Az autóval már volt korábban dolgom, május végén a Szaharában egy gumibemutatón sikerült megszereznem pár tíz kilométerre. Akkor azt ígértem, ha az L200 megérkezik hozzánk Magyarországra, és lesz belőle tesztautó, alaposabban is meggyötröm, és elmondom, mit tapasztaltam. Hát tessék.
DIV.kepre2 { background-image: url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/haszon/l2002006/.gdata/cikk/l2002006_025.jpg'); background-repeat: no-repeat; padding: 8px 4px; color: black; height: 395px; } DIV.kepre2 P { margin-top: 10px; margin-left: 10px; width: 490px; }
A gépátvételnél két szokatlan tényező is felmerült. Egyrészt a tesztautó kissé hiányos volt, a jobb első sárhányó műanyag védőperemét valamikor valaki megpróbálta ellopni (minek???), de törekvése csak részben vezetett eredményre. A plasztikív kettétört, fele az autón maradt, fele az idióta tolvajnál. Másrészt amikor próbáltam biztosítani az Emil Frey, az importőr cég munkatársát, hogy nem fogjuk nagyon meggyepálni a kocsit, azzal reagált, hogy de, bátran, nyugodtan, csináljunk csak vele, amit akarunk, próbáljuk csak ki, mit tud terepen.
A srác még ugrált is a fellépőn, hogy bebizonyítsa, mennyire masszív. Aztán amikor a vas reccsent egy nagyot, és lehullott alóla egy nagy marék száraz sár, abbahagyta, és azt mondta, hogy azért két dologra figyeljünk oda: ha lehet, ne fotózzuk a megbontott oldaláról az autót (ezt elfelejtettem, és fotóztam), és vigyázzunk, mert a nagy tengelytáv miatt rövid bakhátakon felakadhat a kocsi alja. (Ezt megjegyeztem, nem is történt semmi baj.)
A formáról már kimerítően és lelkesen értekeztem a sivatagi élménybeszámolóban . Véleményem nem változott: szép műtárgy, tojásforma kabin hozzá illő platóval, szép kiegészítőkkel, magasan a talaj felett. Régen a Dakar-ralin mentek ilyen arcú Mitsubishik, most meg már szerencsére az utcán is. Egy dologgal azért el lehet rontani. Láttam egy L200-at a formájához igazított platódobozzal. Rettenetes. Ha nem kell túl nagy hely a csomagoknak, inkább az oldalfal szintjében maradó ponyvával, fedéllel kéne zárható csomagtartót kreálni az autóra. Ebből nem lehet olyan szép furgont csinálni, mint a régi L200-ból.
A belső jóval személyautósabb az elődmodellnél. Mi, ez haszonjármű? És akkor a szép, kék hátterű órák? Tesztautónk automata klímájának könnyen kezelhető és dekoratív irányítópultja (amit emlékeim szerint az Alfa talált ki a 147-ben, és azóta lopja boldog-boldogtalan)? Nagy folyadékkristályos központi kijelző? Hogy jön ide a szép éjszakai kivilágítás, a részletgazdag, jó fogású, akár sportos Coltokba is illő kormány, a formatervezett ajtókárpit és a szimmetrikus, szép műszerfal? A gyönyörű bajuszkapcsolók?
Ha ezektől képesek vagyunk elvonatkoztatni, azért most is praktikus, könnyen takarítható teherautó-belsőt látunk. A különben kényelmes ülések izzasztó, de valószínűleg tartós kárpitot kaptak, az ajtókon nincs semmi textil, a tetőkárpit sem pihepuha. Kevés a tárolóhely, a kötelező menetlevelet úgy kellett belegyűrni a könyöklő alatti dobozba, máshova nem fér. Fix az övek magassága is, ez nem épp átlagos embereknek bizony zavaró. A legfurább alkatrész a műszerfalon a vészvillogó kapcsolója. Egyrészt mintha flitteres körömlakkal lenne lekenve. Másrészt nem tud villogni. Nahát!
Eltűntek a folyadékban úszó terepműszerek, de az importőr azzal kecsegtet, hogy hamarosan rendelhető lesz kiegészítő elektronikus műszer, ami az oldaldőlést, a hossztengely vízszintessel bezárt szögét majd a központi kijelzőn meg tudja mutatni. Addig marad a digitális iránytű, a légnyomásmérő és a tengerszint feletti magasság kijelzése. Hátul sokkal jobb, mint az előző L200. Abban se a fejem, se a lábam nem fért el, itt meg mindkettőt kényelmesen csóválhatom is akár. És még egy lehajtható könyöklő is került középre, nahát!
Hogy jó-e vezetni aszfalton, attitűd kérdése. Én imádom ezt a műfajt, a magas üléspozíciót, az irdatlan, mindent megmutató tükröket, a hátsókerék-hajtást, a hosszú rugóutakon ugrándozó nehéz vasat, szeretem, hogy van respektje az autónak, számítanak rá, észreveszik a többiek a forgalomban. Még a merevtengelyes hátsó rész csattogásait és kitörési kísérleteit is élvezem. Jó dolog ebben az agyon-ESP-zett, ABS-szel védett világban a rideg vas.
Na, mondjuk, ebben is van mindkettő. Az ESP különösen agresszív, elvileg ki lehet kapcsolni, de azt vettem észre, hogy bizony hiába világít az inaktivitást jelző lámpa, attól még a rendszer éber, és figyel. Az L200-zal nincs keresztbecsúszás műúton, vége a közlekedőtársak riogatásának, a menetstabilizáló csak akkor engedi összevissza pörögni a kerekeket, ha kis tempónál, terepen van szükség a szándékos csúszkálásra. Ezt kicsit fájlalom.
Ötödikben száznál 2200-at forog a motor, a zajszint nem túl magas. És még 160-nál, 170-nel sem, viszont ilyen tempónál már nagyon érezni, hogy ez magas, nehéz autó. 130-140-nel kimegy a világból. Vizes úton, havon, sárban akár állandó összkerékhajtásúvá is alakítható, 60 km/h-ig a 4x4 bármikor kapcsolható menet közben is. Nagyon jó dolog a legolcsóbb felszereltségű kivételével minden L200-ban meglévő leengedhető hátsó ablak. Ha lehúzzuk, folyamatos és huzatmentes a légcsere, ha mellé résnyire leengedjük valamelyik oldalablakot is, azonnal átszellőzik, felfrissül a kabin.
Egyedül a motorral volt bajom. A közös nyomócsöves korszerű dízelek mindegyike gyenge alul, amíg a turbó el nem kezd tisztességesen tölteni, hiába fekszik a padlón a gázpedál. Ha egy 136 lóerős, 320 Nm körüli nyomatékú motor ezzel a kezdeti lustasággal mondjuk egy épp ilyen erős, ezerháromszáz kilós Focust próbál mozgásra bírni, az még elmegy. De ha egy 1860 kilós teherautót, idegesítő. Sőt néha félelmetes: be akarok fordulni jobbra, jön egy MAN, de még messze van, kimegyek, padló, mennyémá, mennyémá, MENNYÉMÁÁÁ! Brrr. Milyen már, hogy egy teherautómotort pörgetni kelljen, hogy váltásnál ne essen vissza 2000 alá a fordulat. És még csak nem is különösebben csendes, rezgésmentes, talán csak nagyobb frekvencián kerreg, de ugyanolyan amplitúdóval.
Terepen a lustaság, az alapjárat-közeli nyomaték hiánya már nem sokat számít. A 2,5 literes dízel, főleg, ha még a felezőt is bekapcsoljuk, bármikor bárhova felhúzza, illetve bármikor bárhonnan kihúzza a kasztnit. A kormány könnyű, a fékek biztosan fognak, terep vagy aszfalt, mindegy. Tesztautónkon országúti Bridgestone Duelerek voltak, de a falum melletti száraz füves dombok nem jelentettek neki akadályt, akármilyen meredekek voltak is. Nem tetszett viszont az ablakmosó négy szerény sugára, jobb lenne, ha terítene.
<embed align="middle" allowscriptaccess="sameDomain" bgcolor="#FFFFFF" height="260" name="l2002006" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" quality="high" src="http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/haszon/l2002006/l2002006.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="527"/>
Találtam egy nagy pocsolyát, jó sáros volt az alja. Párszor átsiklottam rajta a fotók kedvéért, aztán megálltam a közepén, hogy kijön-e. Kijött, be kellett kapcsolni a 4x4-et, de utána semmi baja nem volt. A központi differenciálzárat alighanem csak olyan erőpróbán lehetne érdemben használni, amikor már a fényezést is kockáztatom a sárral, vagy télen, jégen-hóban. A hosszú, fényes lökhárítós L200 nem fog Somogybabodon Samuraiokat alázni, de épeszű, hétköznapi terephasználatban elakadni sem. Érdekes különben a logika: a terepváltó karját előretolva előbb a sima 4x4-et aktiválhatjuk, aztán a diffizárat mellé, és csak után a felezőt, tehát meredek, betonozott hegyoldalon kapaszkodva felezőben mindenképp feszülne a hajtás. Jó, felettébb valószínűtlen, hogy ilyen terepre akadunk, de akkor is, jobb lenne a lelkemnek, ha a felező és a diffizár független lenne egymástól.
Az L200-zal az ember, ha kell, leugrik a szőlőbe, átvág a hegyen, lehúzza a hajót a tengerre, hazaviszi a szarvast a platón, a sztrádán feldönget Pestre, és megáll a színház előtt. Különben én épp ezt tettem, egy Fábry-haknira ugrottunk el a tökig sáros autóval Székesfehérvárra, nézték is a népek a parkolóban, fintorogva húzták el a kabátjukat, mikor elmentek mellette. Hol éri el ezt a hatást egy E Merci? A pár kilométeres hegymászást, dagonyázást és a 170-et, meg a városi szüttyögést is beszámítva az 500 kilométeres teszten 9,2 litert fogyasztott az autó száz kilométerre. A műszer szerint, és a számológépe szerint is. A 75 literes tank tehát 800 kilométerre biztosan elég.
Magyarországon különösen kedvelt műfaj a pickup, hiszen átmegy tökön-babon, lehet vele vontani nehéz dolgokat, és a mi a lényeg, az APEH iránymutatásai szerint ötszemélyes autó után áfát visszaigényelni szinte csak platós jármű esetében lehet. Azokból meg még mindig a pickupok a leginkább személyautósak. Ráadásul bevallva, be nem vallva, minden autós irigykedve néz fel a piros lámpánál egy ilyen szép, nagy, súlyos jószág vezetőfülkéjébe apró kis adóköteles járművéből. Pickupozni macsós dolog, a teherautós sebességkorlátozásokra, a csak személyautóknak és buszoknak fenntartott Lánchíd kapujának őrzésére pedig ezekben e tüntetős időkben senki sem figyel.
A gyártók épp az utóbbi hónapokban frissítették fel modelljeiket, az új L200 tehát konkurenciaharc ágyútüzétől szaggatott piacra érkezett. Nézzük, milyen fegyverei vannak az ellenfelekkel szemben!
Elsőként ugye a dizájn, egyértelműen övé a leglégiesebb, legkecsesebb, legdivatosabb forma. A Nissan Navara szintén modern és szép, de súlyosabb, nehezebb optikailag. A Toyota HiLux gömbölydeden unalmas, álmos, buta hozzájuk képest. Az új ikreket, a Ford Rangert és a Mazda BT50-et még nem láttuk élőben, de a sajtófotók alapján ők sem olyan szépek, mint a Mitsubishi.
A teljesítménnyel sem áll rosszul, 136 lóerős közös nyomócsöves turbódízelmotorja gyengébb a Nissan Navara 174 lovas, szintén common-rail dízelénél, de jóval erősebb a HiLux, haha, 102 lóerejénél. Az új Ford és Mazda még nem kapható nálunk, de úgy tudjuk, 2,5 literes, nem közös nyomócsöves motorjuk 142 lóerős.
Mi a helyzet az árral? Az egyszerűség kedvéért vegyük csak a négyajtós, duplakabinos, alapfelszereltségű autók nettó árait. Az L200 Double Cab 4 899 000 forinttól indul Invite néven, manuális klímával, leengedhető hátsó ablak nélkül. A Navara Double Cab Xe klíma nélkül 5 464 000 forintnál kezdődik. A Toyota 4 520 000 forintról indul, ami a harmatgyenge motor ismeretében érthetetlenül sok.
A kifutó Rangert és B2500-at jóval olcsóbban meg lehet kapni, dupla kabinnal, klíma nélkül a Mazda 3,85, a Ford 4,3 millió forintért már elvihető, egyaránt 109 lóerővel. Akinek a divat és a legfrissebb technika kevéssé fontos, jól jár velük, funkcionálisan gyakorlatilag ugyanazt tudják ezek is, mint az újak.
Egy dolog azonban közös bennük: teherautók. A hasonló méretű terepjárókhoz képest zajosabbak, kényelmetlenebben, instabilabbak. L200 vagy Pajero; ha nincs szükségünk a nyitott platóra, mert nem kell mindennap trágyát, téglát, deszkát, quadot szállítanunk, egyértelműen csak árban jobb a pickup. Bár az L200 tán szebb is.








