Engem te nem terrorizálol

Próba: Corvette C6 - 2008

2008. március 3., hétfő 01:00
Szerencsétlen Corvette-et mostanában mindenki csak hasonlítgatja. Ki a Porsche 911-hez, ki meg a Viperhez. Egy alig észrevehető frissítéssel most mindkettőhöz közelebb került.

Ha valami, hát az a tíz kör a Paul Ricard versenypályán meggyőzött, hogy a Corvette jobban teszi, ha most már tényleg Corvette marad. Pláne ha az ára hosszú távon is a fele lesz az összes számításba vehető ellenfelének. Hiába sokkal pontosabb a 2008-as Corvette kormánya az előző szériához képest, és hiába szinte Medici-palotai igényességű a tavalyihoz képest a belső kivitel, a pszichéje még mindig nagyon messze esik a  911-esétől. Minőségben is még mindig inkább Auchan, mint Cora. De azért alaposan felmostak, kifestettek, átdizájnolták a pénztárakat.

A Porschét kereső európaiautó-monomániásokon túl aztán vannak még amerikano-autisták. Azok meg állandóan a Viperhez viszonyítgatják szegény Corvette-et. Ami – talán mondanom sem kell – ismét csak égbekiáltó igazságtalanság. Nem csak mert egyszerűen nem illendő egy ipari funkciójú stabilgépet és egy MIG-27 gázturbináját összehasonlítgatni, még ha teljesítményben, fogyasztásban, zajban lehet is, hiszen ismertek a paraméterek. Hanem azért sem, mert a Viper odakint is jóval drágább. Hozzá kell tennem, a Corvette most vájperebb lett, mint valaha, hiszen épp annyit piszkáltak a motorján, hogy az alsó régiókban nagyobbat odacsapjon.

Ezzel most még mindig a C6-os Corvette-szériánál járunk. 2005-ben jött ki, és ez már nem az első frissítése, volt egy évvel ezelőtt egy futómű-átfésülése is. A 2008-as beavatkozások bemutatására a firkász-sleppet a Paul Ricard versenypályára vitték. Hogy mindenki megtehesse, amiért ezzel az autóval közúton főbelövés és a köz megvetése a jutalom: padlóra taposhassa a gázt.

A régi és új közti különbségek pusztán papíron a nemecseki jelentéktelenség határán táncolnak. Kellő pénzmennyiség átnyújtása ellenében az utasteret most már teljesen kibéleli a bocihéj, akár két színben is. A küszöbökön matt acél takarólemezek vannak (mert mindig lerúgták róluk a festéket, morogta a fejlesztőmérnök). Krómkeretek karikázzák be számunkra az utastér lényeges szerveit. No meg lett kulcs nélküli nyitás-indítás, és két újfajta alufelni is megjelent. Szinte semmi, a gyakorlatban is csak annyit tesz, hogy az eddig kicsit idegen, amerikaiasan gagyi belső furcsán hangulatos lett. Biztos akadnak stilisztikai meg kidolgozási hibák, de a jó mértéke átlépte a kritikus tömeget.

A többi módosítás meghallgatásához pedig igazán értő fülek kellenek. Már 6,2 literes a V8-as Chevy small-block (annyira túlfúrták, hogy már átlátszóak a hengerek), mellesleg 437 lóerő és 586 newtonméter jön ki belőle. Reszkess Viper, reszkess utca népe. És ez nem teherautó, ó nem. Egyre kevésbé. Hiszen a kézi váltó kapcsolásán is sokat reszeltek, a másik pedig éppen most lett a világ leggyorsabb kézi üzemmódú automatája, flepnikkel kapcsolható a kormányon.

Pár percet sikerült elragadnom a fejlesztőmérnököt, látszott rajta, hogy nagyon a kárpitokról akar beszélni, rajtam meg talán nem látszott eléggé, hogy engem pont az nagyon nem érdekel, inkább a gépészetről mondhatna valamit. Ezért hosszan hallgattam, amint a hímzett Corvette-feliratot dicséri a jobb egy előtti műszerfal-terjengésen (nekem jobban tetszik a másik fajta, bepréselt, az sokkal amerikásabb, ha már). Aztán mutogatta az ajtóbőröket. Előadást tartott a küszöbfedélről, ami tényleg szép. De szerencsére ilyen dolgokról még egy amerikai sem tud a végtelenségig beszélni, végre ejtette a témát, áttértünk a lényegre.

A motoron hamar átsiklott, erősebb, hát persze, milyen is lenne. A váltón is túlestünk, gyorsabban vált, naná, a kézi meg hű de precíz lett, de hát reszeltek rajta, ez a dolgok rendje egy sportkocsi frissítésekor. A kormánynál aztán csillogni kezdett a szeme és leragadt, mint tejszállító Zuk a celldömölki kerülőúton. Mert hiszen sokkal-sokkal finomabban munkálják meg az új kormánymű alkatrészeit.

És mivel így kisebb a szerkezetben az engedékenység, merevebb lehetett a kormánytengely is, mert eltolódtak a belső rezonanciák. Ettől aztán minden alkatrészt szilárdabban tudtak felfogatni, nincs szükség annyi puha csillapítóelemre. A végeredmény egy informatívabb, könnyebben kimozdítható, lineárisabban viselkedő, élettelibb kormány. Az ipse csak úgy lángolt, ritkán láttam embert így tűzbe jönni néhány fogaskeréktől és gömbcsuklótól. Ismét elhiszem, hogy az amerikai tervezőmérnökök is szeretik az autókat.

Hogy milyen a Corvette? Mit gondolnak, milyen egy 437 lóerős autó a Paul Ricardon? Béna? Ugye nem gondolják? Még jó, hogy a marseille-i dugón lassan átevickélve, majd utána egy lágyan kanyargó szerpentinen akklimatizálódhattam a szörnyeteghez. Az az autó egy másik (double-bubble tetejű) Corvette volt, mint amit a pályán vezettünk. Előbbinek kivehető, kétpúpos, sötétkék plexiteteje volt, ami ha nem is Fényterű, de nagyon hangulatos. A pályán viszont csak sima kupét kaptunk.

Utoljára a kettővel ezelőtti Corvette-frissítést vezettem , azt is roadster-kivitelben, ami mindig reszketegebb és pontatlanabb a zárt kupénál. Ezért is volt jó a fokozatos bevezetés, hogy ezzel az újjal is először városi közegben, meg másodrendű úton kellett menni. Beugrott a régi, annak utáltam a kormányát, küzdöttem a váltójával, és folyton azt hittem, elfelejtettem vezetni, mert állandóan rárontottam az előttem haladóra. Ennél az újnál jöttem rá, hogy csak a nyomaték hiányzott. Mert a mostanival tényleg lehet komótosan követni a forgalmat: kis gáz, kis menés, közepes gáz, nagy menés. Nagy gázra meg ölünkbe esik az Alfa Centauri.

Ez az új sokkal lineárisabb, szinte simogat a motorja. A váltója és a kuplungja nehéz, de elég pontos, és hihetően gépszerű. A kormánya meg tényleg egy másik világból való, mint a korábbi. Ennyit azért a Sarkozy-szemekkel teliszórt francia közutakon is leszűrtem. Aztán a pályán végre eltéphettük a száját. Húúúúú...

Hirtelen minden a helyére került, az a tétovaság, amit odakint éreztem, elillant. Akárhogy is GM, a Corvette mégis jóval közelebb van a versenyautókhoz, mint a területi képviselő Astrájához. És a motor... Jóságos ég! Marseille-ben, amikor beindítottam, még azt hittem, az EU-normák megölték a legendás V8-as dübörgést, és már tényleg nincs értelme más autónak a Priuson és a Teslán kívül. És ez részben igaz, az alapjárati glugyogást, köpködést elnyelték az Euro-4 redői.

De ott, a Paul Ricardon viszont a Corvette alatt megnyílt a föld, amikor a fordulatszámmérő elhagyta a 3000-et. Dinoszauruszcsordák rontottak ki a repedésből, zúdulni kezdett utánuk a lávafolyam, én meg annyira megijedtem, hogy talán még fel is engedtem egy pillanatra a gázt.

A nyomórúd és a huszonegyedik század viszonya a paleolitikum tükrében. Persze a következő oldalon.

Valami eszeveszett zajorgiát képzeljenek. A hang pontosan az, mint tavaly nyáron Le Mans-ban , amikor éjjel, az esőáztatta sátorban fekve csak a Corvette-ek mély, földrengésszerű robaját tudtam biztosan kivenni az ömlesztett gépi zajból. És most én, Csikós Zsolti a negyedik déből itt ülök a még precízebb, zászlókkal még feldíszítettebb, Chevrolet-mentesített kormány mögött, a lélekemelő borzalmat a tulajdon jobb lábammal szabályzom. Pillanatra Thor voltam, a kalapácsos isten, amint legyőzött misszionáriusok vérén csusszanva szörfölök a pokol felé. Ilyen félelmetes dolgokat egy Porsche nem művel. Talán egy Ferrari Enzo, vagy egy V12-es Aston, de azok árilag felfoghatatlanok.

Small-block, a megkerülhetetlen

Sok motort hívtak, és hívnak ma is small-blocknak, ezek amerikai V8-asok, és azért "small"-ok, azaz kicsik, mert a "big"-ek, azaz a nagyok valahol hat és fél liter körül kezdődnek. Az igazi small-block azonban a GM-é. Ez nemcsak az első motor volt, amelyre ezt a jelzőt használták, de valamennyi közül a legjobb, a legtartósabb, a legtuningolhatóbb, a legismertebb, legelterjedtebb és leglegendásabb is. Szobrot kéne neki állítani.

A blokkot 1955-ben fejlesztették ki, és már közel 70 millió példányban gyártották. 4,3 literesként kezdte, legnagyobb pedig 6,5 literes lett, amikor pár köbhüvelykkel túl is lépte a legkisebb Chevy-féle big-block méreteit. És nem csak autókba (kisteherautókba, furgonokba, kisbuszokba) szerelték, hanem ipari generátorokat, légószirénákat, hajókat is hajtott. Még a nálunk ismert Volvo Penta is egy tengeriesített small-block.

Tény, hogy az ötvenes években a Ford már húsz éve tett V8-asokat tömegmodellekbe. A Chevrolet-ket akkoriban szörnyen elavult és egyre halványabban szereplő, soros, hathengeres Blue Flame motorok hajtották. A GM akkori V8-asai csak a presztízsmárkákhoz jutottak el, a Cadillacekbe, Buickokba.

Edward N. Cole-nak, aki korábban a nagy Caddy-féle V8-ast is tervezte, és a világ első fecskefarkú karosszériáját is kitalálta, 15 hete volt, hogy új motort készítsen az 1956-os modellév Chevyjeibe. Félig már készen volt ugyan egy kisebb fajta V8-as is, de azt rettenetesnek találta, inkább tiszta lapot vett elő. 15 hét egy motor kifejlesztésére, ráadásul papíron, számítógépek nélkül... Elképzelhetetlen.

A paraméterek hamar megszülettek: öt főtengelycsapágy, rövid löket (hogy kicsi lehessen a motor és jó legyen a gázáramlás az égéstérben), könnyű építés. Újítás no. 1: a vasblokkot egy akkor teljesen új, vékonyfalas eljárással öntötték, ráadásul nem 20, hanem összesen 12 darab öntőformával, ami akkor teljesen elképesztő volt. Ráadásul fejjel lefelé öntötték, ami miatt egészen vékony, zárványmentes hengerfalakat kaphattak. Könnyű, ügyes merevítésekkel ellátott, lapos öntvények voltak a hengerfejek is. A motor nyomórudas volt, mint akkor minden V8-as, de ezek a nyomórudak üregesek, és olajat szállítottak a vezérléshez. Emiatt a vezérléshez nem kellett külön olajkör. A szelephimbák pedig nem himbatengelyeken mozogtak, hanem állítható magasságú golyókon. Sokkal több és kisebb hengerfejcsavart használtak, mint az akkori motorokban (17-et), emiatt egyenletesebb volt a leszorítóerő a hengerfej és a blokk között, ezzel minimálisra csökkent a hengerfejtömítés átégésének a valószínűsége.

Nagyon rövidek voltak a dugattyúk hajtókarjai, a dugattyúcsapszegeknél nem használtak seegergyűrűket, ez mind csökkentette az ide-oda mozgó tömegeket a motorban. Háztető-formájú égéstér, keresztáramű öblítés garantálta a keverék alapos elégetését. A főtengely első végén kiegyensúlyozó-rezgéscsillapító elemet használtak, a főtengelycsapágyak alsó részén nem volt olajjárat (csak fent), így az egyenletesebb (és nagyobb felületű) olajfilmnek köszönhetően nőtt a főtengely terhelhetősége. A tervezők tudták, hogy nagyot alkottak. Már akkor megrendelték a blokk gyártósorát, amikor még be sem indult az első kísérleti példány.

Első formájában a small-block 162 SAE-lóerőt tudott (amerikai szabvány, kicsit többet mutat, mint az azóta használt ISO-lóerő, olyan 140 lóerőnek mérnénk ma). 1956-ban már hidraulikus szelephézag-kiegyenlítés, patronos olajszűrő jött, utána elindult a méret- és lóerőhullám. A gyári maximumnak sokáig az 1964-es Corvette Ram Jet 327-ese tűnt, amiből 375 lóerőt hoztak ki.

Az olajválság és a környezetvédelmi pánik kis híján megölte a small-blockot 1972-ben annyira le kellett fojtani, hogy egyes autókban csak 110 lóerőt teljesített. Aztán az elektronikus befecskendezés visszahozta a motor életkedvét, 1986-ban pedig tovább is fejlesztették az alapkoncepciót: a nyomórudak aljára görgőket tettek, a Corvette-ekben pedig súlytakarékosság miatt alumíniumból készítették a hengerfejeket. A Lotus-hengerfejes, kétszer DOHC-vezérlésű, 32 szelepes LT5-ös motor az 1989-es Corvette ZR-1-ben 405(!) lóerőt tudott.

Ezek után még szebb, hogy a bő fél évszázados V8-as ma nyomórudakkal hozza a 437 lóerőt, 33-mal többet, mint tavaly, igazá már teljesen alublokkos. Versenyképes tud lenni a sokszelepes, sokszorosan felülvezérelt, sokszorosan szelepállítós, szupertudományos csúcsmotorok korában, úgy, hogy teljesíti az emissziós normákat is. Kár, hogy a jövendölések szerint az amerikai autóipar a V8-asokról feltehetőleg teljesen áttér a turbós, esetleg kompresszoros V6-osokra. Ez a legenda is véget ér egyszer. Élvezzük addig is.

Aztán jött a kanyar, és precízen, minden dráma nélkül megette. Persze béna voltam, lassú, meg minden. De sok-sok körrel később, amikor már imitt-amott már villogott az ESP, és már tényleg elég gyorsan mentem, ugyanilyen maradt. Erős fékezésnél kicsit táncolni kezdett a fara, de gázra szépen megnyugodott, betámasztott, kihúzott, állat. Sajnos az ESP-t egyszer sem engedte kikapcsolni az instruktor (aki végig a jobb egyen ült) – na látják, ezért kell megvenni, aztán lehet vele takarni keresztben, csak lehetőleg ne közúton. Akinek van bő 19 milkója ilyen kocsira (vagy minimum havi három-négyszázezre, ha részletre veszi), havi egyszer igazán beleférhet egy fizetett ökörködés, mondjuk a Kakucs-ringen.

Szóval a Corvette jó. Nagyon jó. Mentünk még automatással is, az is vadbarom, tényleg úgy pakolgat a váltója, hogy szinte már DSG. És a targatetős is gyönyörű, abban nem ültem, csak fotóztam, talán az tetszik kívülről a legjobban. És nem tudom, hogy a dupla izomzatot követelő féken kívül mibe kötnék bele szívesen. Még a fogyasztások sem voltak letaglózóak, ilyen 16-19 literek pislogtak a fedélzeti számítógépeken, pedig mindenki nyomta a hosszú pedált, mint a barom.

Corvette C6

Teljesen elbizonytalanodtam, mi lenne, ha választhatnék egy alap-911-es meg eközött. Valószínűleg mindkettőt kérném. Ha nem lehetne, akkor persze biztos, hogy a Porschét vinném, ez az európai sznobéria. Amit így már kicsit szégyellek. És ha saját pénzből venném? Nem is kérdés. Nyolc-tíz lepedő ide vagy oda, még egy újságírónak is számít.

Chevrolet Usa Corvette 2006 C6 Coupe Chevrolet Usa Corvette 2006 C6 Coupe

A Totalcar értékelése:

Ezt az autót a Totalcar még nem értékelte.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Megszületett a legszebb BMW?

Megszületett a legszebb BMW?
Nem akármilyen világpremier ez. Ilyen az, ha
a németek visszafogottsága találkozik az olasz formatervezők temperamentumával.

Itt az új holland sportautó

Az új csúcs sportautó-márka megérkezett. Hosszú fejlesztés után megmutatták végre a Sarthét.

Teszt MZ-vel csak király lehetsz

A banántankos tárcsafékes, Istenem, hány motoros álma volt! Használható az MZ a mai forgalomban?

Technika Mitől döglik a turbó?

Jéggolyók is okozhatnak turbóhalált, de általában
a kenés hiánya öli meg az érzékeny szerkezetet.
Mit tegyünk, hogy ez velünk ne történjen meg?

Robogóval is lehet tetű napod

Ez nagyon szarul kezdődik: Kőbajker elindult
a Mopedrallyra a Fossal.

Formula–1-es kiadás a Twingóhoz