Öcsém a jobb egyen. Percek óta a térképet böngészi. Mesterséges forgalomlassító akadályok seregén hajtunk át - természetesen gázelvétel nélkül. Mondom neki: te, ez durva; észre sem venni, hogy fekvőrendőrökön mentünk át. Felkapja a fejét, és értetlenül visszakérdez: milyen fekvőrendőr?
Lassan kipróbáltuk a teljes hazai pick-up állományt, ám mindben
cikkből (
Mitsu L200 ,
Toyota Hilux,
Ford Ranger,
Mazda B2500
Nissan PickUp 4x2
Land Rover defender)
ugyanaz derült ki: jó dolog a pick-up, hiszen jó terepjáró és
paraktikus autó is egyben,
de alapvetően mind munkagép. Esetlensége, túlzó mérete, nagy
fordulóköre, nyers megoldásai miatt, no és persze a KRESZ szerint is.
És akkor itt a Navara. Tényleg jól ötvözi a két, egymással eddig
összeilleszthetetlennek tűnő fogalmat, ti. a luxust és a
teherautóságot.
Nem volt ez mindig így:
a TC és a korábbi változat találkozása elég rossz tapasztalatokkal végződött.
Aztán jött a
második felvonás , de nem sokat változtatott a helyzeten. Azóta viszont sok
minden történt.
Például a Navara már nem a PickUp (vagyis a platós teherautó)
modellsorozat igényesen felszerelt változata, hanem teljesen új modell
- kiegészítve a PickUp kínálatát - más formatervvel, erősebb motorral,
eltérő hajtáslánccal, igényesebb belsővel. Az új Navara bemutatójáról
szóló beszámolóban Axa
alig győzte leplezni lelkesedését , és csak abban bízott, hogy majd a
tesztautóban megint kopog valami.
Hát, kedves Ákos, nem kopogott semmi. Sőt minden a lehető legnagyobb
rendben volt. És igen, engem is elkapott a lelksedés: a Navara tényleg
igen jól sikerült autó. Persze nem hibátlan, de nagyon szerethető. Ott
kezdődik, hogy
a Navara formaterve a B-oszlopig megegyezik a
Pathfinderével.
Az pedig nagyon tetszett. Mármint a forma. A Navara pedig nem csak
megjelenésében hasonlít ikerként a hegyomlásnyi egybenyakú dromedárhoz,
hiszen belseje is megegyezik vele. Leszámítva természetesen a
hátsót.
És ahogy a Pathfinderben esetében kimondottan ciki, hogy egy felébe
kerülő teherautó az ikertestvére, a Navarában ülve kimondottan jól
esik, hogy
egy kétszer annyiba kerülő, luxusterepjáró(nak szánt dzsip)
gyakorlatilag alig külbözik tőle: a vezető ugyanazt a műszerfalat
nézi, ugyanazokat a kényelmi szolgáltatásokat kapja, ugyanolyan
egyszerűen kezelheti az összkerékhajtási rendszert, sőt a két kocsiban
ugyanaz a turbódízel dolgozik. Na jó, a Pathfinderhez van négyliteres
V6 benzines. 16 millióért.
Ehhez képest van a Navara, ami
csúcsfelszereltségében (LE) is mindössze nettó 6,7 millió
forint, pedig ebben aztán tényleg minden van: hátsó diffizár,
körkörös légzsákvédelem, 17-es könnyűfém felni (255/65 R17-es
gumikkal), csomagrögzítő rendszer, kétzónás automata légkondi,
elöltöltős 6-os CD-tár komoly hifivel, fűthető első ülések,
automatikusan felkapcsolódó fényszóró, automata ablaktörlő,
fényszórómosó, sebességtaró automatika, és még csomó minden más.
A kiegészítő felszerelések listája így nem kimondottan bőséges,
viszont annál izgalmasabb: félmillióért DVD-alapú navigációs rendszer
(7 collos képátmérővel), vagy esetleg bőrkárpit–elektromos
ülésmozgatás–napfénytető-kombó választható.
Az automata váltó 330 ezer forint, de csak a két előbbi extra
egyikének megvásárlása mellett rendelhető; nem is baj, a
hatsebességes, kézi kapcsolású ugyis sokkal jobban tetszett, mint a
Pathfinder automatája (ami természetesen megegyezik a Navarához
kínálttal). Menetstabilizáló elektronika viszont nincs - hál'istennek
-, és nem is rendelhető (az ABS, a fékerőelosztó és a fékasszisztens
alapfelszereltség).
Annak ellenére tetszett jobban a hagyományos váltó, hogy
talán ez az autó egyik legőszintébben teherautós eleme: precíz,
de kissé hosszú úton jár, a gyors mozdulatokat nem szereti; a
fogaskerekek összeakasztásához elengedhetetlen a padlóig nyomott
kuplung, valamint a ki és a be közötti pillanatnyi gondolkodási idő. A
váltómű áttételezése is inkább a munkagép jellegre erősít rá, a rövid
kiosztást ellensúlyozza némiképp a hatodik fokozat: 100-nál körülbelül
kétezret forog a motor.
A nyomaték miatt azonban még ennyit sem kellene, hiszen a 403 Nm-es
csúcsnyomaték pont ennél a fordulatnál jön meg, így a
hatodikban 80-ról is kimondottan vehemensen gyorsul a kéttonnás
monstrum. Ráadásul egész sokáig: a gyári adat szerint a végsebesség
170 km/h. Kár, hogy teherautóval autópályán sem szabad 80-nál
gyorsabban menni.
A kímélő hatodik jó hatással van a fogyasztásra is, bár ebben
nyilván jóval nagyobb szerepet kap a közös nyomócsöves turbódízel
hatékonysága: vegyes használat mellett sikerült tartósan 9,7 l/100
km-es átlagot elérni. A négyhengeres turbódízel kedvező fogyasztása
(különösen a Pathfinder 13 literes átlagához képest) nem az egyetlen
pozitív tulajdonsága. A rettenetes nyomaték például nemcsak arra képes,
hogy félegyben (felező-egyes) alapjáraton bármilyen akadályt leküzdjön,
hanem arra is, hogy a jó pillanatban adagolt padlógáz hatására
élvezetesen megindítsa a monstrum (üres plató miatt) könnyű fenekét a
kanyarban. Mondjuk, látványnak rémisztő, de belülről csupán jó móka,
annyira könnyedén uralható.
Bár nem a motor érdeme, inkább a jó szigetelésé, de tény, hogy
a Navarában meglepően alacsony a menetzaj, és hogy a vibrációkat is
igen jól sikerült leválasztani a kabinról. Még nagy tempónál is
leginkább a gumik felelősek a zajért (különösen a terepgumik), a motor
mozdonyszerű fujtatása, aláfestve a turbó fütyülésével, csak akkor
zavaró, ha a gép tényleg nagyon erőlködik. Igaz, akkor eléggé. Ellenben
lehúzott ablaknál már alig kétezres fordulat környékén meghallhatjuk az
őrületes fújtatást, ahogy a turbó elindul, és a motor elkapja a
fordulatot. Nem vetekszik benzinmotorokkal, főleg nem a V8-al, de
eléggé ott van.
És a gőzgépszerű robaj nem csupán felhajtás. A Navara 11,4 alatt
képes felgyorsítani 100-ra, ami nem egetverő eredmény, de azért bőven
elég. Különösen, hogy az ember viszonylag ritkán gyorsít nulláról
százra, viszont annál sűrűbben nagyobb sebességre a már haladó autót,
és ilyenkor a Navara méretéhez és
kéttonnás tömegéhez képest igencsak képes meglódulni. Az
alapjárati fordulatszám környékén sincs ok panaszra, ami nem csak
terepen jön jól: városban, terheletlenül minden gond nélkül indulhatunk
kettesből. Gyakorlatilag bármelyik fokozat kihagyható gyorsítás közben;
a váltás úgyse túl nagy élmény.
A Navara létraalvázas konstrukció, elöl kettős keresztlengőkaros
felfüggesztéssel, hátul merev tengellyel és laprugóval.
Tipikus pick-up felállás: időnek, rakománynak, rossz útnak és
zord tartásnak ellenálló futómű béna billegéssel autópályán, úthibáknál
idétlen berugózással, és esetlen tohonyasággal a nagy tempóval vett
kanyarokban. De a Navara más. És szinte tökéletes a hazai
útviszonyokhoz. A merevtengely-laprugó párosra jellemző tipikus
kellemetlen jelenségek persze nem tűntek el varázsütésre, de jóval
szolidabbak a pick-upoknál eddig általam tapasztaltaknál.
Tereptudás
A Navara összkerékhajtási rendszere
igencsak hasonlít a Pathfinderéhez, de abban kizárólag középen van
zárható diffirenciálmű, a többi mechanikus szerkezet hiányát a
menetsegítő elektronika pótolja. A Navarában nincs elektronikus
rendszer (sem kipörgésgátló, sem menetstabilizáló), van viszont a
felező kapcsolásával aktiválodó középső, és külön kapcsolható hátsó
diffizár. Alaphelyzetben a hátsó kerekekre jut minden nyomaték, a
menet közben kapcsolható összkerékhajtás 50:50 százalékos arányban
osztja el azt a tengelyek között. A felező (átviteli arány Lo
üzemmódban: 2,625) kapcsolásához meg kell állni, és a kuplungot is
ki kell nyomni. Az első terepszög 29, a hátsó 22, a rámpaszög 18
fok, a legnagyobb oldaldőlés 49,8 fok. A hasmagasság 23,3
centiméter.
Például az úthibáknak csak a legdurvábbik fajtája váltja ki a jól
ismert, dülöngéléssel összekötött libegést, igaz, ezek a
személyautóknak maradandó sérüléseket okoznak.
A kisebb kátyúk, úthibák csaknem észrevehetetlenek, a
fekvőrendőrök figyeléséről a második napon szoktam le. Az úthibák
sasolásáról a harmadikon. Emellett ráadásul a Navara kanyarban is
sokkal kezesebben viselkedik a többi pick-upnál.
A műszerfal egy az egyben a Pathfinderé, és azt már ott is nagyon
kedveltem, a luxusdzsipben kevéssé autentikus műanyagok a Navarában
tökéletes helyükre találtak.
A számtalan pakolórekesz, a kettős kesztyűtartó, a hatalmas könyölő
alatti rekesz meg az ajtózsebek minden apróságot elnyelnek, és még
külön szemüvegtartó is van. A hátsó üléssor kimondottan tágas, tényleg
elfér három felnőtt, de azért inkább kettőnek kényelmes hosszú távon,
ebben az esetben jó arasznyi széles könyöklő is kihajtható a
háttámlából.
A Nissan meglepően praktikus megoldásokkal
igyekszik feledtetni a zárható csomagtér hiányát (műanyag tető csak
felárért): a jobb első ülés egyetlen kar segítségével teljesen
előredönthető; a 60:40 arányban osztott hátsó üléssor támlája előre-,
ülőlapja pedig felhajtható, mindkét helyen némi poggyásznak, a kötelező
felszereléseknek helyet adva.
A plató két oldalfalán, a fülke hátulján, valamint a platón sínen
csúsztatható, állítható rögzítőfüleket találunk, és tetőcsomagtartó is
van a Navara csúcsmodelljein. A plató nagy (hossz: 1511 mm, kerékdobok
között: 1130 mm; szélesség: 1560 mm; oldalfal: 457 mm), simán elfér
rajta krosszmotor, mountain-bike, jet-ski, quad, betonkeverő.
Macsó dolog, merthogy a plató ajtajának lehajtásához férfi kell:
nyilván ez az alkatrész is arányosan együtt hízott a Navarával 2,1
tonnára, ezért lehet vagy harminc kiló. Vagy negyven, legalábbis
érzetre. Persze az is lehet, hogy a jobb súlyelosztás miatt van az
egész.
Mivel a Navarával túrázni is voltunk, és a biztonság kedvéért
rücskös terepgumira cseréltük az utcai abroncsokat, az Adventure Parkba
is ezekkel érkeztünk. Így duplán nehéz helyzetbe kerültünk, mert
nem találtunk semmi olyat, ami kifogott volna a Navarán.
Ráadásul a típust jól ismerték az oktatók, hiszen a hazai bemutatót is
náluk rendezte az importőr, és a jó terepezőképességről már akkor is
meggyőződtek.
Terepgumival és az igen hatékony összkerékhajtási rendszerrel nem
sok olyan helyzetet tudok elképzelni, ahol a Navara elakadna, de az
Adventure Parkban mindenesetre egyet sem találtunk. Aztán mégis:
a hátsó terepszög az autó egyik leggyengébb pontja, erős
emelkedőn felfelé könnyen leérhet a krómozott lökhárító. Az 5,2
méternél is nagyobb hosszúságból és a 3,2 méteres tengelytávból adódóan
a buckák tetején sem árt figyelni, mert ott könnyen felülhet az óriás.
Különösen az oldalsó fellépőkkel, mert azok jó öt centivel lejjebb
lógnak az autó hasánál.
Ellenfél nélkül?
A Navara kényelem, teljesítmény és
felszereltség terén is kiemelkedik a pick-upok hazai választékából,
nem véletlen, hogy a Nissan-palettán belül is külön szerepel a
platós teherautótól, bár maga is az. A kérdés, hogy aki munkagépet
akar, annak kell-e a sok luxus, aki pedig terepjárót, annak
érdemes-e elviselnie a méretből és rossz fordulékonyságból,
valamint a teherautóságból eredő nehézségeket a kedvező nettó árért
cserébe. A Navara egyébként King Cab kivitelben is kapható, ez a
kétajtós verzó, amiben nincs B-oszlop, viszont hátul is csak
szükségülések találhatók, viszont a plató 35 centiméterrel (186 cm)
hosszabb.
| Típus | Teljesítmény (LE) | Nettó ár (Ft) |
| Ford Ranger Double Cab 2,5 TD | 109 | 4 100 000 |
| Ford Ranger Double Cab 2,5 TD XLT Limited | 109 | 5 550 000 |
| Mazda B2500 2,5 TD Double Cab TE | 109 | 4 649 000 |
| Mitsubishi L200 Double Cab 2,5 TD GLS | 116 | 5 800 000 |
| Nissan PickUp Double Cab 2,5 Tdi | 133 | 4 830 000 |
| Nissan Navara King Cab 2,5 TD XE | 174 | 5 140 000 |
| Nissan Navara Double Cab 2,5 TD XE | 174 | 5 464 000 |
| Toyota Hilux 2,4 D4-D | 102 | 4 385 000 |
között próbáltuk ki az Adventure Parkban. Hinta, vizesárok, siratófal,
bakhát, bucka: a részletes metódust
itt találja.











