Aljas taktikázással, előre megfontolt szándékkal elkövetett marketinggépezet-manipulálással végre a közelébe fértem egy Kia Cee'dnek. Már rég vágytam rá, hogy vezethessem. Mit mondjak, igazuk volt az előttem szólóknak. Csak a kombi még olyanabb, mint az ötajtós, mert pakolni is lehet bele.
Hogy végre Cee'd-volánt markolhasson a tenyerem, még arra is
hajlandó voltam, hogy 2007 második legesősebb napján (a legesősebb
ugyanis egy nappal a Kia-sajtótájékoztató után következett, a
Peugeot 207 SW-bemutatón , amire szintén elmentem) részt vegyek a Cee'd kombija,
a
Sporty Wagon magyarországi felavatásán . Eltöltöttem már kis időt a szakmában,
sejthettem volna előre, hogy a történet nem lesz olyan kerek, mint
képzeltem. Magamnak kerestem a bajt, akit érdekel, olvassa el az
alábbi keretest.
Azok a huncut koreai bemutatók
Voltam már Daewoo-gyárlátogatáson a Lanos európai
összeszerelésének megkezdése alkalmából. Vittek vagy ezer (nem
túlzok) kelet-európai újságírót nagyjából tucatnyi
chartergéppel Varsóba. Ott kiokítottak bennünket, hogy a fő
Daewoo-vezér nevének hallatán ütemes tapsban kell kitörnünk a
reménytelenül hosszú, természetesen koreaiul zajló beszédek
alatt. Fullos Rákosi-flashback. Ezek során egyébként Park úr, a
magyar Daewoo Motors főnöke, mellesleg a mi
házigazdánk, az elsőtől az utolsó percig kint aludt a
buszunkban. Egyik beszéd után végiglépdeltünk az ex-FSO
konszern Varsó világháború utáni újjáépítése táján berendezett
gyártósora mellett. Polonez-teherautók (asszem FSO Pickup volt
a hivatalos nevük) között elvétve már ott csorgott tova egy-egy
űrkorszakbeli Lanos. Legalábbis akkor olyannak tűnt.
Az egyik metálzöld példány első felsírásánál asszisztáltunk
is. Beindította a kék köpenyes szaki, gomolygott a kék füst
a kipufogóból, aztán a dobokra csöpögő, olvadt alvázvédő
további fekete segélyjeleket kevert a sűrű ködhöz. Majd'
megfulladtunk. Persze a Trabi-találkozóba illő látványt
lelkesen fotózta a sok szenzációhajhász firkász, csak a
koreánusok nem örültek. Hogy miért, nem tudom.
Barátkozásiból este az egész gruppot átterelték a varsói
operaházba, ahol
egy dél-koreai, ám az alkalomhoz illően lengyelül előadó
vendégénekesnő főszereplésével megtekinthettük a Hattyúk
tava című remeket. Miközben haldoklott a színpadom, eszembe
jutott egy régi
URH-betétszám:
"tízezer volt radíroz bele az agyba..." Azt az egy órát egy hét
katonasággal is megváltottam volna, még akár kopaszként is a
tatai híradószázadnál, tényleg.
Bennünket, újságírókat előre ültettek, a koreai vezérkar
rengő tokával, üvöltve horkolt a hátsó sorok sötétjében. Jó
Park urunkra vetült azért egy egészen vékony fénycsóva.
A Kia meg egyenesen Dél-Koreába vitt, új gyártelepet
nyitottak, bár az jóval modernebb volt a Polski-üzemnél.
Végeláthatatlan sajtótájékoztatók sorozatán bizonyították, hogy
náluk a párbeszéd ismeretlen műfaj. Bármit kérdezhettünk, akár
a nemzeti szokásokról is, mindenre csak azt a választ kaptuk,
hogy az új Credos, meg persze a Sephia is "guttká", azaz
angolul "good car".
Aztán az első vacsorán az összes kákabélű magyar beteg
lett, az utána következő másfél napban ki így, ki úgy, de
nem a szokványos módon visszaadta Koreának, amit tőle elvett.
Csak azok vészelték át emberi méltóságukban az ügyet, akik
számolatlanul itták a viszkiket. Azóta gyanús országokban én is
minden vacsora után iszom egy kupica Johnnyt. A
kimcsit mondjuk sajnáltam, az nagyon finom volt. Közben
valami skanzent is megnéztünk, asszem éppen mínusz huszonöt fok
volt arrafelé, de nem éreztük a láztól. Említett skanzenben a
korhűség kedvéért a modern, guggolós vécét a talajtól húsz
centi magasságban elhelyezett nádfalak választották el a
külvilágtól. Higgyék el, a hatodik rájárásnál már nem is zavart
a jeges tájfun. Buliztunk, na.
Lefogyott, lázas és zöld színű bagázsunkat inkább gyorsan
átreptették Thaiföldre lábadozni - a négyórás repülőút alatt
elfogyott a vécékből az összes papír, a foglaltságot jelző
lámpa izzója pedig kiégett. De a thai harminc fokban egyszerre
mindenki jól lett. Másnap már két pofára zabáltuk a
lehetetlenül csípős kajákat, onnantól kutya bajunk sem volt. A
koreaiakkal
régebben könnyen váltak kalanddá az efféle
rendezvények.
Mióta a GM átvette a Daewoo fölött az irányítást, a Hyundai
és a Kia pedig kulturált, nyugati nagyvállalattá nőtte ki
magát, elmaradnak a túlélőtúrák. A külföldi rendezvények óramű
pontossággal ketyegnek, Toszkána, Spanyolország, Franciaország
az úti cél. Úrhölgyek és úriemberek rendezvényeivé váltak,
az izgalom a múlté, a vállalatok mai alkalmazottai talán nem
is sejtik, milyen bulis világvége-hangulatot teremtettek
számunkra elődeik. Legközelebb talán a kínaiakkal lehet majd
izgulni.
Ezért is ért váratlanul a régi koreai bemutatók hangulatát
idézően, kissé furcsán alakult magyarországi Cee'd SW-bemutató,
amelyen nemigen sikerült vezetnem az autót. Ám
a cikkre több márkakereskedőtől azonnal jöttek a
tesztautó-felajánlások, alig egy nappal később az
importőrtől is befutott. A PR-csatornák ezek szerint jól
működnek. Ezért alakult úgy, hogy viszonylag hamar
hozzájutottunk a Cee'd kombihoz.
Tehát jó korán megkaptuk
a legjobb Kia Cee'd kombinációt, ami létezik: Sporty Wagon, 1,6
literes, 115 lóerős, közös nyomócsöves turbódízellel. A Cee'det a
visszafogásoktól sújtott, nyomott vásárlókedvű Magyarországon is kezdi
utolérni az a titkostipp-szerep, ami Nyugat-Európában már hónapok óta
az övé. Aki jó autót akar jó olcsón, és nem érdekli az embléma, ilyet
vesz, vagy mostanában
Hyundai i30-at , ami, ugye, egy Cee'd, csak kicsit máshogyan.
Ha azt mondom, hogy ez az EX kivitelű kombi közel ötmillióba került,
a legtöbben még egy pillantást vetnek az emblémára, majd
továbblapoznak. De ha hozzáteszem, hogy
nem igazán szegényes Cee'd SW létezik már négymillió alatt is,
már jobban hangzik. És a
VW Golfot egy angol
magazin összehasonlítójában megverte a Hyundai i30, ami alapvetően egy
Cee'd, mint már mondtam. Ráadásul nem egészen ennyi takarékos
dízellóerő és hasonló felszerelés Wolfsburgiából bő egymillióval
többért jön, és akkor nincs hétéves, teljes körű gari sem.
amit csinálnia köll
Hőfokszabályzós klíma, hat légzsák, fedélzeti számítógép, nem
teljesen autózásgyilkos ESP, USB-n át is fogadó MP3-as lejátszó,
automata vakításcsökkentős belső tükör, esőszenzoros ablaktörlő ebben
az autóban is volt. Két generációval ezelőtt elmúltak azok az idők,
amikor a koreai autóknál a jó felszereltség a gagyi elektromos
antennában, az RDS nélküli rádióban, a fények bekapcsolva felejtésére
szintetikus csingilingivel figyelmeztető elektronikában, és darálós
hangú motoros ablakokban ki is merült.
A Cee'dben azokat a cuccokat találjuk, amikkel 2007-ben is az
élbolyba lehet kerülni. Sávelhagyás-figyelő, távolságtartó tempomat
még nincs, de nem csodálkoznék, ha próbaüzemben már tesztelnék.
Lehet mindenféle számológépekkel ellenőrizni, de a végén mindig az
jön ki, hogy a Kia Cee'd SW nagyjából 5-20 százalékkal olcsóbb a
konkurenciánál.
És gyerekbetegségeknek, elnagyoltságnak nyomát se látni. A
kivitele nem igazán előremutató - a kocsi tesztelése után közvetlenül a
Peugeot 308 bemutatójára repültem, az vagy öt évvel előrébb jár
kidolgozottságban -, de olyan modernül-konzervatívul kellemes. A német
autók voltak ilyenek a nyolcvanas években: semmi csicsamicsa, csak a
megfontolt, a tizenötödik albán tulajdonosra is odafigyelő minőség.
Otthonosnak persze nem mondanám, ahhoz túl egyszerű, de az
összhatás semmiképpen sem kellemetlen - olyan, mint az IKEA étterme, és
azt például a gyerekeim nagyon szeretik, márpedig a gyerek értékítélete
objektív és romlatlan. A Kiában minden célszerű, jól adagolt, jó helyen
van, épp a kellő erővel működik. Használat közben derül ki, valójában
mennyire korrekt autó is ez.
És ki se kellett venni a fejtámlákat
Óriási a hely elöl és hátul, de széltében és magastában is.
Megkockáztatom, ebben a kocsiban a második sorban is elüldögél rövid
távon három felnőtt, ami a kategóriában nagy dolog. Tetemes méretű a
csomagtartó - 534 literes, az azért elég jó -, tele van mindenféle
csukható, rejtett rekeszekkel, amelyek között bőven akad használható,
meg néhány hasznavehetetlen méretű is. A kalaptartó csupán egy puha
roló, tehát pakolni nem lehet rá, de az ülések legalább a fejtámlák
kivétele nélkül ledönthetők síkba, igaz, a vízszintes és a függőleges
részeket külön-külön kell helyzetbe hozni.
És van 12 voltos stekker a hűtőládának.
Az ülések egyébként olyanok, mint az autó maga -
a lenyűgözés elsőre elmarad -, sőt a kemény, a hátat nem
tökéletesen követő szivacsok kicsit kényelmetlennek is tűnnek. Aztán
ücsörög bennük az ember néhány órát, összemorzsázza egy rúd keksszel,
kicsit lelottyintja palackos zöldteával, szóval belakja - ezt persze
csak mondom, az autó tiszta maradt a teszten -, és rájön, hogy még
mindig semmi baja a hátának, nem fárad, nem gémberedik.
Nekem az autótervezés egyik sarkalati pontja,
mennyire találják el a kormány állíthatósági tartományát. Hosszú
a lábam, de viszonylag rövid a karom, simán elmegyek szabványon kívüli
próbabábunak. Általában minden autóban legalulra teszem a kormányt és
koppig kihúzom, hát ebben nem így történt. Némi kavarás után
középállást lőttem be magasságban és közelségben egyaránt, ez adta ki a
jó pozitúrát. Figyeltem másokat is, hogyan ülnek a Cee'den, senkinek
sem kellettek a szélső helyzetek. Ez ritka jól sikerült.
Annyira egyértelmű helyen, kristálytiszta logikával működik
minden, hogy az emberben fel sem merül, hogy bármi rossz lehet. Gáz
le, váltó kattint, kuplung föl, a Cee'd megy. Semmi rángatás,
kuplungpedál-próbálgatás, lefulladás, a motor kellemes tartományait sem
kell kikeresni a telefonkönyvben. Ördögien egyértelmű az egész. Lehet
száguldozni, araszolni, kanyarogni, kicsit szívni a szűk helyre
beparkolással: a Cee'd SW mindenféle körülmények között kiforrott.
Az volt ilyen felüdülés, amikor megjelent az első
Ford Focus, akkor
szinte el sem hittük, hogy valami lehet ennyire pontos, kezes, mégis
jól használható. A
második Focus
aztán puhább, emiatt kicsit komfortosabb lett, de kicsit kiment az éle.
Ha valamihez, a Cee'd inkább az első Focushoz hasonlít: a
rugózása keményebb az igazán kellemesnél, de azért sohasem zavar az
ütéseivel, vezetni pedig teljesen nem családi autósan nagyon jó. A
kormány kivételesen precíz, a fék nyomáspontja kiszámítható, mint a
BKV-sztrájkok kimenetele, a motor pedig mindenféle fordulaton töretlen
konoksággal húz. És még csak nem is zajos.
Egyáltalán, a jól összecsavarozottság érzete egészen fantasztikus.
A kaszni mintha egy darab öntvényből készült volna, a futómű nem
támolyog, és annak ellenére is abszolút kiszámítható, hogy a tervezők a
hangolással nem mentek el a buta, "biztos, ami biztos, mindig az
orrával kezdjen csúszni" irányba. Olyan komplikált, térlengőkaros
rendszerrel, mint ami a Cee'd hátuljában van, nagyon talán nem is lehet
mellényúlni. De azért hatásos, ahogy csúnyán hullámos útfelületen, az
illendő sebesség kétszeresével úgy befordul a nagyseggű kombi, mintha
az a kanyar ott se lenne.
a garázsban, hamar felkoppan a mennyezeten
Azért előjöttek hibák is, mert (feltartott mutatóujj), mint tudjuk:
tökéletes autó nincs. Ezek egyáltalán nem voltak súlyosak, annyit
böktek, mint mikor Naomi Campbellnek kicsit elkenődik a sminkje. Jól
néz ki, hogyne, de végre kicsit emberi is. Egyik ilyen zavar a
halk nyiszorgás a csomagtérajtó felől. Pontosabban nem egy
nyiszorgás, hanem kettő: az egyik percegésszerű, talán magától az ajtó
gumijától, a másik egy csikorgósabb fajta, de ritkábban adott jelet, ez
meg egyértelműen kárpit-kárpit közelharcra utalt. Más autóban az
általános gépzajtól talán meg se hallottuk volna.
Aztán az is furcsa, hogy a motor olyan 1000-1200-as fordulat között
elkezdett rángatózni, és abba se akarta hagyni. Ki kellett nyomni a
kuplungot, hogy a bakkecskézés megszűnjön. Hallottam az ilyen lassú
rángatózásra egy jó szót egy autó-nördtől: hömbölgés. Tegyék el, jó
lesz az még valamire.
Ez a hömbölgés lehetett akár egyedi beállítási hiba is. De egy
tipikus turbódízel azért elviseli az ezres fordulatot, maximum semmi
sem történik, ha mélyebbre nyomjuk a gázt. A Kiánál viszont talán éppen
az a baj, hogy annyira lent kezd húzni a motor, hogy ott igenis akar
már valami történni alapjárat környékén is.
Meg az egyébként pontosan kapcsolható váltó sem az az
esztergakulisszát-kattintok fíling. Inkább olyan,
mintha valami bazi nagy, kivételesen jó minőségű elektromos kapcsoló
lenne a bot alsó végén. És akad egy réven nyerős-vámon vesztős
tétel is. A bemutatón a Kia embere büszkén hívta fel a figyelmet arra,
milyen ügyes a csomagtér nyitása. Az ajtó ugyanis mélyen beleharap a
tetőbe, L alakban tárul fel, emiatt kaszálás közben alig lóg ki az autó
hátsó síkjából. Hasznos ez szűk parkolóhelyeken, ahol Cee'dünk mögött
közel a következő jármű vagy a fal. Kellemetlen viszont a
Magyarországon gyakori, alacsony mennyezetű garázsokban, mert a félig
felhajtott csomagtérajtó jócskán megnöveli az autó magasságát, vagy
csak negyedig hajtható fel a púp miatt.
Ha megnyúznak, sem tudok hirtelen több rosszat mondani a Cee'dre.
Erre mondta gimiben egy hallgatagra sikerült feleltetés közben
valamelyik eminens osztálytársnőmnek a magyar tanár:
"hát mondjál még valamit Icuka, mert már beírtam a jó jegyet".
Akkor most én megbuktam.
A fogyasztás 6,2 liter körül alakult a teszt alatt, pedig párszor
azért jól megnéztem, mit csinál a jobb pedál. Meg volt bőven dugó is.
Hidegben gyorsan befűtött, már-már fullasztó volt az a sok levegő, ami
az utasterébe ömlött a nyolc (!) szellőzőrostélyán át. Tényleg, még a
zene is egész jól szólt benne.
Kötözzenek meg, hajtsanak rám egy frissen kiöntött, vörösen izzó
úthengerrel, de akkor sem tudok jobb alternatívát a Kia Cee'd
Sporty Wagonnál. Talán majd a Hyundai i30 kombiját.
További cikkeink
