Kicsiny falum, választott otthonom, a Vértes lábánál heverésző Vértesboglár csupán 1018 lelket számlál, viszont önálló önkéntes tűzoltóegylete van. Amely a minap vásárolt egy negyvennégy esztendős fecskendőskocsit. Naná, hogy rárepültem.
Volt már tűzoltóautónk, de ez tényleg az. A csapatszállító Zuk is szép jármű, egyszersmind remek állapotban fennmaradt relikvia, de a villogóktól, szirénától, és persze a piros színtől eltekintve csak egy mezei furgon. Ez az összkerékhajtású, víztartállyal, szivattyúval, baltákkal felszerelt Magirus-Deutz viszont minden porcikájában a tűz megfékezésére készített célszerszám.
1848. Eugen Langen és Nikolaus Otto (igen, ő az az Otto, akiről elnevezték a belsőégésű szikragyújtású motort) N. A. Otto & Cie. néven Kölnben megalapítja vállalkozását. A céget 1872-ben átkeresztelik Gasmotoren-Fabrik Deutz AG-re. 1876-ban kezdik meg a négyütemű belsőégésű motorok gyártását, 1897-től készítenek - MAN-licenc alapján - dízelmotorokat is. Meg mozdonyt. Meg traktort. A két világháború között 40 és 4000 kilowatt közötti teljesítményből választhattak a vevők az 1930-tól már Humboldt-Deutz Motorenfabrik AG néven működő iparvállalat prospektusából, mely repülőgépmotorokkal is büszkélkedhet.
Magirust eredetileg Kock-nak hívták, csak németesített Magirusra, ami a görög Mageiros, azaz a német Koch, azaz a magyar Szakács latinos alakja.
1866. Conrad Dietrich Magirus, önkéntes tűzoltó Ulm városában megalapítja tűzvédelmi berendezéseket gyártó vállalatát. A cég a zengzetes Feuerwehr-Requisiten-Fabrik C. D. Magirus nevet kapja. 1872-ben kétkerekű tűzlétrát, 1892-ben még lóvontatta, de már négy keréken gördülő tűzlétrát készítenek.
1903-ban megépítik az első önjáró tűzoltófecskendőt, 1904-ben elkészítik az első önjáró tűzoltólétrát. A gyár leszámol a lovakkal, gőz-, majd benzinmotorokkal szereli gépeit; motorjai olyan jól sikerülnek, hogy a Maybachnak is szállít belőlük. 1916-ban háromtonnás teherautót, 1919-ben autóbuszt épít a Magirus.
A Nagy Találkozást a Nagy Válság hozza össze. A Magirus takarékos dízelmotort szeretne, a Deutz kerekekre tenné motorjait. A fúzió szervezése kicsit elnyúlik, 1936-ban végül egyesül a két cég. 1949-ben megteremtik a Magirus-Deutz márkát. Az peckes embléma alatt 1983-ig készülnek a buszok, teherautók, tűzoltókocsik; ekkor a már az olasz Iveco tulajdonában lévő márkát átkeresztelik Iveco-Magirusra. A csúcsos logót jelenleg a Deutz AG használja.
A rakéta, ami nem is az
A rakétára emlékeztető logó formájának semmi köze a sugárhajtáshoz, se lángnyelvhez. Az se nyert, aki kukira tippelt. Az ábra a Magirus alapítóhelyének jelképe, az ulmi székesegyház sziluettje, úgy lerajzolva, hogy alapjai egy M betűt adjanak ki.
A mi autónk egy 1963-as "Bulle"; a csekély számú, de annál lelkesebb német Magirus-Deutz rajongótábor csak így, Bikaként emlegeti ezt az 1953 és 1971 közt gyártott szériát. 85 és 250 lóerő közti teljesítménnyel, két-vagy három tengellyel, összkerékhajtással, vagy anélkül, a legkülönbözőbb felépítményekkel készült, honvédségi és polgári változatban egyaránt.
A konkrét típus neve Mercur. Ezt onnan tudom, hogy rá van írva az autó orrára krómmal. A Magirus a Bullékat motorjuk, hajtásképletük, tengelyeik száma, felépítményük, meg alighanem az aktuális cégvezető vallása és gyermekei száma alapján keresztelte el, bolygóneveket, számokat és rövidítéseket használva. A mi autónk azonosítója - ha jól gondolom - Mercur (mert kéttengelyes) 120 (mert ennyi lóerős) AK (mert összkerékhajtású).
A boglári tűzoltóegylet
A Vértesboglári Önkéntes Tűzoltóegylet bejegyzett civil szervezet. 115 éve védi a polgárokat, bár hivatalosan csupán 1992 óta működik. Avartüzeket, tarlótüzeket gyakrabban, lakástüzeket szerencsére ritkábban kell oltaniuk. Csapadékos időkben az elöntött garázsok, pincék szivattyúzása ad nekik sok munkát. Évente 3-4 éles kivonulásuk biztos van, de volt olyan száraz, csapadékszegény év, amikor 24-szer riasztották őket az ezerfős faluban.
Ha egy boglári polgár arra ébred, hogy ég a háza, két lehetőség közül választhat - és így van ez másutt is, ahol működik önkéntes tűzoltóegylet. Vagy szól bárkinek, akit ismer az egyletből, hogy baj van; ilyenkor a helyiek egyből kivonulnak, felmérik a helyzetet, megkezdik az oltást. És ha tudják kezelni egyedül a dolgot, ha nem, beszólnak a Tűzoltóságnak rádión, mert ez számukra kötelező. Ha a 105-öt riasztja először a tüzet észlelő, akkor a Tűzoltóság azonnal értesíti a helyi egyletet, így az mindig hamarabb ér ki a helyszínre, mint a központi szervezet.
Az egylet költségvetését a helyi önkormányzat állja, emellé alkalmanként a Katasztrófavédelem pályázatain sikerül még nyerni kisebb-nagyobb összegeket. A 2006-os évben 200 ezer forint volt a költségvetésük, ebből állták a szövetségi tagdíjat, részvételeket a tűzoltóversenyeken, az üzemanyagot. Egy tűzálló ruha 150-160 ezer forint.
Miből lett hát a fecskendős Magirus? A Vértesboglári Önkéntes Tűzoltóegylet pár éve kapott Németországból egy létrás kocsit (sváb falu vagyunk, ez egyfajta testvéri segítségnyújtás). Az is szép és jó volt, csak épp az egyszintes falusi házaknál nem sok mindenre használható. A létrás autót megvette egy fehérvári vállalkozó, az egylet ezután kifizethette a hatszázezer forintot a Magirusért Polgárdinak.
A csőrben a Klöckner-Humboldt-Deutz AG F6L613 jelzésű motorja lakik. Ez egy 7,4 literes, V6-os, léghűtéses, négyütemű dízel. Csúnyán szól, nem valami agilis, 70-80 km/h körüli sebességre tudja felküzdeni a kasztnit - viszont szép látvány, és könnyű hozzáférni. A versenyautókra emlékeztető gyorsrögzítők (már amennyi megmaradt belőlük) oldása, a csőr tetejének megemelése után a hűtőrácsot két rugós rögzítő oldásával pillanatok alatt lekaphatjuk. Lenyűgöző a hatalmas hűtőventilátor, mintha egy repülő sugárhajtóművébe néznénk. Mellette egy kis szíjhajtású kompresszor lapul, ami a fékszervónak termeli a levegőt.
Felülről megkapó a blokk szimmetriája. A két, büszke DEUTZ feliratot viselő hengerfej alatt három-három, kézzel oldható csavarral lefogatott szelepdekni figyel, mögöttük egy-egy centrifugálszűrő csapja ki a levegőből a port. Csak az adagoló rontja el a harmóniát, ahogy negyvenöt fokban megdöntve, nyomócsöveit balra kisorakoztatva heverészik a hengersorok közti völgyben.
Alulról is jól néz ki a Magirus, szép egyértelmű minden, nagy dolog ez a mai elburkolt, műanyaglappal fedett világban. Gyönyörűen látszik a központi osztómű, melyből előre-hátra fut ki a két kardántengely. Nagyon látványos a kipufogórendszer, a hengersorokból érkező irdatlan hosszú csövek összefutnak a központi dobban, innen már csak egy ágban áramlanak a gázok a bál hátsó ikerkerék mögé.
Nézzük most a hátulját! A bal oldali nagy, oldalra nyíló ajtó mögött egy rücskös, csúf hasábot látni, ez a kétköbméteres víztartály. Tölthető tűzcsapról - akár a nyomóoldalon is -, felülről bármilyen slaggal, vagy a kocsi saját szivattyújával bármilyen szabad vízfelületről. A mellette található kis felnyíló ajtó mögött van a feltöltőcsonk és a fecskendőcsatlakozók, három darab, mellettük két kar. Az egyik a szivattyú kardánhajtását kapcsolja, a másikkal a motornak lehet gázt adni, így növelni a csőben a nyomást.
Az autó tud egyszerre menni és szivattyúzni. Sőt, néha kell is neki ilyet csinálni. Tarlótűznél a tűz vonala mellett végiggurulva kényelmesen végig lehet öntözni a tüzet, ilyenkor a tempót hátulról is meg lehet határozni a nagy karral. Ha mind a három csapot megnyitjuk, a tartály kevesebb, mint egy perc alatt leüríthető. Van még hátul két villanykapcsoló is, két keresőlámpához.
A kocsi jobb oldalán van a tömlőszekrény, itt található a sok szépen felcsavart slag. Egy kihajtható tömlődob is akad itt, úgy 30-50 méteres, gyorsan letekerhető tömlődarab fér rá. A sugárcsöveket, a tömlők végére csatlakoztatható csővégeket a kocsi bal oldalán, a víztartály mellett lévő kis szekrénykébe lehetne akkurátusan, szépen sorban bepakolni - ha ez a szekrény zárható volna. Amíg nem az, nem kerülnek ide a szépen csillogó, szarkákat vonzó fémspricnik.
A felépítmény elülső részében, a vezetőfülke mögött két padon, egymással szemben 6-8 tűzoltó zötykölődhet. Télen egy dízelkályha tartja őket melegen. A padok alatti tárolóban tartják a csizmákat, ásókat, lapátokat, illetve itt, a hátulsó pad alatt lapul maga a szivattyú is; műszakilag ide volt praktikus elhozni a motorról a hajtást. Van még egy kis szekrényke a két gyári baltának, meg osztott polcok a védőruháknak, gázálarcoknak, légzőkészülékeknek.
Egy létrán fel is lehet mászni az autóra. A felépítmény tetejére kerültek a szívócsövek, itt a pótkerék, van egy krecli az egyelőre még hiányzó összecsukható létrának. A tetőn végigtrappolva a kabintetőhöz jutunk, amin van egy kis kerek, felcsapható zsilipajtó. Ezen át leereszkedhetünk a vezetőfülkébe.
a korból, amikor a haszonjárműiparba
még nem gyűrűzött be az ergonómia
Itt egyáltalán nem érezni, hogy tűzoltóautóban vagyunk, csak egy régi teherautóbelsőt látunk. A '64-es német technika nagyjából megfelel egy '80-as évekbeli szovjet műremeknek, egy ZIL-nek, KRAZ-nak. Hatalmas kormány, irdatlan pedálok, kényelmetlen, izzasztó ülések, hosszú vaskarok a hajtáslánc átalakításához, szétszórt gombok, órák, kapcsolók a vaslemez műszerfalon. A részleteket a galériában fejtettük ki képaláírások formájában, szinte minden bigyóról megtudtuk, mire való!
Az öreg Magirus-Deutz látványát elölről-hátulról, alulról-felülről, kívülről-belülről egyaránt a nagy vasak, nagy faszekrények legyártása eltelt 44 évhez képest szinte makulátlan állapot koronázza meg. Ez a remek állagmegőrzés a tűzoltóautók sajátja. Egyrészt ugye hihetetlenül alacsony a futásteljesítményük, ebbe a kocsiba évente átlagosan 786 kilométer került; szerintem én gyalog megyek ennyit egy esztendőben. Emellett mindig menetkésznek, üzembiztosnak kellett lenniük - folyamatos volt a karbantartás, nem csöpöghetett, kattoghatott, pezseghetett, moroghatott bennük tartósan semmi, hiszen emberéleteket jelentett a mindenkori fitt állapot.
Akad is sok meglepően jó vétel, ha mondjuk a mobilén rákeresünk a vörös oldtimer teherautókra. Tessenek böngészni bátran, a minimális futásteljesítményű egykori tűzoltóautót aztán lehet dédelgetett veteránként garázsban simogatni, az összkerekeset át lehet építeni truck trial-autónak, a platóssal lehet trágyát hordani a földekre, a furgonból lehet lakóautót buherálni - vegyen mindenki egy öreg pirosat, jópofa dolog!
További cikkeink
