DIV#kepre2 {
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/captivasport//.gdata/cikk/captivasport_004.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 3px 0 0 0;
width: 527px;
height: 328px;
}
DIV#kepre2 P{
margin-top: 2px;
margin-left: 105px;
width: 417px;
color: white;
font-size: 12px;
text-align: right;
}
Csak álltunk bután Péter barátommal. Ambivalens érzések
kavarogtak bennünk, egyszerre éreztünk csalódottságot pozitív és
negatív értelemben. Nézegettük a kasztnit és tátva maradt
a szánk, elismerően bólogattunk mindketten.
Aztán megnéztük a műszeregységet, és sehogyan sem értettük.
"Valószínűleg előre legyártottak belőle egy vagonnal, és most már el
kell sütni, nincs mese" – mondta végül Péter. Én sem nagyon tudtam
másra gondolni, ugyanis
a Captiva szép, a Captiva Sport pedig egyszerűen gyönyörű;
talán a legszebb koreai autó. A kilométeróra viszont úgy
néz ki, mintha valami játékautóból bindzsizték volna.
Megvolt rovatunkban azokról az autókról írunk, melyekről már
írtunk, de más motorral, más kasztnival, más hűtőmaszkkal újra
karmaink közé kerültek. Dízel helyett benzin, lépcsős helyett
csapott far,
agresszívabb ködlámpák, új fényszórók, amelyek követik a
motorháztető vonalát, elegánsabb hűtőmaszk, 30 százalékkal merevebb
karosszéria; szóval egy fészlift a modellciklus derekán: ha
ezek is
megvoltak nekünk, itt számolunk be róluk. Értelemszerűen
főként arról, ami más bennük a korábban részletesen kitárgyalt
modellekhez képest.
Piros betétes bőrülések, piros cérnával varrott bőrkormány,
a szénszálas műanyagot csak utánzó, mégis szép műanyag borítás
a kormányon, a műszerfalon, sőt a váltón is, ízléses,
pezsgőszínű oszlopok a középkonzol mellett.
Az utastér szinte hibátlan, mi több, sportos és barátságos.
A műszeregység meg úgy néz ki, mintha csak egy matricát
biggyesztettek volna a fekete műanyagra, mintha a számokat
körömmel simán le lehetne kapargatni.
Műszerfal és műszeregység
Van, akinek nem tiszta, úgy gondolom, érdemes rászánni
a témára néhány rövid mondatot. A műszerfal az autó
teljes szélességében húzódik végig a bal oldali ajtótól
a jobb oldali ajtóig, két szélén egy-egy szellőzőnyílás
helyezkedik el. Ennek a része a középkonzol és
a műszeregység. A kilométeróra és
a fordulatszámmérő meg a többi műszer tehát nem
műszerfal, hanem műszeregység néven nevezendő, érdemes
megjegyezni.
Akik meg éltek még a kocka Lada feltalálása előtt is,
emlékezhetnek rá, hogy a fekete-fehér Autó-Motorok idejében a
faltól-falig dolog neve még szerelvényfal volt. Fűzöm hozzá én,
Rácz kolléga.
Ennyi maradt abból, amit néhány évvel ezelőtt úgy hívtunk, koreai
autó. A Captiva minden egyéb tulajdonsága minimum átlagos, de
inkább átlagon felüli. Winkler
diszkrét kultúrtehénnek nevezte a sima változatot;
a Sport is tehén, csak éppen nem diszkrét. A sötétített
üvegekkel, módosított első lökhárítóval, krómkeretes féklámpákkal és
a vagány alufelnikkel ez a tehén kifejezetten menő, még akkor
is, ha igazi sportosítást – feszesebb futóművet, erősebb motort – nem
kapott. A Captiva Sport feltűnő és nagyon tetszik az embereknek,
ez a teszthét alatt többször is bebizonyosodott.
Mit tud még? Például csendes. A motortér szigetelése nagyon
jó; én allergiás vagyok a kerregésre, de ezzel a dízellel
semmi bajom nem volt. Az erejéről nem a sport az első szó, ami az
eszünkbe jut, mert bár a nagy nyomatéknak köszönhetően nem okoz
neki gondot, hogy mozgassa a közel két tonnát, 150 lóerőtől nem
várhatunk csodát. A Captiva 12,2 másodperc alatt van százon,
szóval nem versenyautó, de azért nem is idegesítően lassú.
A kultúrtehénnek bő másfél másodperccel jobb a gyorsulása.
Ennek nem a Sportba bepakolt rengeteg extra tömege, hanem az
automata váltó az oka.
A váltások komótosak még akkor is, ha mi váltunk, de nem hiszem,
hogy ennél az autónál ez bárkinek is gondot okozna. Automata váltót
kényelmes emberek vesznek, akik nem rohangálnak összevissza, nem
versenyeznek az utakon.
Inkább élvezik a Captiva nyújtotta nyugalmat. A motor
csöndes, a váltó lassú, de nem rossz, a futómű pedig
csodálatos. Egyrészt alig van gördülési zaj, másrészt semmi
szabadidőautós dülöngélés nincs,
a Captivával majdnem olyan autózni, mintha sima személyautót
vezetnénk, márpedig ilyen magas autónál ekkora tömeg mellett ez
nagy szó. Nem kell megijedni, a csillapítással sincs baj,
a feszesség nem ment a komfortérzet rovására.
Van azonban két apróság, amire kötelességem felhívni
a potenciális vásárlók figyelmét. Az egyik a hátsó két
pluszülés. A mozgékony fiataloknak nem lesz gond beszállni, de
nagyika inkább maradjon csak az utasülésen. Annál is inkább, mert ha
például nagyika kicsit elhízott öregkorára, el sem fog férni.
A Captiva
hatodik és hetedik ülése széltében nagyon szűk, a fej- meg
a lábtér sem bőséges. Két gyermek elfér, két átlagos méretű
felnőtt nő is elüldögél valahogy, de 175 centi fölött már csak
kényszermegoldásnak tekinthető a két pluszülés.
A Captiva öt személy részére tágas és komfortos,
a csomagtartójában elfér egy rakás bőrönd meg egy kutyafalka,
bátran mehetünk vele nyaralni. Hét embernek hosszú távra már nem tudom
tiszta szívből ajánlani. Egyrészt a két pluszülés miatt
gyakorlatilag megszűnik a csomagtartó, másrészt hátul üldögélni
nem az igazi.
A Captiva batár, de azért annyira nem. Ez a jelenség
azonban nem egyedülálló, mindössze egyetlen olyan autó ugrik be
hirtelen, amiben a harmadik sorban is jó a helykínálat,
a nagyok között is monstre
Land Rover Discovery (meg a
Mercedes-Benz R osztály – a szerk.) A többiben a hátsó két ülés
nagyjából olyan, mint a Captivában, szóval ezért nem jár
pontlevonás.
Ugyanígy a szélzaj miatt sem jár pontlevonás, az is az építési
módból fakad. Aki SUV-ra vágyik, fogadja el, hogy
a nagy test meg a nagy tükrök miatt 100 felett hallani fogja
a szél süvítését. Valamelyikben jobban, valamelyikben kevésbé,
de mindenképpen markánsabban, mint egy személyautóban.
A Captiva Sport nagyon meglepett.
Bőven a várakozásokon felül teljesített, és ami mindennél
fontosabb, szerettem is. 12 litert evett városban, ami egy
kéttonnás autónál 150 lovas, kétliteres dízelmotorral és automata
váltóval teljesen normális. Annyira megszerettem, hogy a végére
még a nyomoronc műszeregységet is meg tudtam bocsátani.
Ahogy az elején is mondtam,
ez az autó jó. Nem koreai mércével, minden mércével.
A Sport tele van extrával, de még így is csak 9,3 millióba kerül,
ami nagyon kedvező ár. A tájékozódás kedvéért felsoroljuk néhány
hasonló autó árát a teljesség igénye nélkül. A
Honda CR-V 2,2
Executive 9,67, a
Hyundai Santa Fe 2,2 CRDi VGT Premium 11,6, a
Nissan Pathfinder 2,5D LE A/T 12,8, a
BMW X5 3,0d 15,16
millió forint.







