Konzervdoboz? Épp ellenkezőleg

2007.10.10. 02:26

Adatlap Kia Ceed Ex - 2007

  • 1582 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 114 LE @ 4000 rpm
  • 255 Nm @ 1900 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    11.7 másodperc
  • Végsebesség:
    188 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    4.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    5.9 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.4 l/100km
  • 4 918 000 Ft
Aljas taktikázással, előre megfontolt szándékkal elkövetett marketinggépezet-manipulálással végre a közelébe fértem egy Kia Cee'dnek. Már rég vágytam rá, hogy vezethessem. Mit mondjak, igazuk volt az előttem szólóknak. Csak a kombi még olyanabb, mint az ötajtós, mert pakolni is lehet bele.

Hogy végre Cee'd-volánt markolhasson a tenyerem, még arra is hajlandó voltam, hogy 2007 második legesősebb napján (a legesősebb ugyanis egy nappal a Kia-sajtótájékoztató után következett, a Peugeot 207 SW-bemutatón , amire szintén elmentem) részt vegyek a Cee'd kombija, a Sporty Wagon magyarországi felavatásán . Eltöltöttem már kis időt a szakmában, sejthettem volna előre, hogy a történet nem lesz olyan kerek, mint képzeltem. Magamnak kerestem a bajt, akit érdekel, olvassa el az alábbi keretest.

Azok a huncut koreai bemutatók

Voltam már Daewoo-gyárlátogatáson a Lanos európai összeszerelésének megkezdése alkalmából. Vittek vagy ezer (nem túlzok) kelet-európai újságírót nagyjából tucatnyi chartergéppel Varsóba. Ott kiokítottak bennünket, hogy a fő Daewoo-vezér nevének hallatán ütemes tapsban kell kitörnünk a reménytelenül hosszú, természetesen koreaiul zajló beszédek alatt. Fullos Rákosi-flashback. Ezek során egyébként Park úr, a magyar Daewoo Motors főnöke, mellesleg a mi házigazdánk, az elsőtől az utolsó percig kint aludt a buszunkban. Egyik beszéd után végiglépdeltünk az ex-FSO konszern Varsó világháború utáni újjáépítése táján berendezett gyártósora mellett. Polonez-teherautók (asszem FSO Pickup volt a hivatalos nevük) között elvétve már ott csorgott tova egy-egy űrkorszakbeli Lanos. Legalábbis akkor olyannak tűnt.

Az egyik metálzöld példány első felsírásánál asszisztáltunk is. Beindította a kék köpenyes szaki, gomolygott a kék füst a kipufogóból, aztán a dobokra csöpögő, olvadt alvázvédő további fekete segélyjeleket kevert a sűrű ködhöz. Majd' megfulladtunk. Persze a Trabi-találkozóba illő látványt lelkesen fotózta a sok szenzációhajhász firkász, csak a koreánusok nem örültek. Hogy miért, nem tudom.

Barátkozásiból este az egész gruppot átterelték a varsói operaházba, ahol egy dél-koreai, ám az alkalomhoz illően lengyelül előadó vendégénekesnő főszereplésével megtekinthettük a Hattyúk tava című remeket. Miközben haldoklott a színpadom, eszembe jutott egy régi URH-betétszám: "tízezer volt radíroz bele az agyba..." Azt az egy órát egy hét katonasággal is megváltottam volna, még akár kopaszként is a tatai híradószázadnál, tényleg.

Bennünket, újságírókat előre ültettek, a koreai vezérkar rengő tokával, üvöltve horkolt a hátsó sorok sötétjében. Jó Park urunkra vetült azért egy egészen vékony fénycsóva.

A Kia meg egyenesen Dél-Koreába vitt, új gyártelepet nyitottak, bár az jóval modernebb volt a Polski-üzemnél. Végeláthatatlan sajtótájékoztatók sorozatán bizonyították, hogy náluk a párbeszéd ismeretlen műfaj. Bármit kérdezhettünk, akár a nemzeti szokásokról is, mindenre csak azt a választ kaptuk, hogy az új Credos, meg persze a Sephia is "guttká", azaz angolul "good car".

Aztán az első vacsorán az összes kákabélű magyar beteg lett, az utána következő másfél napban ki így, ki úgy, de nem a szokványos módon visszaadta Koreának, amit tőle elvett. Csak azok vészelték át emberi méltóságukban az ügyet, akik számolatlanul itták a viszkiket. Azóta gyanús országokban én is minden vacsora után iszom egy kupica Johnnyt. A kimcsit mondjuk sajnáltam, az nagyon finom volt. Közben valami skanzent is megnéztünk, asszem éppen mínusz huszonöt fok volt arrafelé, de nem éreztük a láztól. Említett skanzenben a korhűség kedvéért a modern, guggolós vécét a talajtól húsz centi magasságban elhelyezett nádfalak választották el a külvilágtól. Higgyék el, a hatodik rájárásnál már nem is zavart a jeges tájfun. Buliztunk, na.

Lefogyott, lázas és zöld színű bagázsunkat inkább gyorsan átreptették Thaiföldre lábadozni - a négyórás repülőút alatt elfogyott a vécékből az összes papír, a foglaltságot jelző lámpa izzója pedig kiégett. De a thai harminc fokban egyszerre mindenki jól lett. Másnap már két pofára zabáltuk a lehetetlenül csípős kajákat, onnantól kutya bajunk sem volt. A koreaiakkal régebben könnyen váltak kalanddá az efféle rendezvények.

Mióta a GM átvette a Daewoo fölött az irányítást, a Hyundai és a Kia pedig kulturált, nyugati nagyvállalattá nőtte ki magát, elmaradnak a túlélőtúrák. A külföldi rendezvények óramű pontossággal ketyegnek, Toszkána, Spanyolország, Franciaország az úti cél. Úrhölgyek és úriemberek rendezvényeivé váltak, az izgalom a múlté, a vállalatok mai alkalmazottai talán nem is sejtik, milyen bulis világvége-hangulatot teremtettek számunkra elődeik. Legközelebb talán a kínaiakkal lehet majd izgulni.

Ezért is ért váratlanul a régi koreai bemutatók hangulatát idézően, kissé furcsán alakult magyarországi Cee'd SW-bemutató, amelyen nemigen sikerült vezetnem az autót. Ám a cikkre több márkakereskedőtől azonnal jöttek a tesztautó-felajánlások, alig egy nappal később az importőrtől is befutott. A PR-csatornák ezek szerint jól működnek. Ezért alakult úgy, hogy viszonylag hamar hozzájutottunk a Cee'd kombihoz.

Tehát jó korán megkaptuk a legjobb Kia Cee'd kombinációt, ami létezik: Sporty Wagon, 1,6 literes, 115 lóerős, közös nyomócsöves turbódízellel. A Cee'det a visszafogásoktól sújtott, nyomott vásárlókedvű Magyarországon is kezdi utolérni az a titkostipp-szerep, ami Nyugat-Európában már hónapok óta az övé. Aki jó autót akar jó olcsón, és nem érdekli az embléma, ilyet vesz, vagy mostanában Hyundai i30-at , ami, ugye, egy Cee'd, csak kicsit máshogyan.

Ha azt mondom, hogy ez az EX kivitelű kombi közel ötmillióba került, a legtöbben még egy pillantást vetnek az emblémára, majd továbblapoznak. De ha hozzáteszem, hogy nem igazán szegényes Cee'd SW létezik már négymillió alatt is, már jobban hangzik. És a VW Golfot egy angol magazin összehasonlítójában megverte a Hyundai i30, ami alapvetően egy Cee'd, mint már mondtam. Ráadásul nem egészen ennyi takarékos dízellóerő és hasonló felszerelés Wolfsburgiából bő egymillióval többért jön, és akkor nincs hétéves, teljes körű gari sem.

Hőfokszabályzós klíma, hat légzsák, fedélzeti számítógép, nem teljesen autózásgyilkos ESP, USB-n át is fogadó MP3-as lejátszó, automata vakításcsökkentős belső tükör, esőszenzoros ablaktörlő ebben az autóban is volt. Két generációval ezelőtt elmúltak azok az idők, amikor a koreai autóknál a jó felszereltség a gagyi elektromos antennában, az RDS nélküli rádióban, a fények bekapcsolva felejtésére szintetikus csingilingivel figyelmeztető elektronikában, és darálós hangú motoros ablakokban ki is merült. A Cee'dben azokat a cuccokat találjuk, amikkel 2007-ben is az élbolyba lehet kerülni. Sávelhagyás-figyelő, távolságtartó tempomat még nincs, de nem csodálkoznék, ha próbaüzemben már tesztelnék.

Lehet mindenféle számológépekkel ellenőrizni, de a végén mindig az jön ki, hogy a Kia Cee'd SW nagyjából 5-20 százalékkal olcsóbb a konkurenciánál. És gyerekbetegségeknek, elnagyoltságnak nyomát se látni. A kivitele nem igazán előremutató - a kocsi tesztelése után közvetlenül a Peugeot 308 bemutatójára repültem, az vagy öt évvel előrébb jár kidolgozottságban -, de olyan modernül-konzervatívul kellemes. A német autók voltak ilyenek a nyolcvanas években: semmi csicsamicsa, csak a megfontolt, a tizenötödik albán tulajdonosra is odafigyelő minőség.

Totalcar értékelés - Kia Ceed Ex - 2007

Tágas, erős, kivételesen precíz, kényelmes, jól pakolható autó. És szerethető, sőt, relatíve olcsó is. A kombiban sok az ügyes megoldás, maximum a kicsit kemény rugózás és a túl egyszerű belső nem tetszik.

Népítélet - Kia Ceed