Engem öltöztet, téged vetkőztet

2007.07.07. 09:09
Átmenet a kocka egyenvolvók és a fordított csónak egyenvolvók között. Értéktartása remek, műszaki tartalma egyfelől példás, másfelől hiányos. De legalább őszinte, nem úgy, mint a mai kupé-kabriók.

Gazdagság és jó ízlés nem mindig találnak egymásra. Sportosság és konzervativizmus: egymást ütő fogalmak. Diszkréció és a tolakodó gigerli - nos, végképp két dologról beszélünk. Vagy mégsem? A C70-es kétarcú autó. Megvan benne mindaz, amitől az ellenkező nem tagjainak felborzolódik a szőr a karján, eközben mégsem kell félnünk, hogy ura/asszonya féltékenységében kikaparja szemünk.

Külsejében a részben méltatlanul szidott első negyvenes széria enyhén unalmas, a hivalkodást kerülő formájának nagyobb, szebb, kidolgozottabb utánérzése, ehhez képest pompás turbómotorok mozgatják. Drága volt, most, szaporodó éveivel is az, de haladása közben előzékenység, szimpátia leng körül, ami az újgazdagokat ritkán illeti meg.

Vissza a szabad ég alá

A lehajtható tető régóta a kivagyiság bizonyítéka. Különösen igaz ez egy olyan gyártóra, amely országában a tél inkább érvényesül, mint a meleg évszak. A 70-es sorozatra épülő kabriót (és társát, a kupét) 1997-ben mutatják be, 40 évvel az utolsó ilyen Volvo, a P1900 Sport után. A hosszas távollét oka a biztonság köré szőtt legenda féltésében rejlik. Egy Volvóból a legcsúnyább ütközés után is illendő volt felsőbbséges rosszallással, de épen kiszállni. Erre az idilli képre balesetben darabokra szakadó, szétfröcskölt vértől szennyezett kabrió csúnya árnyékot vetett volna.

A piaci igények, a konkurencia sikerei láttán felül kellett vizsgálni az űrhajós leszállókabinokat követő építési szisztémát. Tető nélkül a Volvo is divatautó, mint az összes négyszemélyes kabriolet. Tükörsima utak, döntött ívek, szigorúan betartott sebességkorlátozás, ezektől marad biztonságos a Volvo C70. Ha saját stílusa inkább erőszakos, tekintsen el ettől a változattól, önnek a C70-es készült. Mármint a kupé.

Évi párezres szériában jöttek le a szalagról a nyugat-svéd Uddevallában, a Tom Walkinshaw Racinggel közös üzemben (ma Pininfarina a partner). A nyitott a nyerő, például 2003-ban 7840 kabriót gyártottak, mellette alig 288 kupé hagyta el a gyárkaput. Különös módon az utolsó évek voltak a legsikeresebbek a C70 számára, konkrétan a 2004-ben 8000 példányra tartottak igényt a vásárlók. Talán eddigre érett be, vagy ekkorra döbbentek rá a vevők, hogy az S40/V50 alapjaira épülőre hiba lenne várni? (Pedig az a jobb autó, magam 5 napig próbáltam meggyőződni az ellenkezőjéről, de hiába.)

Bízva a vásárló józanságában erős, öthengeres motorokat kapott a Convertible, hozzá borulásvédelmet, légzsákokat, ABS-t. Mit sem érnek, ha kihasználjuk a T5-ös erejét. 240 LE, 330 Nm, 250 km/h, szédítő, ha belegondolunk, hogy fejünk felett merevített acéllemez helyett viaszosvászon lebeg. Vagy a szintén kihegyezett nagynyomású turbós kétliteres, 225 lóerővel? Érzékeny műszer, nekem nem kéne. Akkor talán a 2,4T, közel 200 LE-vel? Tesztautónkat ez viszi, messze nem azzal a lendülettel, amire számítottam. Van egy kis torpanás, amit ráfognék a turbólyukra, de lehet, hogy inkább némi technikai zűr.

Állítólag készült 2,4-es szívó is, 165-170 LE teljesítménnyel, de ennek nem találtam nyomát a korabeli prospektusokban. A legkisebb blokk a kétliteres turbó, amit annyira szerettem a kortárs S70-esben.

163 LE, 235 Nm nyomaték - nem bántani akarom a C70 kabriót, de isten őrizz' nagyobb motor. Ezzel is bárhol megállja a helyét, kevésbé ösztönöz esztelen száguldozásra. Ne feledjük, hogy a magyar biztosítási és adórendszerben is jobban megtűrik, mint nagyobb társait.

Kabriózás és spórolás? Sajnos vannak fukar emberek, erre tökéletes bizonyság, ha nem említünk mást, mint a nyitott tetős dízelek érthetetlen térnyerését. Hát nem bántja a fülüket a traktorhang? Legyen az ő gondjuk, mert természetesen az első generációs C70-es imázsát nem rombolják gázolajos motorral. Van viszont minden benzineshez kényelmes automata váltó. Egyszerű négysebességes, későbbi évjáratoknál téli fokozattal, shiftlockkal. Nincs is annál kényelmesebb, mint D-ben lehúzott tetővel lassan gördülni a felkapott üdülőhelyen, aratva az elismerő pillantásokat, és ha éppen pártalanul telnek napjaink, válogatni a készséges felhozatalból. Mert bizony a vezetőjét jobban öltözteti, mint a legdrágább divatház, a szemlélőt pedig könnyebben vetkőzteti, mint a leghatásosabb szerelmi bájital . És mindegy, melyik milyen nemű.

Totalcar értékelés - Volvo C70 2,4t - 2003

Csodaszép, elegáns, nagyvilági. Kanyarodni, fékezni, egyáltalán, útjainkon haladni vele büntetés. Exhibicionizmus-kúrával együtt érdemes megvenni. De a többi is ilyen.