Használtteszt: BMW 525 TDS Touring - 1995.

Elillant ábránd

2005. augusztus 18., csütörtök 08:34
Hónapokig sóvárogva néztem a szomszéd gyönyörű, sötétzöld, tekintélyes és tágas, ráadásul dízelmotoros kombi BMW-jét. Erre kéne lecserélnem a közel azonos hosszméretű, mégis sokkal vacakabbnak látszó Renault-mat, vélekedtem. Aztán kipróbáltam, és a vágyakozás semmivé foszlott.

Az E34 Touring a BMW első nagy kombija. Ha valakit a modellválaszték bővítésének (és az eladási számok növelésének) e módja 13 éve meg is lepett, tudni kell, hogy a BMW harmincnégy éve gyártotta az első csapott hátú személygépkocsikat, Touring jelzővel.

Talán túlzó várakozásokat támasztottam: egy tízéves BMW-ről azt hittem, hogy még csak életciklusa felénél jár. Persze elképzelhető, hogy újabb évtizedig rója útjainkat, de ez komoly anyagi áldozatot kíván majd. Hogy miféléket? A kaszni hibátlan, az említésre is alig méltó karcok botor parkolásokra és kezük eltörésével büntetendő szándékos karistolókra utalnak. A fék jó, a légkondicionáló is, sok más részére viszont ráfér a javítás vagy megelőző karbantartás.


A próbakör alatt a futómű teljes felújítása tűnt a legszükségesebb beavatkozásnak. Kemény csillapítást, a kijelölt irányhoz való makacs ragaszkodást vártam, ezt sugallja a márkaimázs. Nos, ilyen bizonytalan billegést, nyomvályúkon tántorgást, gödrökön huppanást túlterhelt lőcsös szekértől várnék, nem a 17 mázsás 525 TDS-től. A négy lengéscsillapító (kb. 100 ezer, ha átalakítható a szintszabályzás mezei rugózáscsillapításra), a gömbfejek és szilentek kazalnyi mennyisége látatlanban beszerezhető, már csak egy ráérő szaki kell. Kétszázezer alatt nemigen lehet megúszni, olcsóbb utángyártott cuccokkal sem.

Aztán változott a prioritás. A motor hangosan csattogott, és a hat hengerből talán négy kaphatott alapjáraton elegendő és megfelelően porlasztott üzemanyagot. Szelepemelők (darabja 5400), esetleg szelepek, porlasztócsúcsok, szűrők biztosan beszerzendők, és a vezérműlánc azonnali cseréjéről is gondoskodni kellett volna. Így, feltételes módban és múlt időben, mert azóta lehörgött szegény TDS.


Pedig a kitűnően, talán már túlságosan is szigetelt utastérben semmi sem utalt a rövidesen bekövetkező katasztrófára. Szépen ment, számomra, vagyis BMW-laikus számára jól gyorsult, és nemhogy a kint jól hallható - nem üzemszerű - zajok, de még a dízeltől megszokott csörgés sem szűrődik be a fülkébe. Van valami halvány zúgás, de csak hogy tudjuk, jó tempóban haladunk. Biztosan ez tompította el tulajdonosának éberségét is. Ráadásul a kétzónás klíma is jól működik, vagyis lehúzott ablakkal legfeljebb akkor muszáj közlekedni, ha a nagy zenét hallgatva a mulató elé érkezünk. Autónkban ugyan kis zene van, viszont diszkóba se járnak vele.

Kik lennének típustársaink?

Bár az E34 legfiatalabb évjárata is tíz esztendős, még mindig népszerű bizonyos vállalkozói körökben. Nem túl drágák, és számos példányuk már túlvan a költséges felextrázáson: 100-as faktorú fényvédelmen (ti. fóliázás), futóműültetésen, 245/30 R18-as kerekek felszerelésén, sportkipufogó beszerzésén, és természetesen a csomagtartó mélynyomóval való kitöltésén.

Szerencsére vagy sem, a kombik a családalapításra nem nagyon törekvő ilyesféle üzletemberek figyelmét jórészt elkerülték. Így sokkal több a polgári ízlésnek megfelelő, ízzé-porrá nem zúzott Touring. Főleg a gumicsikorgatásra korlátozottan alkalmas dízelek közül.

Fantáziadúsabb átalakításokat találtam a fent felsoroltaknál - habár nem lakatosok, hanem képszerkesztő és rajzprogram-felhasználók képzelete lódult meg.


A műszaki gondok nemigen látszanak, de kissé kopottas a belső. Talán túlzás, hogy a kárpitos foglalkozású tulajdonos már nekifogott új huzat készítésének. Nem ez lenne a legfontosabb: a rondán lekonyult kartámasz és a furán összement gumi ajtószigeteléssel kezdeném az eredetihez közeli állapot visszaállítását. A kapcsolók bumszlik, a műanyagok némelyike a hetvenes-nyolcvanas évekből köszön vissza.


Ettől persze nagyszabású és tágas a tér, kényelmesek az ülések, jól érzi magát benne az utas, akárhová is szól a helyjegye. A fedett stadion bevilágítására könnyedén alkalmas, egymásra csúszó szárnyakkal szerelt dupla tolótető nagy találmány, de a klíma mellett kissé felesleges. A csomagtartó őrületesen nagy. Automata mosógépet vígan belegyömöszölhetünk, de ne habozzunk akkor sem, ha a leértékelés rögtön két nagyképernyős tévé vásárlására ösztönöz.

Önök az előző előtti Ötösről

Népítélet rovatunkban szinte a teljes gyártási ciklust lefedték már író olvasóink a '89-es 520i-től ( Lomha luxus és Pörgős Bömcsi , éljen a skizofrénia) a '97-es 540i-ig ( Álruhás fenevad ). Akiben maradtak még kérdések szerzőnk művének áttekintése után, az 525TDS-ről is talál felhasználói véleményt, Nem hibátlan, de jó szerető címmel.

Külalakja a hatalmas csomagtér ellenére egyáltalán nem dobozformájú. Hátul bátor mozdulattal csapták le. Sőt lehet, hogy a végeredménytől félve csukott szemmel dolgoztak a gipszmintán, erre utal az ablak és a lámpa közé szorult, eldolgozatlannak tűnő, típusidegen él. Máshol nem találtam kivetnivalót az igen tekintélyes jármű megjelenésében. A projektoros lámpák és a megahűtőrácsok, valamint az önállóságát elveszített motorterek korában üdítően egyedi a duplalámpás maszk és a vízszintes fedőlemez.


A felszereltség a múlt évtized közepén még tükrözi az átlagnál jóval magasabb vételárat. Noha a nagydarab személygépkocsikat gyártó konkurencia is lassan ráébred, hogy a sikerhez nélkülözhetetlen a légkondi, meg az elektromos cikkek garmadája, jelen BMW még most sem vall szégyent. Az említett dupla klíma és a csúszó mennyezet mellett az automatikus szintszabályzás érdemel külön említést. Főképp ha jól működik. Nem feladatom diagnosztizálni, de félő, hogy ezzel is valami gubanc lesz.

BMW 525 TDS Touring - 1995.

A menetpróba alapján csúnyán le kéne szólni az 525 TDS-t, csakhogy nyilvánvaló, hogy a sokat szolgált jószág rossz alap a határozott véleményhez. A hintázó futómű ellenére sem volt kellemetlen vezetni. A benzinesekre jellemző alacsony zajszint és a rövidesen bekövetkezett motorhibából következően korlátozott, mégis bőséges teljesítmény kora nagy utazóautóinak legjobbjává teszi. Ha nagyon olcsón, a felújítás költségét bőségesen levonva akarnának megszabadulni tőle, még jó vásár is lehetne.

Puttonyos sportolók

A BMW a hetvenes évek elején gondolta úgy, hogy a felnyitható hátfallal kell kiszolgálni (mások mellett) a sportos zöldségeseket és vízszerelőket. Ez az E6 Touring. A kicsivel több, mint egytonnás autót a legerősebb, 130 lóerős motor szinte repíthette, több zsák krumpli vagy mázsányi fitting ide vagy oda. 1,6, 1,8 és kétliteres változatban készültek, 1971-74 között.

Sokáig, 1986-ig csend, akkor érkezik az E30-as kódjelű hármas kombi. Sokan rosszul vannak a síktetős ötajtósoktól; nekem a kiscápát követő 3-as sorozat mindegyik tagja, így ez is nagyon tetszik. Egészen '94-ig gyártották. A harmatos négyhengeresektől eltekintenék (1,6=99 LE; 1,8=113 LE), inkább a három hathengeres közül választanék egyet. A legegyszerűbb közülük a kétliteres, csak túl sok van belőle. Hosszasan tanakodnék viszont, hogy a 324D-re vagy az összkerék-hajtású 325iX-re csapjak le.

A hármasnál elkövetett szentségtörés miatt mégsem gyújtottak a bajorokra irodaházat, így a harmadik generációs ötös, az E34 '88-as megjelenése után - óvatos duhaj módjára - 4 évvel érkezik a kombi. A karosszériaváltozat ellen tiltakozóktól való félelmükben a szedán siralmas egynyolcasát nem merik beépíteni.

Sőt, igen biztató a skála: 520i/150, 525d/143, 525i és iX/192, a két V8-as a hetesből: 530i/218 és 540i/286 LE, és persze a 3,8-as M5, 340 lóerővel. Ha termékmintával kellett volna a múlt évtized közepén Németországot járnom, utóbbi három változat egyikét követelem ki munkáltatómtól. Ha nem adtak volna, házaljanak ők.

Azóta minden ötös szériához jár a kombi karosszéria. Mind furább, mint az első 5-ös Touring.

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

hosszbordás szíj
BMW 1 120 i Kabrió 2008-2013
6418 Ft
porvédő készlet, lengéscsillapító
BMW 1 123 d Kupé 2007-2013
7666 Ft
gumiharang, kormánymű
BMW Z8 4.9 Kabrió 2000-2003
1608 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Help, Torschlusspanik!
Our reader has never had a car that was a looker but since midlife-crisis has hit him, he wants one desperately. But what shall it be?