Traktor bőrüléssel

2006.01.30. 08:45

Adatlap Jeep Grand Cherokee Laredo - 2004

  • 2987 cm3-es,V 6 hengeres dízel
  • 218 LE @ 4000 rpm
  • 510 Nm @ 1600 rpm
  • 5 seb. automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    9.0 másodperc
  • Végsebesség:
    200 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    10.2 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    13.1 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    8.6 l/100km
  • 11 800 000 Ft
Az autókhoz, akár a focihoz, mindenki ért, és ahány ember, annyiféle vélemény. Nincs is mit csodálkozni, ha a Grand Cherokeeról mindenki mást gondol, aki vezette. Korábbi tesztünkből az derülhetett ki, hogy inkább jó, mint rossz. Az ellenkezője is igaz.

Szinte az összes 4x4-es autó képes meghökkenteni a vezetőjét azzal, hogy milyen nehéz terepen képes helytállni. Ugyanezek az autók azzal is képesek elképeszteni vezetőiket, hogy néha nevetségesen könnyű tereppel sem tudnak megbirkózni. 4x4-es körökben például zöld jégként ismert a vizes fű, amely a természet által már egészen enyhe emelkedőre helyezve is megoldhatatlan feladat elé állítja a legtöbb off-roadert.

Ezért fontos, hogyha az ember nem akar felsülni, szerezzen igazán belevaló terepjárót. A Jeep, minden dzsipek névadója és a terepjáróbiznisz megteremtője már közel hat és fél évtizede gyárt 4x4-eseket, úgyhogy abban bíztam, csak tudnak valamit a tárgykörben. Csúcsmodelljük pedig az a Grand Cherokee, amely már génjeiben hordozza a nemes Mercedes vérvonalát is. Ki kétkedne tehát benne, hogy a Grand Cherokee nagyszerű autó?

Kétkedésről szó nincs, most már biztosan tudom, hogy a Grand Cherokee nem jó. Sőt meg kell mondanom: ekkora csalódást rég nem okozott autó. És mivel nekem azt tanították, hogy ha bírálok, nagyon pontosan, a hibára, hátrányra rávilágítva kell tenni, álljon itt egy lista, miért került nálam a futottak még kategóriába.

Térgeometriai bravúr, hogy ebbe a két méternél is szélesebb, 4,7 méter hosszú és 1,76 magas karosszériában miként sikerült ennyire szűkös utasteret létrehozni. Elöl még egész jól elfér az ember, hátul viszont már átlagos termetű sofőr (tehát nem koppanásig hátratolt ülés) mögött is kicsi a lábtér, itt legfeljebb Toulouse-Lautrec ülhetett volna kényelmesen, de őt nem hívtuk meg a tesztelésre.

Hátul egyébként már a beszállásnál kezdődnek a bajok, az ajtónyílás ugyanis szokatlanul kicsi, a küszöb meg terepjárósan magasan van. Ide nem beszállni, hanem bemászni, fölkapaszkodni kell. Biztosra veszem, hogy Floridában nem adnak el sok Grand Cherokeet, mert ott csak nyugdíjasok laknak. Az ülések maguk is sokat rontanak a helyzeten. Hiszen a Limited változatban széria a bőrülés, pedig azt száműzni kéne a terepjárókból.

Látványnak szép, de terepen az ember csúszkál rajta, ráadásul a Jeep üléseinek oldaltartása sem jó. A volán csak föl-le állítható - úgy is szűk tartományban -, tengelyirányban, tehát ki-be egyáltalán nem. Ez csak azért nem olyan nagy baj, mert a Grand Cherokeeben a pedálokat lehetett villanymotorral előre-hátra mozgatni: a rövidlábúak kihúzzák, a hosszúlábúak betolják. Mindez gombnyomással működik, zseniális.

Amikor az ember valahogyan mégis elhelyezkedik, és ránéz a műszerfalra, legszívesebben szállna is ki. Elképzelni sem tudom, az amik honnan veszik ezeket a műanyagokat. Két lehetőség van: vagy a 80-as évekből megmaradt, elfekvő készleteiket akarják elsütni a Jeepekben, vagy még a beszállítójuk fizet nekik, csak hordják el a raktárából.

A Grand Cherokee középkonzolja - különösen a hifit körülvevő műanyag elem - még a 80-as években is a vert mezőnyben végzett volna. Nem csúcsminőségű a bőrkárpit sem, ezen ne is csodálkozzunk, hiszen már a bőrgarnitúrákon is olvashatjuk, hogy úgynevezett textilbőr bevonattal készülnek.

A Cherokee bőrhuzata is elég műanyagosra sikeredett, valószínűleg ultrapasztőrözött tartós tejet adó, genetikailag módosított, szintetikus poliuretán tehénről nyúzták le. A műanyagok szürkék, az ülések szürkék, az övvonal magasan van, az ablakok kicsik. A Grand Cherokee beltere sötét, távolról sem vendégmarasztaló.

Miután kiszörnyülködtem magam az utastérben, célba vettem a csomagtartót, remélve, hogy ott már nem ér kellemetlen meglepetés. Első látásra minden oké: a hatalmas raktér a hátsó ülések mögött a tetőig pakolva majdnem egy köbméter, az első ülések mögött több mint kettő. A hátsó ablak külön is nyitható az ajtótól, így az elgázolt apróvadat vagy a baseballütőt ki-ki foglalkozása szerint hanyagul bedobálhatja a puttonyba.

A csomagtartó aljában fedeles rekesz, a szélén ott sorakoznak az akasztófülek, a takaróroló könnyen kezelhető, eddig minden rendben. Csakhogy a Grand Cherokee olyan magas, hogy a rakodóperem kilencven centire van a talajtól, ezen kell átemelni mindent. A kipakolás sem feltétlenül egyszerű, a menet közben az üléstámláig becsúszott dolgokat szinte lehetetlen úgy elérni, hogy közben neki ne dörgölőzzek a hátsó lökhárítónak.