kettes rükvercet”, ilyen azonban nincs – ezek után hogy bízzak az utasításaiban?

Fenntartásokkal ugyan, de próbajelleggel mégis szót fogadtam a nyilaknak. A 234 Nm-es nyomatéknak nem okozott gondot az ilyen korainak tűnő váltás. Ha gyorsításra nem is, haladásra így is képes; kár, hogy a fogyasztás mégsem esett számottevően.

Erre a képre kattintva az sajtófotók galériájába jut

Könnyű önmérsékletet gyakorolni, a radarvezérlésű ACC tempomat úgy teszi a dolgát, hogy a talpunk akár órákig hozzá sem ér a pedálhoz. Érzékeli az előttünk haladót, mérsékeli a tempót, motorfékez és a tárcsába is harap a fékpofa, ha kell, majd ha teret érzékel, visszagyorsít. Szinte az elkábítás szintjéig gondolkodik a sofőr helyett. A CMBS rendszere a baleseti szituáció lehetőségét érzékeli, seggbetapadós vezetési stílusnál azonnal felhívja a figyelmet a fékezésre: BRAKE, BRAKE! Az első sokktól még le is fékeztem – az igazság az, hogy a Honda jobban félti az orrát, mint én. A teljes biztonságot az LKAS sávtartó elektronika adja. Ha kell, és a látható felfestés lehetővé teszi, a kormányzásba is beavatkozik.

Lenyilaz, ha nem váltasz – Honda Accord Tourer 2.4

Üresebb szakaszokon órákig lehet úgy autózni, hogy csak a kormányon levő tempomattal lavírozunk, gombnyomással adva és véve el a gázt. Nem érezni a rendszert kiforratlannak, megy és működik, a kilométernyi kábelkötegek ellenére nem tűnt úgy, hogy elveszne egy-egy elektron. A villanyalapú kedvesség egészen odáig terjed, hogy a kocsi ablakait kívülről, az ajtónyitót nyomogatva fel-le húzhatjuk. Nyári elindulások alkalmával már előre átszellőztethetjük az utasteret – a Honda figyel ránk, de nem házsártos dada, hanem szexi óvónő; örülsz, ha megsimogat.

Jó vezetni az Accordot, közvetlen a kormányzása, aránylag feszes a futóműve

Olvasóink írták

Zebránál várhatod amíg az áthaladók megcsodálják.
Az autópályás távolságtartás is működik, bár szerintem kicsit nagy távolsággal marad le, ha a belsőben észlel valakit.

Írjon ön is ítéletet Accordjáról !

Hülyeség ragozni a szokásos sajtósdumát, hogy prémium vagy sem. Fogadjuk el, hogy nem csak fekete és fehér szín van, létezik a szürke határmezsgye is. Az Accord pont ilyen. Jó a belseje, szép a karosszéria, és jó vezetni. Direkt a kormányzás, tényleg arra és úgy megy, ahogy szeretnénk. A sportkombi forma nem átverés, valóban alkalmas ez a futómű, kormány és fékrendszer a határok feszegetésére. A motorháztető alatt toronymerevítő, és a csomagtartó sem véletlenül aprócska – a tisztességes felfüggesztés ott is helyet követelt.

Lenyilaz, ha nem váltasz – Honda Accord Tourer 2.4

Ha mérlegre raknánk mindent, talán a „MEGÉRI” felé billenne a nyelv. Hasznos és működő extrák, jó forma, korrekt csúcsmotor a kicsit szűk és nehéz karosszéria ellenében. Aki használható és szerethető metszetet keres a kivagyiság és az arctalanság halmaza között, az jó helyen tapogatózik. A szépségétől elcsábuló zöldségesek meg nem tehetnek mást: utánfutót akasztanak a Honda Accord Tourer mögé.