Engem öltöztet, téged vetkőztet

Használtteszt: Volvo C70 Convertible - 2003

2007. július 7., szombat 09:09
Átmenet a kocka egyenvolvók és a fordított csónak egyenvolvók között. Értéktartása remek, műszaki tartalma egyfelől példás, másfelől hiányos. De legalább őszinte, nem úgy, mint a mai kupé-kabriók.

Gazdagság és jó ízlés nem mindig találnak egymásra. Sportosság és konzervativizmus: egymást ütő fogalmak. Diszkréció és a tolakodó gigerli - nos, végképp két dologról beszélünk. Vagy mégsem? A C70-es kétarcú autó. Megvan benne mindaz, amitől az ellenkező nem tagjainak felborzolódik a szőr a karján, eközben mégsem kell félnünk, hogy ura/asszonya féltékenységében kikaparja szemünk.

Külsejében a részben méltatlanul szidott első negyvenes széria enyhén unalmas, a hivalkodást kerülő formájának nagyobb, szebb, kidolgozottabb utánérzése, ehhez képest pompás turbómotorok mozgatják. Drága volt, most, szaporodó éveivel is az, de haladása közben előzékenység, szimpátia leng körül, ami az újgazdagokat ritkán illeti meg.

Vissza a szabad ég alá

A lehajtható tető régóta a kivagyiság bizonyítéka. Különösen igaz ez egy olyan gyártóra, amely országában a tél inkább érvényesül, mint a meleg évszak. A 70-es sorozatra épülő kabriót (és társát, a kupét) 1997-ben mutatják be, 40 évvel az utolsó ilyen Volvo, a P1900 Sport után. A hosszas távollét oka a biztonság köré szőtt legenda féltésében rejlik. Egy Volvóból a legcsúnyább ütközés után is illendő volt felsőbbséges rosszallással, de épen kiszállni. Erre az idilli képre balesetben darabokra szakadó, szétfröcskölt vértől szennyezett kabrió csúnya árnyékot vetett volna.

A piaci igények, a konkurencia sikerei láttán felül kellett vizsgálni az űrhajós leszállókabinokat követő építési szisztémát. Tető nélkül a Volvo is divatautó, mint az összes négyszemélyes kabriolet. Tükörsima utak, döntött ívek, szigorúan betartott sebességkorlátozás, ezektől marad biztonságos a Volvo C70. Ha saját stílusa inkább erőszakos, tekintsen el ettől a változattól, önnek a C70-es készült. Mármint a kupé.

Évi párezres szériában jöttek le a szalagról a nyugat-svéd Uddevallában, a Tom Walkinshaw Racinggel közös üzemben (ma Pininfarina a partner). A nyitott a nyerő, például 2003-ban 7840 kabriót gyártottak, mellette alig 288 kupé hagyta el a gyárkaput. Különös módon az utolsó évek voltak a legsikeresebbek a C70 számára, konkrétan a 2004-ben 8000 példányra tartottak igényt a vásárlók. Talán eddigre érett be, vagy ekkorra döbbentek rá a vevők, hogy az S40/V50 alapjaira épülőre hiba lenne várni? (Pedig az a jobb autó, magam 5 napig próbáltam meggyőződni az ellenkezőjéről, de hiába.)

Bízva a vásárló józanságában erős, öthengeres motorokat kapott a Convertible, hozzá borulásvédelmet, légzsákokat, ABS-t. Mit sem érnek, ha kihasználjuk a T5-ös erejét. 240 LE, 330 Nm, 250 km/h, szédítő, ha belegondolunk, hogy fejünk felett merevített acéllemez helyett viaszosvászon lebeg. Vagy a szintén kihegyezett nagynyomású turbós kétliteres, 225 lóerővel? Érzékeny műszer, nekem nem kéne. Akkor talán a 2,4T, közel 200 LE-vel? Tesztautónkat ez viszi, messze nem azzal a lendülettel, amire számítottam. Van egy kis torpanás, amit ráfognék a turbólyukra, de lehet, hogy inkább némi technikai zűr.

Állítólag készült 2,4-es szívó is, 165-170 LE teljesítménnyel, de ennek nem találtam nyomát a korabeli prospektusokban. A legkisebb blokk a kétliteres turbó, amit annyira szerettem a kortárs S70-esben.

163 LE, 235 Nm nyomaték - nem bántani akarom a C70 kabriót, de isten őrizz' nagyobb motor. Ezzel is bárhol megállja a helyét, kevésbé ösztönöz esztelen száguldozásra. Ne feledjük, hogy a magyar biztosítási és adórendszerben is jobban megtűrik, mint nagyobb társait.

Kabriózás és spórolás? Sajnos vannak fukar emberek, erre tökéletes bizonyság, ha nem említünk mást, mint a nyitott tetős dízelek érthetetlen térnyerését. Hát nem bántja a fülüket a traktorhang? Legyen az ő gondjuk, mert természetesen az első generációs C70-es imázsát nem rombolják gázolajos motorral. Van viszont minden benzineshez kényelmes automata váltó. Egyszerű négysebességes, későbbi évjáratoknál téli fokozattal, shiftlockkal. Nincs is annál kényelmesebb, mint D-ben lehúzott tetővel lassan gördülni a felkapott üdülőhelyen, aratva az elismerő pillantásokat, és ha éppen pártalanul telnek napjaink, válogatni a készséges felhozatalból. Mert bizony a vezetőjét jobban öltözteti, mint a legdrágább divatház, a szemlélőt pedig könnyebben vetkőzteti, mint a leghatásosabb szerelmi bájital . És mindegy, melyik milyen nemű.

Na persze, a C70-esünk nem új autó. Ez mégsem jelent hátrányt a fiatalabb kategóriatársakkal szemben. A svédek talán legkortalanabb személygépkocsijában ülünk. Ha nem verték volna a fejünkbe tompa buzogánnyal, hogy árnyalatnyi különbségekkel minden új Volvo egyforma, könnyű lenne elhinnünk, tavaly adták át a szalonban. Arányai tökéletesek, hosszú orr, hátracsapott szélvédő, magasra vitt far, ami óvatosan lejt hátra, nehogy drabális legyen. Az eleje külön ódát érdemel, halálosan egyszerű lámpákkal, könnyű domborítás a motortetőn - nekem a második legszebb a felülmúlhatatlan Galant után.

Kissé rondítja az összképet, ha felhúzzuk a ponyvát. Valahogy kényszeresen viseli a tetőt, mint a nudizmust pompás mellei miatt pártoló naturista a büfénél a haspólót. Kintről így látom, bent pedig szabadságérzetünk vész el. Nem, elöl így szűk, hátul is inkább a kilátás hiánya zavaró, de ez nagyon is kabrió, nem amolyan félszerzet, mint a CC-k többsége. A vászontető azért sem tökéletes, mert nagyobb tempónál enyhén csattog, a karosszériához kapcsolódási pontjain süvít a szél. Nélküle természetesen örvény kavarog a fejünk körül, ezen segítsünk kétszemélyes üzemmel és szélfogó hálóval.

Úgysem jutnánk messzire négy fővel. Lábtér hátul is van, az üléstámla sem függőleges, mint másoknál, akik négyszemélyesnek hazudják sajátjukat, inkább a szélességgel akad problémája az itt helyet foglalóknak. Ha pedig messzebb utaznának, netán nagyobb csomagokkal rendelkeznek, azokat sem lesz hová tenni. Papíron 260 liter, ez még nem is lenne kevés, de ha megnézzük a viccesen zegzugos kialakítását, gyorsan lemondunk a használatáról. Itt még nem cseleztek, a tetőt és a bőröndöket más időben, de egyre helyre engedve. A motoros ponyvatető zárt állapotban is éppen annyit vesz el rekeszével, mint lenyitva.

Mi kell még tudnunk róla? A mai divattal szemben rendkívül puhán rugózó ülései vannak. Utoljára ilyet direkt oda gyártott lovaskocsi-bakon láttam. A belseje egyébként is különleges, a kortalan bézs bőrrel és a kilencvenes éveket tükröző műszerfalával. Minden lágy, nem akarjuk közel húzni az ülést a kormányhoz, hogy a sodrós kanyarokban jól kontrolláljuk az autót. Mert nem lesznek sodrós kanyarok. A felszereltség főúri, hangosan hallgathatunk zenét az utcán gyaloglók szórakoztatására, kétzónás klíma próbálja ellensúlyozni a fejünket perzselő nap hatását. És a többi, szokásos.

Kint és bent megismerkedtünk a C70-nel, az erőátvitelről volt szó már, vezetni kéne végre. Na, ez az, amiért a mardosó sóvárgásom átadta a helyét a tiszteletteljes elismerésnek. Mármint ahhoz a türelemhez és belenyugváshoz, amit e kabrió tulajdonosai tanúsítanak autójuk iránt. Mert bizony csavarodik, nyeklik-nyaklik, kerekeit a legkisebb útegyenetlenség okán vadul hányja. Nemhogy a leszállókabinhoz, egy kötelekkel nagyjából összehurkolt és a vad alaszkai folyókra vetett tutajhoz hasonlít a merevsége. Ebbe T5-ös blokkot? Képtelen ostobaság, inkább nap mint nap párducot műtenék segédeszközök és érzéstelenítés nélkül, mint hogy azzal járjak.

Innentől kezdve minden, ami a haladással összefügg, relatív. Jól gyorsul, ha nincs keresztborda és nem pattan el a kerék. Remekül fog a fék, ha se kátyú, se bármilyen irányú borda nem akadályozza a tapadást. Biztonságos a futómű, ha tréleren húzzuk magunk mögött, a lakóautóhoz csatolva. Persze, túlzásokba esek, de tényleg nem használható ki harmada sem annak, amit a 200 lóerős blokkal ígér.

Volvo C70 Convertible - 2003

Pompás megjelenésű, korlátozott használhatóságú jármű. Többször tanakodtam ponyvatetős autó megvásárlásán, mindig a csavarodás és a megviseltség riasztott el. És most itt ez a négyéves, 31,5 ezret futott gép, amitől az eddigi rossz emlékeim lesöprését vártam, és ellenkezőleg, végleg megerősített, hogy isten mentsen a kategóriájától. Én többcélú autót akarok akkor is, ha évekkel később lángoló imádattal ülök bele. Nem vagyok nagyravágyó, az egyik elvárás a biztonságos autózás lenne. És ez az, amit nem kapok meg tőle.

Bezzeg a C70 kupé, amit másodrangúnak tekintettem, most rehabilitálom. Olcsóbb, úgy kétharmada, fura módon nálunk elég sok van eladó, meg kéne csípni egy megkíméltet. Automatával, kétliteres kisturbóval. Azért szintén epednék, és barátnőm is hazajönne vele, nemcsak elindulna.

Volvo C70 2003 2,4t Volvo C70 2003 2,4t

A Totalcar értékelése:

Csodaszép, elegáns, nagyvilági. Kanyarodni, fékezni, egyáltalán, útjainkon haladni vele büntetés. Exhibicionizmus-kúrával együtt érdemes megvenni. De a többi is ilyen.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.