Audi Sportscar Experience volt tavaly is az újságíróknak. Az idén Mogyoródnál kicsivel messzebb kellett mennünk, de a Salzburgring oda-visszát jócskán ellensúlyozta, hogy senkinek sem kell holmi RS6-osokba, TTS-ekbe, de még 4,2-es R8-asba sem kényszerülnie. Csakis az 5,2-es, tízhengeres R8-asokkal zajlik a rendezvény. A különbség cirka 14 millió forint, egy liter, 105 ló és 100 newtonméter.

Kicsit talán ijesztően is hangzik: egy R8-assal közúton bohóckodni meg versenypályán menni két különböző dolog. Nincs őzike, labda után futó kisgyerek, élete utolsó filmjét forgató speedmotoros, traktor vagy hasonlók. A pályán menni kell. És mint egyik ismétlő résztvevő az odaúton elárulta, nagyon kell menni. Sokkal jobban, mint gondolnám.

Persze nem volt kérdés, hogy ahol a V10-es R8-asokból áll a flotta, ott lesz sebesség. Ehhez kábé akkora jóstehetség kell, mint a Cobra 11-ben előre megmondani, mely autókat fogják ropira törni és melyeket nem. Mégis, valahogy nagyon hirtelen csaptunk a lecsóba.

Ahogy kiértünk a pályára, lényegében fel sem ocsúdtunk a sokkból, amit az ott parkoló 15-20 Audi R8 okozott. Gyors regisztráció, sisakpróba délutánra, félórás elméleti felkészítés, és már ülünk is a kocsikban. Bemelegítésként a három csoportra osztott újságíró- és VIP-vendég különítmény a Salzburgringgel ismerkedett. Mármint úgy, hogy konvojban mentünk pár kört az 525 lóerős autóval.

Henceghetnék, hogy ilyen V10-es motort már szereltem össze a győri gyárban , régi haverok vagyunk. De pusztán mert bepakoltam egy dugattyút egy soha be nem indított V10-esbe, halvány gőzöm sem lehet, milyen.

Igazából rohadt jónak tűnik a hangja. Intő jel: instruktorunk megtiltja, hogy hármas alatti fokozatot használjunk bármelyik kanyarban. Mert olyan erős, mondják, hogy kitörhet. Egy összkerekes sportkocsiban? Viccelnek.

Nem vicceltek.

Az első próba egyszerű: gyorsítás-fékezés. Nincs vezetőtréning, amely ne tartalmazná ezt, mondjuk hatvannal. Itt viszont 60-70 méteres nekifutással kábé 120-130-as sebességgel zúgott be az R8 a két sor bója közé, ahol az utasítás szerint fékezni kellett. Ahogy mondták: ilyenkor nem nyomjuk, hanem rúgjuk a féket. Aztán ott az akadály, ki kell kerülni a bójákat, persze fékezés közben. Kis óda az ABS-hez, hogy mindez fékezés közben is lehetséges, majd apró megjegyzés: aki ilyet akar játszani otthon a kézi váltós autójával, közben nyomja ki a kuplungot is. Mert ugye az R-Tronichoz csak két pedál jár, elvégre ez automatizált váltó.

Itt az egész előtt felkészítenek, hogy az R-Tronic váltót hogyan használjuk: a kézi üzemmód nem javallott, érdemesebb automatában nekifutni, esetleg sport módban. Ja, és az állítható lengéscsillapítókat kötelező jelleggel keményítsük fel, az ESP-t pedig tilos kikapcsolni. Amúgy kiderült, hogy ha akarnánk sem tudnánk. Az itteni R8-asok ugyanis nem reagáltak az ESP-gomb nyomkodására.

A gázadásra annál inkább.

Az R8 V10 3,9 alatt van százon, vagyis hét tizeddel hamarabb, mint a 4,2-es. És ezzel a gyakorlatban szembesülni letaglózó. Tényleg nem lenne értelme a kézi váltással vesződni, kevés az idő, a szűken rakott bójákra kell koncentrálni. Aztán satufék. Az ABS dolgozik, rántom a kormányt és érzem: a jobb hátsó kerékkel rámentem a bója peremére. Látom is a tükörben, ahogy repül.

Az instruktor jó fej és érdeklődik: ugye nem most csinálok ilyesmit először. Bevallom az igazat. Kérdezi, mi volt a hiba, mondom, későn kezdtem kormányozni. Ettől függetlenül megdicsér és azt mondja, talán a menetszél borította el azt a fránya bóját. Ugyan már, gondolom, a kemény futóművel azt is megérezném, ha egy hangyát elütök, hát még hogy megcsippantom a gumival a bóját. De nem akarta elvenni a kedvemet.

Aztán összejön a kikerülés, megcsináljuk párszor, én is, meg a váltótársam, a motorpressés Lővei Gergő. Ezután megtanítanak kanyarodni. Ehhez a célegyenesből átvándoroltunk az egyik nagy kanyarba, ahol remekül kirakott bóják jelezték, merre is van az ideális ív, hol ne kezdjünk még behúzódni a szűkülő kanyarban, hol kell érinteni a pálya belső szélét, majd kigyorsítani. Ezt is megcsináltuk pár tucatszor, majd jött a szlalom, vizes felületen.

Nagyjából ezzel ment el a fél nap, ebéd előtt még megtankoltuk az R8-asokat, amelyeken valamiért az átlagfogyasztást nem lehetett előcsalni a komputerből, valószínűleg hogy ne fotózgassunk 40+ literes fogyasztásokat, mint tavaly. De nem baj, jön az ebéd, próbálok nem bezabálni. Hisz a java még hátravan.

Eddig még bukósisak nélkül mentünk, de délután már nem. Lapozzon!