Összehasonlító teszt: Ford Fiesta − Honda Jazz − Mazda2 − Opel Corsa

Családi pótlékok harca

2009. február 27., péntek 04:30
Alig több mint két éve született a Totalcaron egy hasonló kisautó-összehasonlító teszt. Ez ma már csak azért érdekes, mert az akkori győztes a mai versengésben a szerkesztőség egybehangzó véleménye szerint tökutolsó. Tényleg ekkorát fejlődtek az utóbbi években a kiskocsik?

Ha autókról esik szó, két állítással lehet kiűzni a világból és a béketűrésből egyaránt. Az első, ha valaki vallásos révületben, tudálékosan feltartott mutatóujjal magyarázza, hogy régen bizony minden jobb volt. Tudják, nyilván Önök is ismerik, az ebben még anyag volt és az én időmben még a tehenek is lilábbak voltak kategóriájú cáfolhatatlanul briliáns, örök érvényű megállapításokat. Aki ebben hisz, annak azért ajánlom figyelmébe ezt a klassz kis töréstesztet , egy nem is olyan régi autóval.

De az ellentáborral sem tudok azonosulni, mert azt sem hiszem, hogy csak az új autó a jó autó, és a fejlődés örök és folyamatos, és mindig a jó irányba mutat. Persze, mint a mesében. Amikor erről kántál valaki, eszembe jut Vályi kolléga tanácstalanul elnyúló ábrázata az új VW Golf fotói felett, amint reménytelenül kutatja az előrelépést az előző szériához képest. De arra is kíváncsi volnék, hány ezren cserélnék boldogan W140-es S-osztályos Mercedesüket a W126-os elődre − ráfizetéssel. Mert fejlődés persze mindig van, csak nem mindig a jó irányba.

Szerintem az van, hogy néha igenis sikerül a kvantumugrás előre, mint az új Fiat Bravo kontra Stilo modellváltás esetén. Viszont néha meg a tündöklő napfényről egy fekete lyukba támolyog a gyártó, lásd az első és a második Punto közötti (vissza)lépést, csak hogy a negatív példát is az olaszok közelmúltjából merítsük. Azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt három évben a kisautók kategóriája milyen nagyot lépett előre.

Négy méter körüli hossz, jó törésteszteredmények, sok légzsák, légkondi, menetstabilizáló, klassz kis dízelmotorok és még jobb kis benzines turbók, csendes működés, egész jó beltéri anyagok és kellemes formák. A Fiat Grande Punto, Peugeot 207, Renault Clio és aktuális Opel Corsa által kezdett, majd a Skoda Fabia, Seat Ibiza, Mazda2, Honda Jazz által folytatott és végül az új Ford Fiesta által befejezett megújulási hullámban az egész szegmens egy szinttel feljebb lépett. De most arra vagyunk kíváncsiak, közülük melyik a legjobb.

Tesztünkhöz ötajtós, 1,4 literes benzines szívómotoros, a közepesnél jobban felszerelt modelleket próbáltunk összetrombitálni, ami nagyrészt sikerült is. Az első kiválasztott végül az eladási listákon is élvonalbeli Corsa lett, 1.4 Twinport (90 LE) motorral, Cosmo ruhában, 3 764 000 forintos listaáron. Mazda2-ből ugyan háromajtóst kaptunk a fotózáshoz, de ez ne tévesszen meg senkit, az értékelésben egy ötajtóst vettünk figyelembe, az erősebb 1,3-as motorral (86 LE) és TE Pro felszereltséggel, ennek listaára 3 679 900 forint.

Ami a két kihívót illeti, a Honda Jazz 100 lóerős 1.4 Elegance modellje 3 649 000 forintért kelleti magát, míg a Ford Fiesta 1.4 (96 LE) Trend felszereltséggel 3 375 000 forint, amivel mindjárt szerez is egy kis előnyt magának, hiszen így a négyes legolcsóbb tagja, közel tízszázalékos árelőnnyel. Ez azonban rögtön elvész, ha a vetélytársakhoz hasonlóan gazdag felszereltségre hozzuk a már nem is olyan kis Fordot. Az ötcsillagos Euro NCAP-törésteszteredményhez elengedhetetlen oldal-, függöny- és térdlégzsákokért még 120 ezer forintot kell kifizetni, míg a klíma automatikája más extrákkal árukapcsolásban 95 ezer forint. Még így is a Fiesta a legolcsóbb, de előnye hibahatáron belülire csökken.

4. helyezett Opel Corsa

Hiába nyerte meg korábbi, a bevezetőben már emlegetett összehasonlítónkat, mára elhúzott a mezőny az Opel Corsa mellett. Persze még mindig nem rossz autó, a formája például tetszetős és jól leplezi, hogy milyen nagy testű kiskocsi. Az utastér elöl-hátul tágas, és a csomagtartó sem apró, 285 literes, ráadásul dupla fenekű és 1,1 köbméterig bővíthető. A beltér egyes részletei egészen prémiumautós benyomást keltenek, a Cosmo szint élénkpiros betétei és a középkonzol zongorafeketére lakozott intarziái erős kedélyjavítónak számítanak az egyébként szürke utastérben.

Néhány különc részlet miatt nem ítéltük volna purgatóriumra a Corsát, így az idegesítő, a középállásból soha ki nem billenő indexkart vagy a kissé túlbonyolított középkonzolt még meg lehetne bocsátani. Sőt, a viszonylag komfortos rugózás és az alacsony zajszint miatt akár a kényelemorientált vevők ajánlatává is előléphetett volna, ha menet közben nem okoz olyan súlyos csalódást.

Először is a lagymatag motor: a 90 lóerősnek kikiáltott, 1,4-es Twinport a többiekéhez képest kelletlen és tohonya, hiába pörgeti az ember, csak fülsértő tiltakozást sikerül belőle előcsalni, érdemleges gyorsulást nem. A Corsa ötfokozatú váltója is akadozik, a kormányzása pedig rémesen mesterkéltnek hat, már-már idegesen közvetlen, és a linearitása sem tökéletes. De legalább kanyarban nem okoz meglepetést: hangsúlyozott dőlés mellett butácskán alulkormányozott, ami csak akkor baj, ha szeretnénk sportosan cikázni vele.

Jó fékek, kitűnő ütközésbiztonság, tágas utastér, jó felszereltség, kis fogyasztás, kényelmes ülések, használható méretű csomagtartó és kulturált működés. A Corsa átlagos igényeket egészen magas szinten elégít ki, de nem tudom elképzelni, hogy valaki annyira be legyen oltva az autózás szeretete ellen, hogy megbocsássa neki, amit menet közben művel. Különösen, ha kipróbált már egy új Mazda2-est is.

3. Mazda2

A Totalcar egyik nagy kedvence a kis Mazda, ami tökéletesen érthető is. Ritka az olyan új típus, amelyről trénerei a modellváltáskor közel 100 kilogrammot fogyasztanak le. A tömegcsökkentés már önmagában is dicséretet érdemel, de a Mazda2 nem csak egy sikeres fogyókúra miatt lehet követendő példa. Szép, vagány formaterv, tágas utastér, erős, pörgős motorok, pontos váltó, életteli kormányzás, hatékony fékek, valamint gazdag felszereltség kontra jó ár jelentik erősségeit.

Bármennyire izgalmas is ránézni vagy vezetni, a Mazda2-nek vannak gyenge pontjai. Különösen a beltér vékony plasztikból fröccsöntött, kopogós és karcolódó burkolatai, a fogyókúra áldozatául esett zajszigetelés és a sziklaszilárd ívmenetet kőkemény rugózással párosító futómű. Emiatt a négyes legsportosabb autójának érződik, de olyan tulajdonságokkal nem lehet nyerni a kiskocsik között, amelyek győzelmet hoznának egy roadster-összehasonlítóban.

Nem mindenki vágyik junior hotheccsre, mikor kisautót választ, ráadásul a Mazda2 valamivel szűkebb is, mint a másik három autó, hiszen a sportosság és a formaterv oltárán áldozatul esett néhány centi és liter. Így a csomagtartója is a legkisebb, alaphelyzetben csupán 250 literes, és az üléseket ledöntve sem éri el a 800 litert, ami már tetemes hátrány mondjuk a Corsa 1100 literjével szemben.

Tárgyilagosan nézve családi autónak nem nyerhet a Mazda2, de azért továbbra is ez marad a szívünk csücske. Hangulata, egyénisége van, a motorja vígan duruzsolva pörög fel, a kanyarokba lelkesen esik be, az ember úgy cikázik vele a forgalomban, mint pisztráng a sebes sodrású patakban. Viszont az is igaz, hogy olcsóbbnak, kisebbnek és nyersebbnek érződik a Jazznél és a Fiestánál, ezért most csak a dobogó harmadik fokára állhat.

Fiesta vagy Jazz, melyik lesz a nyerő? Lapozzon, és kiderül.

És most vagyok óriási bajban: egy hete kérődzöm ezen az összehasonlítón, felváltva vezettem mind a négy autót, összevetettem árakat, felszereltséget, kilogrammot, lóerőket és centiket, de képtelen vagyok dönteni: a Fiesta vagy a Jazz legyen a nyerő? Mind a kettő mellett fel lehet sorakoztatni érveket pro és kontra, de egyik sem perdöntő fölénnyel jobb a másiknál. A holtversenyeket autós összehasonlítókban legalább annyira utálom, mint az olyan megállapításokat, hogy ez egy 55 éves könyvelő férfinak a jobb, amaz meg egy 25-ös marketinges csajnak való. Ki a célcsoport, a mérlegképes vagy a mérleget elviselni képtelen? Na ugye, akkor meg is van a győztes.

2. Ford Fiesta

Csikós kolléga első tesztje a Fiestáról nem volt épp dicshimnusz, jogosan. Igaz, azt az autót csupán a mozgó képek erejéig vezettem − nettó 2,1 kilométer, 8 kanyar, ugyanennyi lefékezés és kigyorsítás −, ami nem igazán reprezentatív mintavétel. Viszont már ezen a rövid úton is érezhető volt, hogy az a konkrét kocsi nem teljesen kerek. A leggyengébb dízelmotor és a fényűzőnek szánt Ghia felszereltség párosa, a gyorsabban vett kanyarban túl lágy, kis úthibán viszont túl feszes futómű, a Fordhoz képest szokatlanul gatya váltó miatt kifejezetten csalódott voltam. Viszont ez a minimális tapasztalat arra már elég volt, hogy ne üljek túlzott várakozásokkal szürke tesztautónk kormánya mögé. Hiába vakít vele a Ford, nem hittem, hogy ez a 21. század T-modellje, így kellemesen csalódtam.

A bordó helyett szürke szín, a Ghia helyett Trend felszereltség sokat tompít az első tesztautó csiricsáré, bazári hangulatán, így már a külső formai túlburjánzása is elviselhető. Nem mondom, hogy csúnya a Fiesta − igaz, szerintem nem is szép −, inkább túldíszített, sok kis formai bravúrja tűnik feleslegesnek és öncélúnak. Nekem az utastér is túlburjánzó, ahogy Winkler találóan megjegyezte: olyan, mintha kacska kezű tervezők rajzolták volna. Azt viszont a javára kell írni, hogy a tesztből egyedül neki van rendes, pihe-puha műszerfalborítása, még akkor is, ha ez az igényesség csípőtől lefelé megszűnik.

Menet közben aztán a Fiesta hozza végre a nagyobb motor és tökéletesre csiszolt futómű okozta elvárásokat − ezt már tényleg jó vezetni. A váltója a dízelhez képest egy másik világ, pontosan és finoman csusszan a fokozatokba. A félig bőr kormánykerék (csak az a rész nem műanyag, ahol általában fogdossuk) pont belesimul a tenyérbe. Sportosan, de visszafogottan morog a kipufogó, a motor már alul is elég erős és viszonylag lelkesen pörög fel. A Honda erősebbnek érződik − amire rásegít a nagyobb motorzaj is −, a Mazda pedig közvetlenebb és virgoncabb, de azért a Fiestát is egész jó vezetni. Különösen, ha mutatunk neki néhány kanyart.

A futómű hangolása fordosan jól eltalált, semmit nem érezni a dízel volánja mögött tapasztalt parajelenségekből. Nincs rémisztő karosszériadőlés vagy zötykölődés az úthibákon. A gyorsabb fordulókban az enyhe orrtolást gázelvétellel vagy óvatos fékezéssel kitűnően kontrolálható farolásba fordíthatjuk − az utasokat leszámítva mindenki nagy örömére. De nemcsak kacskaringós országutakon kellemes a Fiesta, hanem az autópályázást is jól tűri, ez a legnagyobb előnye a Jazzhez képest.

A motorja még a törvényen kívüli sebességtartományokban is elég csendes marad, a szél- és gördülési zaj is alacsony. Ez már tényleg egy-két kategóriával magasabb szintű kényeztetés, a Fiesta ezennel nagykorúvá érett.

Akkor miért nem nyert? Mert nem elég nagy. Platformtestvérénél, a Mazda2-nél ugyan tágasabb, de ez ma már kevés a kiskocsik közötti koronához. Hiába lehet benne elöl egész kényelmesen, hátul épp passzentosan elhelyezkedni, a Jazz mellett mininek tűnik. Ráadásul a csomagtartója − bár 295/979 literes − variálhatóságban, kihasználhatóságban jócskán elmarad a Hondáé mögött. A Jazz a fehér furgon a kiskocsik között, de nem csak ennek köszönheti végső győzelmét.

1. Honda Jazz

Nem könnyű körülírni, mitől különleges autó a Jazz, de Papp Tibinek az első menetpróba után sikerült: "Kiskocsiban szenzációs a Jazz tudása". Tényleg szenzációs, az első métertől kezdve olyan, mintha mindig ezt vezettük volna. Közben minden könnyedén, pont jól eltalált ellenállással, tökéletes természetességgel működik. Az ember zokogva ül vissza egy műszakilag kevésbé kiforrott autóba. Valódi, mechanikai minőségben kitűnő a kis Honda, nem olyan látszatigényességben, mint mondjuk egy ellensúlyokkal masszívnak álcázott IV-es Golf váltója. Ó, istenem, tényleg, ez a Jazz-váltó. A rövid úton pöckölhető, gumós végű készség szinte automatikusan csúszik át egyik fokozatból a másikba, receptoraink szerint melegített vajban siklik a kar. Ráadásul érzetre ilyen is marad örökre.

De a kormányzás, a fék, a kuplung és minden kis kapcsoló meg tekerőgomb is hasonlóan könnyed, elpusztíthatatlannak tűnő tökéletességgel működik. Motorja simán a kvartett legerősebbike, a 100 lóerős i-VTEC négyhengeres már a pincéből is könnyedén húz és kacagva pörög a padlásig. Mit kacagva? Hangosan nyerítve. Ez az óbégatás egy-egy rövid sprint alkalmával még nem olyan zavaró, de hosszabb autópálya-menet idején a rövid váltó (ötödikben 130-nál négy-, 160-nál ötezer a fordulat) miatt jelentős a zajártalom. Ezzel szemben érdekes kontraszt az alapjárat, amikor viszont olyan csöndes a motor, hogy egy figyelmetlen pillanatban akár rá is indítózhatunk.

A zajokat leszámítva egész kényelmes a kis Jazz. Rugózása inkább a japán iskolát követi, tehát feszes, de közel sem olyan pattogós, mint a Mazdáé. Ebben a legjobbak az ülések, puha, igényes huzattal, de kemény, jól kitámasztó szivacstöméssel. Hosszú ülőlap, kellő oldaltartás, jöhetnek a kilométerek. Hátul pedig keresztbe tett lábakkal is terpeszkedhetünk, a Jazz annyira hatalmas. Csomagtartója közel négyszáz literes, ami még egy kompakt esetén is elismerésre méltó, ráadásul a zseniális kialakításnak köszönhetően remekül variálható.

Talán a formaterv az egyetlen, amiben a Jazz a négyes sor végére szorul − még a Corsa is jobban néz ki nála. Elsőre kicsit olyan, mintha a régi Jazz lufiját tovább pumpálták volna. Nem igazán arányos ez a mini-buszlimuzin forma, viszont legalább a térkihasználása közel tökéletes, és a vezetőülésből tisztán látni a kocka mind a négy sarkát. Ami a berendezést illeti, ott már igényesebb a kis Honda. Egész puha és matt felületű a műszerfala, nem zörögnek a kárpitjai, minden kézre esik és könnyedén használható. Fontos apróság, hogy a kormányt már tengelyirányban is lehet állítani.

A Jazz azonban igazán azért különleges, mert a benzintank a hátsó helyett az első ülés alatt lapul. Ennek köszönhetően a második sor egy mozdulattal ledönthető, így pillanatok alatt sík padlójú furgonná lényegül át. Magasabb, álló tárgyak szállítására is kiválóan alkalmas a kis Honda, mert hátsó ülőlapja a háttámla elé felhajtható. Ide tehetjük például a faiskolában frissen diplomázott tujacserjéket. Aki tud mondani egy kompakt kombit, ami hasonló trükkre képes, annak jár a pont.

Végül a zseniális térkihasználás, a tágas és igényes utastér, az erős motor és a kifinomult mechanika hozta meg a győzelmet a Jazz számára. Hasonló felszereltséggel nem drágább a vetélytársaknál, és hiába élvezetesebb a Mazda2, hosszú távon pedig pihentetőbb a Ford Fiesta, egy család igényeinek legjobban a Jazz felel meg. A válságtól függetlenül.

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar Magazine

A stylish car for driving in the city
Dani is looking for a small, reliable, fast but stylish city car. Here are some useful advices from our Friendly Car Dealer.