Kedveltesse meg magát irigyeivel!

2005.12.13. 08:30
Vérbeli kis pöcsköszörű, de néha már túlzásba is viszi. Rég volt már ilyen, de nem tudtam eléggé hátratolni a vezetőülést, pedig nem vagyok egy hegyomlás. Testesebb ember magára se csukhatja, mert a válláról simán visszapattan az ajtó. Persze hamar megszerettem.

A dizájnakadémián tanítani fogják ezeket a formai megoldásokat, amikor a hallgatók a szánalomkeltés művészetének elsajátításához érnek. Tall boy style, magasfiú stílus, ilyeneket olvashatunk a Hyundai nemzetközi honlapján, amikor erre e kellemetlen témára, mármit az Atos formatervére terelődik a szó. A colossrác iskola lényege nyilván a viszonylagos magasság, amit a felfelé nyúló első-hátsó lámpák hangsúlyoznak, nagyrészt feleslegesen, hiszen az Atos így is épp elég magas.

A motorház oldalnézetből olyan, mint egy tangóharmonika, ami összenyomva tán Hyundai Coupé lehetett, kihúzva meg... hát ez. A színre fújt lökhárítókon elöl-hátul koptató, a szegény ember parkolóradarja, de oldalt is műanyag csíkok védik az ajtókat. A formatervezést nagyon komolyan vették, erről árulkodik a hullámosra formált kilincs, meg persze az egész velőtrázó csúnyaság, amilyet csak úgy kisujjból még a Pininfarina se ráz ki.

A három testőr

Athos Dumas három testőrének apafigurája, akinek múltjában sötét titkok lappanganak. Ezért aztán időnként messze az alap-testőrségi, bevett jófej szint alá issza magát.

A regény végén persze kiderül, hogy számára a testőrködés csak afféle úri passzió, elterelendő saját figyelmét a frusztráltságról, hogy valójában nemesember, la Fére grófja, és egykor elkövette azt a súlyos hibát, hogy feleségül vette a még Richelieu bíborosnál is főbb gonoszt, magát a Myladyt.

Athos figuráját Dumas létező testőrről mintázta, illetve a nevet valóban viselte élő ember, aki történetesen muskétás volt. Egyébként Dumas regényének címe eredetileg A három muskétás, csak a magyar fordító csinált belőlük testőrt. Armand Sillégue d'Athos d'Auteville 1615-ben született, és 29 éves korában érte a halál.

A filmtörténelem Athosai

Henri Rollan (1921)
Paul Lukas (1935)
Van Heflin (1948)
Barry Morse (1960)
Oliver Reed (1973, 1974, 1989)
José Ferrer (1979)
Kiefer Sutherland (1993)
John Malkovich (1998)

Eszerint nagyjából 13-16 évenként fogyasztunk el egy új Athost.

Maga a muskéta nagy vonalakban elöltöltős puskát jelent, melyet elsősorban a gyalogságnál használtak. Egy átlagos katona megfelelő kiképzés esetén percenként háromszor tudta elsütni a flintát, percenként négy lövés már igazi gyorstüzelőt feltételezett.

A muskéta alkalmazásának legnagyobb doktora I. Frigyes Vilmos porosz király volt, aki hobbiszinten is rengeteget foglalkozott a hadviselés elméleti oldalaival. Katonái abszolút világrekordként percenként ötször is képesek voltak lőni.

A többiek meg legtöbbször háromszor. A muskétásokat így általában sorokba rendezték, és a fekvő, térdelő és álló sorok egyszerre tüzeltek. Az elöltöltős puskák idejében még nem ismerték a huzagolást, a golyó tehát nem pörgött, nehéz volt muskétával célba lőni. Ilyesmit nem is vártak el a muskétásoktól, konkrét célpontot nem kellett választani, csak egyszerre meghúzni a ravaszt, nagyjából az ellenség felé.

A Hyundainál nem sikerült olyan információra bukkanni, hogy egyáltalán az egyes számú háromtestőrről nevezték volna el ezt a kis ortopédet. Viszont a Kiánál bevallottan Sorrentóról kapt nevét a Sorento, Az Atosnál is jó okkal gyanakszik az ember Athosra, mert bár sok szót nem ismerek, de egyáltalán nem hangzik koreaiul.

A belseje kis híján egész civilizált. A kárpitok gusztusosak, a műszerek rendben vannak, a levegőbeömlők majdnem jók. A koreai autógyártási házioltár, a Szent Kvarcóra méltó helyre került: mintha egy szürke gyurmából formált, ferdén félbevágott csőből képzett barlangba süllyesztették volna. A formatervezők elhivatottságáról bizonykodik az ajtók alsó felének burkolatlansága, illetve színre fújtsága: ezt a megoldást már a Fiat Barchettánál is imádtam.

A magasfiússág mellett, illetve épp azért jöhet az Atos másik figyelemreméltó szakkifejezése, a színházi ülés. A hátsó ülőlapok ugyanis annyival magasabban vannak, hogy az ott ülők simán ellátnak a két első feje fölött. A tall boy style révén elöl akkora a fejtér, hogy akár be is galériázhatnák, hátul meg még pont elég. És sokkal jobb hátulról az utat látni, mint egy-egy tarkót és fejtámlát.