Kormányzott kereket hajtani csudajó

Próba: Ford Focus RS – 2009

2009. március 9., hétfő 02:20

Az előd minden egyes darabján másfél millió forint körüli összeget bukott a Ford, és 4501-et gyártottak belőle. Ennek fényében talán nem csoda, hogy a cég európai vezetőségének ülésein pár évig tabutéma volt a Focus RS.

Nem sok kellett hozzá, hogy örökre az is maradjon. Ha előbb jön a válság, vagy a Jost Capito vezette Team RS egy évet csúszik a fejlesztéssel, akkor az első lett volna a történelem egyetlen Focus RS modellje. Továbbiakat se nagyon várjunk: ez a mostani már nem ráfizetéses, de a világ(gazdaság) változása miatt egyelőre úgy tűnik, nem lesz folytatása.

Tehát duplán örülhetünk annak, hogy őfelsége, második RS Focus egyáltalán létezik. Nagy nehezen sikerült megoldani, hogy a többi Focusszal egy gyártósoron készüljön, csak így kaphatott zöld utat a projekt. Az elődöt kisipari módszerekkel – értsd: kézzel – rakták össze, főként emiatt volt olyan drága a gyártása. De nem kell aggódni, a második generációs Focus RS is elég különleges ahhoz, hogy büszkén viselhesse ezt a két patinás betűt, a Rally Sport rövidítését.

Külsőre is látszik, hogy a fejlesztők komolyan vették magukat és az autót. Az eddigi csúcsmodellhez, a Focus ST-hez képest szinte minden karosszériaelem megváltozott. A lökhárítón hatalmas hűtőnyílás tátong, ezen keresztül érkezik a friss levegő a nagyobbra vett vízhűtőhöz. A mélyre nyúló kötény elején pici szárny termel valódi leszorítóerőt. A motorháztető bevágását sem csak a hatás kedvéért szabdalták ki: itt távozik a meleg levegő.

Elöl-hátul 40 milliméterrel szélesebb a nyomtáv, és a 8,5 col széles, 19 col átmérőjű óriási kerekeknek is kellett a hely: a sárvédő-szélesítéseket is a szükség hozta. Ezeket pedig már illik egy látványosabb küszöbtoldattal összekötni. Az aerodinamikai részleg áldásos működése azonban itt nem ért véget, sőt. A hátsó, dupla élű tetőszárny és a lökhárítóba integrált gigadiffúzor is a Ford Focus WRC versenyautót idéző kiegészítő – nemcsak látványban, de hatékonyságban is.

Noha a vizuális drámát már alig lehet fokozni, a két kályhacső még rátesz egy lapáttal. A Ford Focus RS nagyon komoly gép benyomását kelti, már álló helyzetben is.

Ennyi külső vakítás után csalódás a beltér. Az ST-hez képest nincs olyan sok említésre érdemes változás, azok közül is az első ülések a legfontosabbak. A Recaro gyártmányú, versenyautó-szerű kagyló nevéhez méltón úgy öleli körül a testet, mintha az egy értékes igazgyöngy volna.

Panaszkodni már amiatt is lehet, hogy az üléshelyzet egy gondolatnyival magasabb, mint ahogy az ideális lenne. Nem változott a kormánykerék, csak ST helyett RS felirat került rá, ugyanaz a váltógomb – igaz, rövidebb a karja, és rövidebb úton is mozog. A műszerfal tetején középre helyezett három kiegészítő műszer is megmaradt, bár a turbónyomásmérőt már 1,8 barig skálázták.

Semmi izgalmas, különleges vagy igényes nincs az utastérben, sőt, a középkonzol álkarbon betétei miatt még a Homasita beszállítói is elszégyellnék magukat. Emiatt néhányan tán fanyalogni fognak, szerintem viszont nem baj, hogy a fejlesztésre fordítható eurókat a mechanika finomítására költötték. Mert abban bizony van változás, bőséggel.

Itt van mindjárt a motor. A blokkot leszámítva nincs sok köze a Volvo-eredetű, 2,5 literes, soros öthengeres turbómotorhoz, ami az ST-ben 225 lóerős. Teljesen átdolgozták a hengerfejet, vastagabb szívócsatornákat, új vezérműtengelyeket kapott. De nem maradt érintetlen az alja sem: különleges eljárással teszik ellenállóvá a hengerpalástját, erősebbek a duggatyúk és a hajtókarok is, hogy jobban bírják az új turbó nagyobb töltőnyomását.

A Borg-Warner K16 típusú fúvó megbízhatóan 1,4 baron tölt, ami pont a duplája az ST töltőnyomásának. A fenti motortuning azonban klasszisokkal komolyabb annál, mint amikor önjelölt sufnitunerek felcsavarják a turbónyomást. Az RS motorja a papíron leadott 305 lóerős teljesítményénél sokkal többre lenne képest, és sokkal erősebbnek is érződik. De ami a legjobb, egyáltalán nem úgy ugrik a gázra, mint egy turbó.

Turbólyuknak, késlekedésnek nyoma sincs, a motor alapjárattól terhelhető, 2000 körül megindul, hiszen 2300-nál már meg is érkezik a maximális forgatónyomaték mind a 440 newtonmétere. Ezt kitartja 4500-ig, de efölött sem fogy ki a szuszból. Káprázatos gép, mert itt még rátesz egy lapáttal, és egyre hangosabban üvöltő fúriaként ugrik neki a picivel 7000 feletti leszabályozásnak. Nem csak turbómotorban ritka az olyan, amelyik az alsó- és középtartománybeli domborítás után fent sem fogy el. A Focus RS öthengerese ilyen, és közben vidáman énekel.

Gyárilag lefújószelep van a kocsiban, ami gázelvételnél a szabadba engedi a turbó és a pillangószelep között feltorlódó légnyomás egy részét, ezért a turbó lapátjai ilyenkor tovább pöröghetnek. Amikor újra a gázra lépünk, nem kell arra várni, hogy felpörögjön a turbina és felépüljön a töltőnyomás. Gázelvételnél a lefújószelep hutyutyuzik, és egy kis utángyújtásnak hála diszkréten durran a kipufogó. Gyorsításkor pedig süvít a turbó, és csodásan dörmögnek a hátsó dobok, így lesz teljes az akusztikai élmény.

Bent ez a hangorkán elég civilizált és távoli, de kívülről egy vadul támadó Focus RS az ősi Audi Quattro csatakiáltását idézi, amitől egyenként mered minden tarkószőr az ég felé. Bestiálisan jó hangja van, na.

És annyira erős, hogy a hatfokozatú kézi váltóban minden egyes alkatrészt erősebbre kellett cserélni. Így már remélhetőleg bírja a terhelést, ami a kéttömegű lendkeréken és a szintén megerősített kuplungon keresztül eljut hozzá. Rövidebb úton, férfiasabban és pontosabban kapcsolható az átdolgozott váltó, de érzésem szerint a kulisszán még keményíthettek volna.

A futómű viszont tutira az a pont, amin nem kell többet keményíteni. Sőt. A 4-4 centivel szélesebb nyomtáv mellett a rugók elöl 25, hátul 15 százalékkal keményebbek az ST tekercseinél, és a lengéscsillapítók is legalább 30 százalékkal lettek durvábbak. Már a repülőtéri parkolóból kifelé feltűnt, milyen iszonyú sprőd a Focus RS: a fekvőrendőrökön áthajtáskor hangosan összekoppannak a csigolyák.

Persze igazságtalan olyat számon kérni egy hangsúlyozottan sportos autón, ami családi kombiknak is gyakran problémát okoz. Ami lépésben a rugózás teljes hiányának érződik, az nagyobb tempónál már igazán sportos feszességgé lényegül át. Derékfájósok gyűlölnék, vesekő-eltávolító kúrára ideális.

Zord külső, beton rugózás, de gyorsan menni tud-e? Lapozzon, és kiderül!

Nem a keményítés a legnagyobb változás a Focus futóművében. Az öthengeres turbóból felszabaduló 440 Nm csak az első kerekeket hajtja, ez pedig eddigi ismereteink szerint gyilkos párosítás. De a Focus RS pont ettől különleges. Alkotói szerint nem elsősorban a spórolás miatt mondtak le az összkerékhajtásról, hanem azért, mert az elsőkerék-hajtás sok tekintetben jobb, a hátrányait pedig különleges első felfüggesztéssel sikerült kiküszöbölniük. Az elsőkerék-hajtás mellett szól, hogy kisebb a tömeg és kevesebb a hajtási veszteség, viszont ekkora teljesítménynél a hajtási befolyások már nem csupán élvezhetetlenné, de irányíthatatlanná tesznek egy kocsit. Erre megoldás a RevoKnuckle.

A fordítására nem vállalkoznék, de nem is érdekes. Ez a néhány plusz alkatrész (részletes leírás Papp Tibi keretesében) lehetővé teszi, hogy ez első, MacPherson rendszerű felfüggesztésben a fordulási tengely és a kerék középpontja közötti, mindent tönkretevő eltolás minimálisra csökkenjen. Ezáltal megszűnnek a hajtási befolyások a kormányon – állítja a Ford, de szerintük egy Transit is lehet sportautó, úgyhogy mi meg nem hisszük el.

Függőcsapos izé, alias RevoKnuckle

A fronthajtásos autók szinte egyeduralkodó futóműmegoldása a MacPherson. Hogy miért? Mert egyszerű, és egyetlen szerkezet ad megoldást a kormányzás és a rugózás összes funkciójára. Egyben ez a legnagyobb hátránya is. Amikor a macphersonos autón elfordítjuk a kormánykereket, a rugót, a lengéscsillapítót tartalmazó „gólyaláb” és a csonkállványtartó is elfordul, együtt. A kormányzásnak nincs olyan alkatrésze, mint például a Kispolszkinak és ezer más régebbi autónak a függőcsapszege; egy létező fémdarab, amely körül a kerékagy elfordul. És amit illett rendszeresen zsírozni. A MacPherson esetében a kormányzás tengelye csupán egy virtuális egyenes, amelynek felső pontját a toronycsapágy, az alsót pedig az alsó gömbfej adta meg: e körül fordul el a kormányzott kerék, gólyalábastul-csonkállványostul-mindenestül.

Hogy mi a baj ezzel? Addig semmi, amíg elég harmatos a motor.

Ám van egy bibi, ha combosabb a gép. Az erő a kerék középpontjában ébred, a kormányzás tengelye ettől valamilyen távolságra van: minél messzebb, annál nagyobb lesz a kormányt cibáló nyomaték. A MacPherson esetében, a konstrukcióból adódóan ez a távolság viszonylag nagy, mert vannak olyan megkötések, hogy a toronycsapágy lehetőleg a motorházfedél alatt legyen, és hasonlók.

Optimális esetben egy autónak két első kereke van. Sík úton, egyenesen haladva nincs gond, hiszen a kétoldalt ébredő nyomaték a kormányrudazaton keresztül kioltja egymást. Ám abban a pillanatban, hogy eltekerjük a kormányt, a két oldalon eltérő lesz ez a távolság, mivel a MacPherson nem csak befelé, hanem hátrafelé is dől, ahogy a kerekek összetartanak és dőlnek.

Ha tehát ebben a nagy összevisszaságban nagy gázt adunk, a kétoldali parazita nyomatékok már nem oltják ki teljesen egymást, máris kezdik kitépni a kormányt a kezünkből. Ha pedig közben a kerék berugózik az egyik oldalon, még rosszabb lehet a helyzet. Ezért van az, hogy a nagyon erős, fronthajtásos gépeknek kis túlzással az asztallap is göröngyös. Persze, a mérnökök ügyesek, és bizonyos trükkökkel kordában tartható a jelenség.

Ám van az az autó, ahol már nem. Erre találták ki – nem Fordnál – azt a MacPhersonnak látszó futóművet, amelynél lényegében megszűnik a kormánycibálás. A megoldás: különválasztják a kormányzás és a rugózás funkcióit. Ezt úgy érték el, hogy újra feltalálták a függőcsapszeget. A kerék – pontosabban a két végén csapágyazott csonkállvány-tartó – a rugóstagtól függetlenül fordulhat el, miközben maga a rugós tag áll, mint a cövek. Az ábra bal oldalán látszik, hogy így jóval kisebb a kormánylegördülési sugár, a függőcsapszeg egészen közel van a kerék középpontjához, ráadásul ez a távolság nem változik a kormányzás, berugózás során.

A Focus RS-ben a hangzatos RevoKnuckle néven jelent meg ez a műszaki megoldás, de nem ők alkalmazták először. A Mégane RS-ben és az aktuális Clio RS-ben már ilyen az első futómű. Ezért aztán az elsőség okán a Renault Hungáriát kérdeztem meg, vajon ők hogy hívják magyarul a műszaki megoldást. A megfejtés: függőcsapos tengelycsonk-állvány, ami lényegesen többet elárul a dolog működéséről, mint a Ford-féle ForradalmiCsukló. Amit egyébként teljesen feleslegessé tehetne egy remek kettős keresztlengőkaros futómű, amelynél a probléma eleve nem jelentkezik, csak nincs hozzá elég hely.

A sportosság jegyében azért történt még néhány változás az RS Focus belsejében. Tíz százalékkal gyorsabb, közvetlenebb kormányművet kapott, de az elektrohidraulikus rásegítés megmaradt. A fordulókör hajóvontákat idéz, mivel a féltengelyek megóvása érdekében lekorlátozták az első kerék elfordíthatóságát: kopptól koppig 2,3-at fordul a háromküllős, bőrhuzatú kormány.

Quaife gyártmányú, részlegesen önzáró differenciálmű került az RS-be annak érdekében, hogy a motor bődületes vonóereje gyorsulássá alakulhasson, és ne hosszú indián táviratokat eregessen az egyedi, 235/35 R 19-es Continental gumik füstjével.

A Focus RS megítélésekor sok múlik azon, hogyan tesszük fel a kérdést. Ez minden idők legjobb elsőkerék-hajtású utcai sportautója? Igen, méghozzá megdöbbentő előnnyel. Egy Honda Integra Type R hiába vadabb, ha jelentősen lassabb. Egy Renault Mégane RS R26.R pedig hiába különlegesebb, ha a mindennapokban kínszenvedés használni. De ez volt a könnyebbik csata. Abban már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy az új Ford a Mitsubishi Lancer Evo sorozat vagy a Subaru Impreza WRX STi legkívánatosabb példányainál is jobb. Ideális körülmények között, száraz, tükörsima versenypályán még akár rájuk is verhet néhány tizedet, de a körülmények – főleg Magyarországon – ritkán ideálisak.

Sőt, már Dél-Franciaország se a régi. A menetpróba két napja alatt szünet nélkül szakadt az eső. A kijelölt unalmas tesztútvonalról meglógva találtunk néhány dobálós hegyi szakaszt, meg egy kevés havat is. Hónaljban szűk, másodikos kanyarokban bizony kapaszkodni kell a kormányba, hogy a 300 lóerő ki ne tépje a kezünkből – biztos lehetne rosszabb is, de nem igaz, hogy teljesen eltűntek a hajtási befolyások. A sokszor mély vízátfolyások, kisebb tavakká összeálló vízfoltok is rángatják a sofőr kezét, ráadásul a pontos és csodásan közvetlen kormányra nem jut elég visszajelzés. A gumik surrogó hangjának mélyebb tónusra váltása a kormánykeréknél előbb jelzi, hogy az első kerekek a tapadáshatárra értek.

Hosszabb, nyújtott íveken viszont könnyfakasztóan gyorsan fordul a Focus RS, és a kanyarokat összekötő egyeneseken is csodás. A motornak szinte mindegy, melyik fokozatban hagytuk a váltót: 2300-tól a nyomatékgörbe olyan lapos és olyan magas, mint a skót felföld. Fejletépően erős az RS, 50 méter egyenes már bőven elég egy kamion átugrására, a tesztútvonal mostoha körülményei között ahhoz is kötélidegek kellenek, hogy pár másodpercig a padlóra szögezzük a gázt.

Pedig a Focus RS még a kevésbé bátrakat is nagyon magabiztossá teszi. Masszívnak, keménynek, mégis mozgékonynak és kiszámíthatónak érződik a kocsi, de a biztonságérzetet a hatalmas fékek is fokozzák. Az elöl 336, hátul 302 milliméteres tárcsák hatékonyan lassítják a másfél tonna körüli autót (1467 kg). A sajtóanyag ígéretei szerint akár 1,2 g lassulásra is képes a Focus RS, 100 km/óráról pedig 34,8 méteren áll meg, de ennek igazságtartalmát a francia Riviérát megtámadó özönvíz miatt nem tudtam ellenőrizni. A blokkolásgátlót és a kikapcsolható menetstabilizáló rendszert egyaránt úgy hangolták a Team RS mérnökei, hogy az elektronika csak végszükség esetén pofázzon bele a vezető dolgába.

A Ford Focus RS alapára 9,3 millió forint, ami nagyon sok pénz egy kompaktért, legyen az mégoly sportos is. Ennyiért én inkább vennék egy alig használt IX-es Lancer Evót, de annak még fantáziátlanabb a belseje, és valószínűleg a szerpentinen mért fogyasztása sem áll meg 13-14 liter körül. Aki új kocsira vágyik, annak az Evo X sincs elérhetetlen messzeségben, viszont az hiába igényesebb, puhányabb is egy Focus RS-nél. Viszont nem ilyen egyértelmű a kép, ha a másik oldalról közelítjük a kérdést. Egy ST-nél alig másfél millió forinttal drágább az RS, ennél pedig a motortuning is többe kerül. És akkor az erősebb váltóról, az új futóműről, a nagyobb fékekről, a kagylóülésekről, a sperdiffiről, és az aerodinamikai csomagról nem is beszéltünk. Innen nézve ajándék az RS. Kéne. Zöldben, ha lehet.

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves
Legtöbben máig meg vagyunk győződve arról, hogy ő lehetett volna az első magyar Forma-1-es pilóta, mások szerint nem.

Vigyázat, robogós bűnözés  

A robogós világnak nem csak napsütötte oldalai vannak. A bűnözők is szeretik a kismotorokat.

Belsőség Ausztrál öregfiúk extravaganza

Fotón a hiányzó Chevy Cruze

Négyajtós szedán és ötajtós ferdehátú már van, de a Kombi még hiányzott. Eddig.

Hyundai i40cw Sok szerencsét! Külföldön

Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?