hirdetés

DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/c70og/.gdata/cikk/c70og_003.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 360px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 200px;
width: 290px;
}

Gazdagság és jó ízlés nem mindig találnak egymásra. Sportosság és
konzervativizmus: egymást ütő fogalmak. Diszkréció és a tolakodó
gigerli - nos, végképp két dologról beszélünk. Vagy mégsem? A C70-es
kétarcú autó.
Megvan benne mindaz, amitől az ellenkező nem tagjainak felborzolódik
a szőr a karján, eközben mégsem kell félnünk, hogy ura/asszonya
féltékenységében kikaparja szemünk.

Külsejében a részben méltatlanul szidott első negyvenes széria
enyhén unalmas, a hivalkodást kerülő formájának nagyobb, szebb,
kidolgozottabb utánérzése, ehhez képest pompás turbómotorok mozgatják.
Drága volt, most, szaporodó éveivel is az, de haladása közben
előzékenység, szimpátia leng körül, ami az újgazdagokat ritkán illeti
meg.

Bízva a vásárló józanságában
erős, öthengeres motorokat kapott a Convertible, hozzá
borulásvédelmet, légzsákokat, ABS-t. Mit sem érnek, ha kihasználjuk
a T5-ös erejét. 240 LE, 330 Nm, 250 km/h, szédítő, ha belegondolunk,
hogy fejünk felett merevített acéllemez helyett viaszosvászon lebeg.
Vagy a szintén kihegyezett nagynyomású turbós kétliteres, 225 lóerővel?
Érzékeny műszer, nekem nem kéne. Akkor talán a 2,4T, közel 200 LE-vel?
Tesztautónkat ez viszi, messze nem azzal a lendülettel, amire
számítottam. Van egy kis torpanás, amit ráfognék a turbólyukra, de
lehet, hogy inkább némi technikai zűr.

163 LE, 235 Nm nyomaték -
nem bántani akarom a C70 kabriót, de isten őrizz' nagyobb motor.
Ezzel is bárhol megállja a helyét, kevésbé ösztönöz esztelen
száguldozásra. Ne feledjük, hogy a magyar biztosítási és adórendszerben
is jobban megtűrik, mint nagyobb társait.

Kabriózás és spórolás? Sajnos vannak fukar emberek, erre tökéletes
bizonyság, ha nem említünk mást, mint a nyitott tetős dízelek
érthetetlen térnyerését. Hát nem bántja a fülüket a traktorhang? Legyen
az ő gondjuk, mert természetesen az első generációs C70-es imázsát nem
rombolják gázolajos motorral. Van viszont minden benzineshez kényelmes
automata váltó. Egyszerű négysebességes, későbbi évjáratoknál téli
fokozattal, shiftlockkal.
Nincs is annál kényelmesebb, mint D-ben lehúzott tetővel lassan
gördülni a felkapott üdülőhelyen, aratva az elismerő pillantásokat,
és ha éppen pártalanul telnek napjaink, válogatni a készséges
felhozatalból. Mert bizony a vezetőjét jobban öltözteti, mint a
legdrágább divatház, a szemlélőt pedig könnyebben vetkőzteti, mint a
leghatásosabb
szerelmi bájital . És mindegy, melyik milyen nemű.

Na persze, a C70-esünk nem új autó. Ez mégsem jelent hátrányt a
fiatalabb kategóriatársakkal szemben. A svédek talán legkortalanabb
személygépkocsijában ülünk. Ha nem verték volna a fejünkbe tompa
buzogánnyal, hogy árnyalatnyi különbségekkel minden új Volvo egyforma,
könnyű lenne elhinnünk, tavaly adták át a szalonban. Arányai
tökéletesek, hosszú orr, hátracsapott szélvédő, magasra vitt far, ami
óvatosan lejt hátra, nehogy drabális legyen.
Az eleje külön ódát érdemel, halálosan egyszerű lámpákkal,
könnyű domborítás a motortetőn - nekem a második legszebb a
felülmúlhatatlan
Galant után.

Kissé rondítja az összképet, ha felhúzzuk a ponyvát.
Valahogy kényszeresen viseli a tetőt, mint a nudizmust pompás
mellei miatt pártoló naturista a büfénél a haspólót. Kintről így látom,
bent pedig szabadságérzetünk vész el. Nem, elöl így szűk, hátul is
inkább a kilátás hiánya zavaró, de ez nagyon is kabrió, nem amolyan
félszerzet, mint a CC-k többsége. A vászontető azért sem tökéletes,
mert nagyobb tempónál enyhén csattog, a karosszériához kapcsolódási
pontjain süvít a szél. Nélküle természetesen örvény kavarog a fejünk
körül, ezen segítsünk kétszemélyes üzemmel és szélfogó hálóval.

Úgysem jutnánk messzire négy fővel. Lábtér hátul is van, az
üléstámla sem függőleges, mint másoknál, akik négyszemélyesnek hazudják
sajátjukat, inkább a szélességgel akad problémája az itt helyet
foglalóknak. Ha pedig messzebb utaznának, netán nagyobb csomagokkal
rendelkeznek, azokat sem lesz hová tenni.
Papíron 260 liter, ez még nem is lenne kevés, de ha megnézzük a
viccesen zegzugos kialakítását, gyorsan lemondunk a használatáról. Itt
még nem cseleztek, a tetőt és a bőröndöket más időben, de egyre helyre
engedve. A motoros ponyvatető zárt állapotban is éppen annyit vesz el
rekeszével, mint lenyitva.

Mi kell még tudnunk róla? A mai divattal szemben rendkívül puhán
rugózó ülései vannak. Utoljára ilyet direkt oda gyártott
lovaskocsi-bakon láttam. A belseje egyébként is különleges, a kortalan
bézs bőrrel és a kilencvenes éveket tükröző műszerfalával. Minden lágy,
nem akarjuk közel húzni az ülést a kormányhoz, hogy a sodrós
kanyarokban jól kontrolláljuk az autót.
Mert nem lesznek sodrós kanyarok. A felszereltség főúri,
hangosan hallgathatunk zenét az utcán gyaloglók szórakoztatására,
kétzónás klíma próbálja ellensúlyozni a fejünket perzselő nap hatását.
És a többi, szokásos.

Kint és bent megismerkedtünk a C70-nel, az erőátvitelről volt szó
már, vezetni kéne végre. Na, ez az, amiért a mardosó sóvárgásom átadta
a helyét a tiszteletteljes elismerésnek. Mármint ahhoz a türelemhez és
belenyugváshoz, amit e kabrió tulajdonosai tanúsítanak autójuk iránt.
Mert bizony csavarodik, nyeklik-nyaklik, kerekeit a legkisebb
útegyenetlenség okán vadul hányja. Nemhogy a leszállókabinhoz, egy
kötelekkel nagyjából összehurkolt és a vad alaszkai folyókra vetett
tutajhoz hasonlít a merevsége. Ebbe T5-ös blokkot? Képtelen
ostobaság, inkább nap mint nap párducot műtenék segédeszközök és
érzéstelenítés nélkül, mint hogy azzal járjak.

Innentől kezdve minden, ami a haladással összefügg, relatív.
Jól gyorsul, ha nincs keresztborda és nem pattan el a kerék.
Remekül fog a fék, ha se kátyú, se bármilyen irányú borda nem
akadályozza a tapadást. Biztonságos a futómű, ha tréleren húzzuk magunk
mögött, a lakóautóhoz csatolva. Persze, túlzásokba esek, de tényleg nem
használható ki harmada sem annak, amit a 200 lóerős blokkal ígér.

Pompás megjelenésű, korlátozott használhatóságú jármű. Többször
tanakodtam ponyvatetős autó megvásárlásán, mindig a csavarodás és a
megviseltség riasztott el. És most itt ez a négyéves, 31,5 ezret futott
gép, amitől az eddigi rossz emlékeim lesöprését vártam, és
ellenkezőleg, végleg megerősített, hogy isten mentsen a kategóriájától.
Én többcélú autót akarok akkor is, ha évekkel később lángoló imádattal
ülök bele. Nem vagyok nagyravágyó, az egyik elvárás a biztonságos
autózás lenne. És ez az, amit nem kapok meg tőle.

Bezzeg a C70 kupé, amit másodrangúnak tekintettem, most
rehabilitálom. Olcsóbb, úgy kétharmada, fura módon nálunk elég sok van
eladó, meg kéne csípni egy megkíméltet. Automatával, kétliteres
kisturbóval. Azért szintén epednék, és barátnőm is hazajönne vele,
nemcsak elindulna.