Varacsk színre lép

2005.01.28. 08:50
A disznókat mindig is jobban szerettem, mint a leopárdokat. A nagymacska mindig csak ragadoz, a disznó csörtet, turkál, röfög, dagonyáz, agyarat köszörül fagyökéren, éli világát, és főleg a családjával mindig nagyon kedves látvány. Az új hármas olyan, mintha Boris Vallejo festett volna egy idealizált, kékre borotváltan ápolt, kigyúrt-leszolizott-leolajozott varacskos disznót. Szép.
csik.jpg

Modelltörténet

A 3-as a BMW mindenkori legsikeresebb modellje. Színre lépése, 1975 előtt már létezett az 5-ös, így ennél természetesen kisebb számot kellett neki adni, de egy ideig vacilláltak a 4-es és a 3-as szám között. A gyönyörű 02-es sorozat utóda, melyet a müncheni BMW központtal szemben, az olimpiai stadionban mutattak be, végül a közismert számozást kapta.

Kellemes arányai akkoriban az újdonság erejével hatottak, inkább széles volt, mint hosszú és magas (4 355×1610×1380), de igazán jellegzetessé a hűtőrács-vesék melletti két ikerlámpa tette, ami a típus öt generációján keresztül változatlan maradt. Na jó, kisebb változások azért voltak, például az 1998-as, most kifutó 3-as , amit a lefelé kerekített lámpafészek és a táskás szemek párhuzamaként csak Derrick néven emlegettek. Az egyik legszebb és legtalálóbb dizájn-becenév, nemcsak az azonnal látható analógia miatt, de azért is, mert a Derrick Münchenben játszódik, Horst Tappert is müncheni, és a legendás "Harri, hozd a kocsit" felszólításra Klein rendőr mindig BMW-vel állt elő, igaz, 5-össel.

Az 5-ös és a 3-as után a BMW új számozásának többi tagja is megjelent, elsőként a 6-os kupé, végül a 7-es limuzin.

A 3-as azonnal nagy siker lett, maradéktalanul beváltva a cég hozzá fűzött reményeit. Mint a BMW AG akkori elnöke 1976-ban bejelentette, a márka az új modellel kilépett a "niche" kategóriából, azaz kvázi megalkotta a maga népautóját, és a BMW többé nem az igényes-sportos-gazdag megszállottak autója.

Az igényes és sportos, de nem gazdag megszállottak Magyarországon is a 3-as második, E30 kódnevű generációját szeretik a legjobban, de már az első, cápaorrúban (E21) megjelent a kompakt kategória első két hathengeres motorja. A 320i és a 323i, melyet az 1977-es frankfurti szalonon mutattak be.

Az első 3-as széria 1981-re érte el az egymilliós darabszámot, úgyhogy készítettek róla néhány felmérést is. Kiderült, hogy a legsikeresebb motorváltozat a kisebbik hathengeres volt; 320i-t vett a vásárlók 31 százaléka. A 316-os csak második lett. A vásárlók 77 százaléka számára volt döntő szempont a motor teljesítménye, 66 százalékuknak a vezetési élmény, és 100-ból 80--an mondták, hogy a következő autójuk is egy 3-as lesz.

A második generáció 1982-1990-ig tartott, ekkor az ikerlámpák közös bura alá kerülte, a sziluett kicsit hosszabb lett, de a laikus néző nem feltétlenül vette észre a különbségeket. A BMW akkoriban inkább a klasszikus elemekhez ragaszkodott. A harmadik és az 1998-ban megjelent negyedik 3-ast megint csak leginkább a lámpákról lehetett megkülönböztetni. Egyrészt elöl jött ugye, Derrick, másrészt hátul az a furcsa kétrészes.

-A régi hármasok képgalériája-

Chris Bangle végre valamit nem rontott el, mondhatnánk, és világosabb pillanataimban még mindig nem értem, miért gyalázzák annyian a BMW sztárdizájnerét, amikor például a Daewoo Tacumához vagy a Nissan Primerához semmi köze. A BMW alighanem szent, és aki mocskos mancsával illeti, készüljön a legrosszabbra.

A 7-es nem mondom, hogy tetszik, de azt se, hogy nem, annyiban vagyok csak bizonyos, hogy nagyszerű, ha valaki kimozdít egy kolosszust a formatervezési holtpontról. Az 5-ös egyértelműen nem tetszik; a furcsa, szenderlepke csápja-szerű első lámpa, meg a szelidített 7-es hátsó elvette tőle a kedvem.

Az új 3-asban az az érdekes, hogy inkább az 1-es BMW által kijelölt új irányvonalat viszi tovább, persze elég diszkréten. Az új 3-as, ha eleget nézzük, megelevenedik, és természetesen egy állat lesz belőle. De formabontó módon nem ragadozó - egyébként is kezdenek a könyökömön kijönni az autó-macskafélék - hanem mindenevő. Egy igazi, fejnehéz mindenevő, hol egy finom gumó, hol madárfiókák, néha egy kis dögevés: az új 3-as egy varacskos disznó.

csik2.jpg

Varacskos disznó (Phacochoerus aethiopicus)

Közép- Afrika mocsaras, ingoványos helyein őshonos. 3-as BMW-szerű megjelenését szeme alatti kinövéseknek, és persze agyarainak köszönheti. Elsősorban növényevő, füvek, gyökerek, gumók a tápláléka, de a disznók többségéhez hasonlóan bármikor átmehet rovarevőbe és ragadozóba. Ha kedvező a csillagok állása, dögevő. Az anyakoca kicsinyeit az élete árán is megvédi.

Jó, a hátulja nem sikerült a legfényesebben, talán egy belpiacos Tata egyterűn tudnám elképzelni ezeket a lámpákat. Értem én, mire gondolt Chris, hogy szépen lezárjuk, egymásba futtatjuk a hosszant végigfutó vonalakat, de valaki azért merhetett volna szólni, hogy főnök, egy így egy kicsit Daewoo Espero. Érdekelt az is, hogy mivel oldalnézetben a csomagtartó hátulja ugyanúgy púposodik fölfelé, mint a 6-os kupéé, vajon ebből is Porsche 911-es lesz-e, ha fenyitjuk, de inkább előző Audi A6 lett.

Az első tetőoszloptól hátrafelé tehát nem váltott ki belőlem gyengéd érzelmeket na de az előtt! Már az oldalindex is szép, az is mintha a Varacskos Disznó Társaskör tejüveg kitűzője lenne, kicsiben képezi le az új orrszerkezetet. De a motorház oldalról, ahogy kiszélesedik, és lendületes vonalakkal folyik rá az aszfaltra, hogy túrjon, mint a disznó, vagy egy ember által fejnehézre tenyésztett állat, az angol bulldog, ettől már azonnal ellágyulok.

Érdekes fickó ez a Bangle. Egyik főművén, a Fiat Barchettán kifejezetten úgy domborított és hangsúlyozott, mintha hátsókerekes volna, itt meg pont fordítva, nagyon elöl van a hangsúly. Nem olyan látványosan persze, hogy azonnal kiszúrná az ember, mert a BMW még Bangle alatt is igyekszik tartózkodóan elegáns autókat előállítani.

Az első lámpa pedig Bangle egyik legjobb munkája, ami természetesen kulcsfontosságú egy ilyen termék esetében - a 3-as gyakorlatilag egyenlő az ikerlámpával, generációkon át az tette karizmatikussá a megjelenését, és ez most a 3-as történetének egyik legszebb frontja lett.

Belül is jó érzés, hogy így sikerült megőrizni a hagyományokat. A műszerfalban még mindig van valami a 1975-ös előd elegáns tisztaságából, pedig rengeteg dolog változott. Összességében tökéletes, a bemutató autókon pedig nem láttam, így remélem, el is tűnt a szálcsiszolt alumínium műszerfal-berakás.