A versenypálya azért jó, mert kockázat nélkül, normál körülményekhez képest legalábbis mindenképpen elhanyagolható kockázatvállalás mellett lehet kideríteni egy sportautóról mindent, amire kíváncsiak vagyunk. Mindenki tűkön ül, izzadnak a tenyerek, elakad a lélegzet, terebélyesedik a sportfolt a háton és a hónaljak környékén egyaránt. Na, vajon melyik a gyorsabb? Ön kinek drukkol? Kire fogadna?

Az tippelt jól, aki gondolatban az új RS-t jelölte meg. Bár az egyenesekben hangyányival jobban megy a Ragnotti, kanyarokban, de főleg féktávon nem tud mit kezdeni a dagadttal. Az új RS nagyobb kerekekei, szélesebb gumijai és az új futómű együtt, ha nem is fényévekkel, de gyorsabb autót eredményeznek. A négydugós Brembo fékeket külön kiemelném: amikor az ember azt hiszi, már rég túl van a ponton, ahol még meg tud állni, és tényleg csak akkor kezd fékezni, mikor már halálfélelme van, még akkor is korai. Az új RS fékei brutálisak.

A váltót is meg kell dicsérni. Az előzőé olyan, amilyen: nem igazán jó, de nem is rossz. Mivel az autó egyébként szeretetre méltó, megbocsátja az ember a közepes váltót. Ennek az újnak viszont álomváltója van, precíz, pontos, gyors, rövid utakon jár. Hat fokozat van, az áttételek sportautóhoz méltón ultrarövidek.

Az új RS minőségibb érzetet kelt, egyértelműen precízebben rakták össze. Pontosabb a kormányzás, a futómű, a váltó, szebb a beltér. Van azonban egy terület, ahol nem sikerült megverni az elődöt. Vezetési élményben egy hangyányival kevesebbet kapunk. Kicsit sterilebb, a motorerőt nem érezzük olyan intenzíven, és a kormány is élettelenebb. Megjegyezném ugyanakkor, hogy a viszonyítási alap az utóbbi idők egyik legélménydúsabb, legszórakoztatóbb modellje. Ha az igazi riválisokhoz viszonyítjuk, az RS most is a kategória egyik legjobbja, és nem mellesleg az egyik legjobb vétel.

Sajnos a gyanúnk, miszerint a Clio RS-t csak elrontani lehet, beigazolódott - már ami a vezetési élményt illeti. Minden egyéb téren azonban rengeteget fejlődött: sokkal jobban összerakták, sokkal precízebb műszer lett, és annyit azért nem vettek el a mérnökök, hogy ne nevezhessük élményautónak. A tesztút alatt 13,5 litert fogyasztott, de a gyár által megadott 11,6-ot könnyedén lehet vele tartani, ha normálisan bánunk vele.

Ahogy az előd, ez is két funkciót lát el. Csöndes és kényelmes, átlibben a kátyúkon és a fekvőrendőrökön, ha éppen városi kisautót játszik, de mikor sportkocsivá alakul át, tombol, őrjöng, és kőkeményen tartja magát a kanyarokban. 1260 kilós tömege ellenére is fürge, remekül fordul, ugyanúgy csóválja a fenekét, és ugyanúgy egy apró kormány­mozdulattal könnyedén meg lehet fogni, mint az előző RS-t.

Mindezt 5,6 millióért megkaphatjuk, vagyis a jó vezethetőség mellett egy másik fontos tulajdonságát is megőrizte. Olcsó. Ha megnézzük a táblázatot, kiderül, mennyire. Ráadásul a riválisok szinte mind feltöltősek, ha valaki nem szereti a turbót, nem sok választása marad, de ha szereti sem fog csalódni az új Clio RS-ben. Ha megtudom, hogy valaki ezek után a nem kénét jelölte be, bizony mondom, odamegyek...