Kulturáltan őrjöngeni

Jó, jó, de már nem az a kompromisszummentes, végletesen kiélezett céltárgy, ami volt. Baj ez?

Az autó nagyon más jellem, mint a Subaru, de a változás az előző generációhoz képest kísértetiesen ugyanaz. Komfortosabb, puhább, anyukaisgondnélkülelvihetivásárolni, igényesebbpuhábbabeltere, nem ragozom, úgyis tudják, hiszen olvasták már mindezt a WRX STi-nél. Hopp, ide kívánkozik egy apró kis mozzanat e cikk írásának folyamatából. Veszem elő a diktafont, dugom a fülembe a dugót, indítom a lejátszást, hallom magamat: Na, akkor kezdjük: Su, ööö, izé, Mitsubishi Lancer EVO tíz. Hát ennyire összefonódik a két típus az autóbuzéria világában, a Golf-Astra párhuzam kutya füle ehhez képest.

És ez már akkor is így van, ha a Mitsubishi próbálja megszakítani a köldökzsinórt az új EVO és kilenc generációt számláló ősei között. Ez a kocsi ugyanis a gyár szerint nem EVO X, csak EVO, sőt, EVOLUTION. Kedves derékfájós, fájós talpú, reszkető kezű érdeklődő: ha Önnek az IX, a VII, a VI és a többi még túl kemény volt, ezt már nyugodtan hazaviheti, nem lesz gond vezetni. Érthető a kommunikáció (és a fejlesztések) mögöttes szándéka: ha többen tudják vezetni, többen is veszik majd meg.

Akár puhább, akár nem, a látvány továbbra is lenyűgöző. Fekete orrát előrenyújtja, szemeit összehúzza, úgy szimatolja az utat, úgy keresi az ellenfelet. A motorháztetőre (aluból készült, hogy könnyű legyen, de hát ez az elődnél is így volt) három légzőnyílást is vágtak, annyira kell a sok friss levegő a vágtató vadállatnak. A tizennyolcas felni öntött küllői mögül piros Brembo nyergek figyelnek kifelé, az első tárcsák mögött kis kopoltyúkon át ránthatja ki alóluk a forróságot a menetszél. A hatalmas hátsó szárny feláras, de én kötelezővé tenném megrendelését minden vevő számára. Enélkül nem is EVO az EVO. (És milyen jó érzés minden alkalommal megpillantani a széles deszkát, ha vezetés közben benézünk a belső tükröbe!)

Odabent – mint ezt mindenki azonnal leszögezi, aki csak megpillantja az új EVÓ-t, és ült az előzőben is – sokkal barátságosabb, mint az EVO IX. Hej, hogy az a középkonzol mennyivel igényesebb, mint a régié volt, lelkendeznek.

Lehet, súgom félve, én igazából nem emlékszem az EVO IX belsejére. Egyszer mentem vele a Hungaroringen két kört, és csak arra emlékszem, milyen hihetetlenül kontrolláltan viselkedett végig, ment előre, ment keresztben, ment az bárhogy, de mindig pont úgy, ahogy én szerettem volna. Meg hogy milyen szép volt a hangja.

Akár a régiben, ebben is nagyszerűen tartanak a fix magasságú Recaro sportülések, és igen, ezt még én is észreveszem: sokkal szebbek és jobban átláthatók a műszerek. Kifinomult bömböléssel emeli a hangulatot a hifi. Elképesztően sok hely jut a hátra kerülő pecheseknek (jó szélesre húzhatják maguk előtt a zacskó száját), és hát, khm, némi csomagtartó is marad azért a mélynyomó mellett. Jó, legyen: a középkonzol is nagyszerű, de nekem jó lett volna az előzőé is, mit bánom én, hogy néz ez ki egy ralialapban. Ha egy autó úgy megy, ahogy az EVO ment eddig, tőlem lehet középen benne egy rozsdás pléhlap is. Megy-e hát úgy vajon az új, mint a régi?