Két hónappal a Renault után az Opel is úgy gondolta, nálunk is bemutatja a legnagyobb kishaszonjárművét. A parkolóban rögtön észrevettem a különbséget, szembeötlő.

De tééényleg. Persze csak ha szembe állsz, mert oldalról lehet francia és japán is akár. Szemből viszont gigantikus villám jelzi, hogy ez bizony egy német teherautó, az 1930-as Blitz méltó utódja.

Korán érkeztem az Opel budaörsi birodalmába, így sikerült kiválasztanom azt a modellt, amit a korábbi ikerbemutatón elszalasztottam, a hátsókerekest. Ebben is ugyanaz a motor van, mint az elöl hajtós változatban, csak hosszában elhelyezve. A bemutató példányok között csak szimpla kerekes volt, de létezik duplakerékkel, a legterhelhetőbb változat 4,5 tonnás össztömegig pakolható. Jelentem, vezetési szempontból teher nélkül, száraz úton semmi különbség nincs a hátul és az elöl hajtott között.

Az utunk Győrbe vezetett az M1-en, ahol egy sajnálatosan halálos baleset lassította utunkat. A körülményeket pontosan ugyan nem ismerjük, de az ilyen és hasonló esetek elkerülésére, bármilyen eset van, minél hamarabb hagyjuk el az utat. Egyébként a 125 lóerős motornak nem okozott gondot a 130 km/h se, csak a fogyasztás mehet ilyenkor el a csillagok irányába. A végállomásunk egy győri barkácsáruház volt, a raktárában zajlott a bemutató, de pakolni csak üres dobozokat kellett, itt megkímélték a sajtó képviselőit.

Közben volt időm gondosan körbenézni a rendelkezésre álló darabokat, a Németországból érkezett modellek példásan be voltak rendezve, a raktér a mi kocsinkban plafonig volt falazva farostlemezzel és még a lépcső is csúszásgátló aljzatot kapott. Ilyen lépcsővel és a hátsó fellépővel amúgy csak a hátsókerekes modelleken találkozhatunk, mivel ezeknek 13 cm-rel magasabban van a rakterük.

Az Opelnél igyekeztek minél alacsonyabb költségekbe verni a dolgozót, illetve a jármű fenntartóját, így az ígéretek szerint az új modelleknél a várható futásteljesítmény 400 000 km. Olajcsere 40 000 kilométerenként esedékes, a hűtőfolyadék 160 000-enként. Megnövelték a váltó és a fékek élettartamát is. Persze ezek egyelőre szép szavak, remélhetőleg a Népítéletünk is erről tanúskodik majd egy-két év múlva.

A motorválaszték három variációra korlátozódik (100 LE/285 Nm, 125 LE/310 Nm és 146 LE/350 Nm), ezek mindegyike kapható egyelőre DPF-es EURO5-ös és DPF nélküli EURO4-es változatban is, a kényelmesebbeknek Easytronic robotizált automatával is. A tankja 105 literes, ami optimális körülmények között akár 1400 kilométerre is elég, a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy azért 1100 kilométer környékén már kezdjük nézegetni a kutakat.

A kocsi rengeteg variációban kapható, a sajtóanyag szerint 400 körüli a szám, gondolom, itt mindent összeszoroztak mindennel. A főbb felépítmények a dobozos, alváz, platós, ezek duplafülkés variációja és a minibusz. Magasságban háromféle, hosszban négyféle megoldásból válogathatunk. A raktér a leghosszabb verzióban 17 köbméteres, ekkor már több mint 4 méteres a rakfelület. A normál változat tolóajtaja 1270x1780 mm-re nyílik, a hátsó ajtó egy 1580x1820 mm-es nyílást tár fel, a kerékdobok között (1380 mm) akár keresztben is elfér az EUR raklap.

Az árakat igyekeztek lent tartani, az induló változat (L2H2 FWD, 3,3 t, 100 LE) nettó 5 271 000 forint lett, a gigász (L4H2 RWD, L4H2, 146 LE) 6 711 000 forint. Ezekben a méretekben a konkurens márkák között a Ford ugyan olcsóbb az indulóval (4 515 000), de bő 8 mázsával kevesebbet tudunk elvinni vele, viszont a 4,6 tonnás hátsókerekes már félmillióval többe kerül. A Sprinter alapmodellje nettó 5 473 000 Ft-tal indul, a 4,6 tonnás viszont irtózatosan elhúz a mezőnytől, 9 323 000 forintos listaáron lehet kapni.

Címkék:

• opel,
• movano,
• 2010

A Totalcar címlapjáról ajánljuk