Tesztek Tesztek

Surranni, terepen, diszkóhoz

Próba: Ford Kuga 2,0 TDCi - 2008

2008. április 24., csütörtök 01:05 | Frissítve: 2008. április 24.
Bűntudata van a környezetszennyezés miatt, szeret csendben utazni, bizonytalannak érzi a SUV-okat, de imád magasan ülni a parancsnoki székben? Egyszerre elégíti ki igényeit a Ford Kuga. És még össze is sározhatja, ha nem sajnálja.

Micsoda hülye vagyok, gondoltam, amikor a jerezi reptéren hosszas mélázás után sikerült kiválasztanom egy piros tesztautót. Nincs tolla a kulcsnak, tehát gombbal indul – ez volt az első gondolatom. Szinte a sarkára tiport a második: ó a rossebbe, mi az a szín, amit a digigép a legjobban utál? Eltalálták. Ez. Na és mikor utálja
a legjobban a pirosat az olyan mini
szappanosdoboz, mint az én
Panasonic LZ3-asom? Ha tűz
a nap. Márpedig Jerezben,
április végén
általában tűz.

Ezt követően már csak kisebb akadályokkal szembesültem. Például, hogy nem tudtam beindítani. Kerestem a kulcsnélküli autóknál szokásos, nagy, kerek nyomógombot a gyújtáskapcsoló táján, de körmeim csak kirekesztő hangulatú, fekete műanyagon kapirgáltak.

Aztán meglett: ennek az autónak a motorját a parányi vészvillogó fölött szerénykedő, hasonlóképpen parányi, Ford-logós gombbal lehet beindítani. Egy nyomás: van gyújtás, lehet tekergetni az ablakokat, tölteni a laptopot, darálni a húst, sütni a hajat a hátsó lábtérben lévő (opcionális) 230 voltos háztartási aljzatról. Második nyomás (vagy összesen egy, de az akkor nagyon hosszú): megy a motor.

Szép dolog a 230 volt, jó a kulcsnélküli nyitás-zárás-indítás is, de ezek csak figyelmességek, egyik sem egetverő újdonság. Márpedig ha egy márka ad magára, mindig kitalál valamilyen spéci, egyedi dolgot, amivel a frissen bemutatott típust ki tudja emelni a többi közül. Különösen így van ez, ha a szóban forgó jármű nem népautó, hanem valami drágább cucc.

Például egy kompakt SUV (bár ezeket a Nissan óta mostanában mindenki crossovernek nevezi). Lehetne RAV4, Tiguan, Antara, vagy akár Sportage is, de nem, most maradjunk inkább a Kuga nevűnél. A Ford új szabadidőautója ez, olyan friss, hogy a fenekén alig száradt még meg a méhlepény.

Amitől más mint a többi

Hm, tehát egy SUV. Nézzük csak, mi lehet az a különleges funkció vagy elem, ami egyedivé teszi. Nagy, nehéz, nyomatékos a motorja, magasról látja belőle az ember a forgalmat, erős a futóműve, összkerekes a hajtása, komfortban, sebességben, gyorsulásban viszont ott van a személykocsik szintjén – nagyjából ilyenekkel szokás jellemezni egy szabadidőjárművet.

Akkor talán távolságtartós tempomat? Az elég különleges lenne, de nem, ilyen nem rendelhető a Kugába. Valami zaftos, öthengeres benzinmotor? Efféléről egyelőre csak jövő időben beszélnek. Hát akkor a borulásmegelőzős ESP lenne? Létezik a Kugában ilyen, de ha azt mondom ROPS, mindenkinek beugrik, kinek van már régóta ilyen – a Volvónak. Vagy az ESP-t talán utánfutó-becsóválást megelőző funkcióval látták el? Nem hiányzik ugyan a Kugából, de ez sem különleges – a Nissan régóta használ effajta technikát. Talán áramvonalas kengururács, nagy ködlámpa-szett? A gyalogosvédelmet éberen vigyázó EU-normák korában ilyenről szó sem lehet. Bluetooth, digitális rádióvevő, guminyomást figyelő rendszer, USB-csatlakozó, tolatókamera más SUV-okban is van. Az EasyFuel rendszer – amellyel képtelenség benzint tankolni dízelautóba és fordítva, valamint szükségtelenné teszi a tanksapkát is – pedig más Fordokon korábban megjelent. Akkor mi az az egyedi dolog?

Emisszió rulez!

Kapaszkodjanak meg: a Ford Kuga fő különlegessége, azaz úgynevezett main selling point-ja a környezetvédelmességesség. A Kuga 136 lóerős, 2000-es fordulaton 320 newtonmétert leadó motorja (ez elég tekintélyes), közel 1,6 tonnás tömege, haldexes 4×4-rendszere, magas építése ellenére csupán 169 gramm szén-dioxiddal terheli az ön, gyermeke, unokája, szomszédja, tengerimalaca által beszívott levegőt. Kétharmadennyivel már azok közé a puritán minik közé tartozhatna, amelyekre még Európa legdurvábban regulázott városaiban sem kell adót fizetni. Vagy máshogyan fogalmazva: ez a 169 g/km alig több mint másfél priusnyi. A SUV-ok között ez a legjobb érték, szinte már indulnék is Kugával Brazíliába esőerdőt védeni.

És a csak elsőkerék-hajtásos (FWD) Kuga kicsivel még ennél is kevesebbet ereget, ott csak 165 g/km a szén-dioxid-kibocsátási érték. Mert van ilyen is, szintén a közös nyomócsöves TDCI motorral. Ráadásul az átlagban már csak 6,3 liter gázolajat kér 100 kilométerre a 4×4-es 6,4-ével szemben. Voltaképpen nem is rossz ötlet ez az FWD SUV, más gyártóknak is van ilyen, fogy is belőle nekik. Hiszen a tipikus SUV-tulaj egy pocsolya puszta látványától is tüdőgyulladást kap, elég neki, ha csak két kerék húz.

SUV-val sárba? Ha muszáj, lehet

De tételezzük fel, hogy létezik olyan elvetemült szereptévesztő, aki dagonyázni járna digigép-ellenség metálpiros Kugájával. Ahelyett, hogy venne valamit, ami ilyenre való, mondjuk egy Lada Nivát, használt Pajerót, Isuzu Troopert, inkább a dizájntos Forddal csörtet a mirtuszbokrok közé. Nos, ő is ellesz vele.

A Kugának ugyanis vannak terepszögei, és viszonylag nagyok, ami ebben a szakmában nem hátrány. Elöl 21 fokos lejtőnek lehet nekimenni vele, hátul 25 fokosról tud lejönni, de nem árt ha tudjuk: a látványos első és hátsó védőlemezek nem sziklarombolásra valók, csupán kötelező formatervezési kellékek. És megadtak hozzá gázlómélységet (450 mm) és hasmagasságot (188 mm) is, újabb terepes piros pontok. Felező, diffizár persze nincs, de a Haldex-rendszerű összkerékhajtás mindenképpen elegánsabb, ügyesebb és tartósabb eszköz, mint a viszkós, vagy az elektromos kuplunggal záródós.

Állítólag a Ford jól viszi a lájtos terepféléket is, azok közül legalábbis a hengerelt földutas-kisbuckás fajtát. Igaz, az off-road programban résztvevő kollégák közül akadtak néhányan, akik úgy gondolták, hogy a nehéz szakaszt még egy Dacia Logan is megette volna reggelire. Egy osztrák újságíró letért a járt makadámról, és "egy jó fotóért bármit!" felkiáltással azért kipróbált valami emberes méretű pocsolyát. Haldex ide, terepszög oda, azt a Kugát menteni kellett.

Mi azonban a) a sokszor csak nagyjábóli szinten működő navigációs rendszer partizánakciói, b) K. I. kolléga mitfáreri tevékenysége (munkásságát a "velem úgyis mindig eltévedsz Zsozsi!" – felkiáltás,majd a harmadik elágazás után az itiner fatalista hátrahajítása jellemezte), c) a vezető (én) utasításkövető képességeiben rendszeresen felmerülő üzemzavarok miatt lemaradtunk a terepezésről. Legalább alaposan kipróbáltuk országúton (a tervezett 68 helyett 176 kilométert mentünk), és tisztán adtuk le a szállodánál az autót. Mellesleg pedig a legreménytelenebb elveszettség csúcsán (mélypontján?) kilyukadtunk az Airbus spanyolországi gyáránál, ahol az óriási A380 hátsó vezérsíkját készítik. Fotóztunk is, képek a galériában!

Megtaláltuk, melyik foghoz verték a garast a Kugánál! Bővebbet erről a túloldalon.

Kint, bent, vegyes érzelmek

A Kugához való közeledés egyébként három lépcsőben történik. Az ember először jól elakad kint, mert onnan állat jó. Ott van először is a kinetikdizájn, aminek a formaruhájába belekalapálták a kasztnit. Olyan lett, mint minden mai Ford: határozott élek, érdekes ablakvonal, dagadt sárvédőívek, vicsori maszkkombináció, domborzatos lámpák. Érdekes, modern forma, a zömökség, terepjárós elemek miatt pedig végképp. És ennek ellenére megvan benne az a harmónia, ami a Mondeóból például hiányzik. A legjobb része azonban a sirályszárnyas Mercedes 300 SL-ekről származó, a Nissan Qashqaion újjáélesztett, itt tehát már második reneszánszát élő, kettős motorházfedél-púp. Kár, hogy ez az elem itt már csak játék a présszerszámmal, funkciója nincs, de a vezetőülésből hatásos rombolóérzetet ad.

Ajtó nyit, jöjjön a beltér, mint második befogadási lépcső. A Ford – dicséretére legyen mondva – nem csak belehányta a Focus, az S-Max vagy a Mondeo belsejét (ahogy például a Volkswagen szokta hasonló esetben), hanem újat tervezett. Szokásos, hűvös fekete, újkori kölni stílus, a szintén szokásos, kicsit már vásáriasságba hajlóan sok, fémszínű műanyag dekorral. A helykínálat elöl és hátul egyaránt nagyvonalú, ám a jobb egyen olyan furcsán kanyarodik a műszerfal, hogy a teszten résztvevő újságírók nagy része csak úgy találta meg itt a kényelmes helyzetet, hogy teljesen hátratolta az ülést. Én is.

Aztán a testet körülvevő, habosított műanyagburkolatú kellem hullámaiból előtűnnek a költségtakarékosság zátonyai. A műszerfal igényes, puha anyagú, ám a nyúlkáló kezek hatótávolságán kívül átmegy kemény, csillogó feketébe. És az a rész napon még tükröződik is a szélvédőben. Aztán a kormányoszlopon, bal oldalt ott a Világ Legotrombább Kezelőeleme, a térdre fenyegetően meredő, lapátnyi rádiótávvezérlő. Egyébként meg nem is esik jobban kézre, mint a rádió gombjai a középkonzolon. Aztán a mennyezeti szemüvegtartóról lenyitás után kiderül, hogy sorjás, a belét pedig olyasféle vékony szivaccsal bélelték ki, mint amilyen a régi orosz pléhjátékok dobozában volt. És a csomagtérajtó felső élén lévő légterelőből négy óriási csavar meredezik befelé.

Viszont a csomagtérajtó két részletben nyílik, és felárért van óriási üvegtető. Szépek a felnik is, van sok tárolórekesz, hátul a láb alatt dugizugok, a háttámlák hátulján felhajtható kisasztalkák, a csomagtartóban 12 voltos stekker, no meg 360 (vagy a padló alatti rész kihasználásával 410) kihasználható liternyi hely. A második lépcsőről vegyes érzelmekkel lépünk tovább – látjuk, hol vágták a költségeket, de az összhatás azért kellemes.

Fordul megy

A harmadik menet mindenért kárpótol. Vezetünk. Mint bármilyen új Forddal, a Kugával sem éri az embert csalódás. Az ülés nekem a legalacsonyabb helyzetben is magasnak tűnt, de azért kényelmes, és a mindenfelé, és jó tág határok között állítható kormányt szépen kézre tudja húzni az ember. Magasan ül a váltó, könnyen jár, nem trükk vele eltalálni a 6+1 fokozat bármelyikét, de óriásiakat kell rajta mozdítani. Hatodikban már úgy fekszik a bot, mintha szétakadt volna a szerkezet. De ettől még nem rossz használni, csak szokatlan a szemnek.

A futómű, a kormányzás teljesen SUV-talan, már ami a pontosságot illeti. Kicsit mintha egy Focusban ülnénk, és a tájat magasra felnyúló periszkópon át vetítenék a szélvédőre. Billegés persze akad, szerpentinen nem is kevés, ezért akadt újságíró, aki tengeribeteg lett. De tipikusan azért mindenki inkább élvezte a vezetést, mint kritizálta.

Megsüketülni öröm

Számomra viszont a Kuga kivételes, kiemelkedő, egészen egyedi tulajdonsága nem a szén-dioxid-kibocsátás, mert azt nem érzem, legfeljebb valamenyire csillapítja a bűntudatomat. Hanem a csend. A döbbenetes csend.

Egy ponton a társam kitalálta, hogy próbáljuk meg leállítani a motort menet közben. Az ötlet onnan jött, hogy a gombnyomásos Mondeo motorját le lehet lőni 50 km/h alatt. Akadt egy nyugis rész, épp csak tötymörögtünk, sehol egy autó, gondoltam, na majd most. Megnyomtam a gombot – semmi. Mire a jobb egyről – Zsozsi, nyolcvannal toljuk, minek próbálkozol? Na azt a nyolcvanat hittem én negyvenötnek.

Ebben az autóban a 80 50-nek, a 130 100-nak, a 160 pedig 120-nak tűnik. A csend avensisi dimenziókba lép, toyotások ugye értik? Általában szinte semmi hang nem jön be, csak durva aszfalton hallatszik kevés, viszont kellemetlen gumizaj. A kétliteres dízel szép kereken hengerget előre, nem csap mondjuk falhoz, de sose érezni, hogy erőlködne. A hangból meg szinte lehetetlen kitalálni, hogy mi hajtja az autót. Fantasztikus.

Szóval itt a Kuga, hétfélért nem szabad kihagyni, bár az átütő sikerhez lehetne belőle Tiguan-gyilkos, 1,8-as, turbós benzines is, mondjuk 6,8 milláért. De így is jó és hiteles. Ja, és nem lehet leállítani menet közben. Még 10 km/h alatt sem.

Ford Kuga 2008 Trend Ford Kuga 2008 Trend

A Totalcar értékelése:

Olyan jó, mint egy Mondeo, olyan csendes, mint egy Avensis, annyit pufog, mint másfél Prius, mindez nem csekélység. De ha véletlenül rosszra fordulna az út, erre van szükség, nem másra.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette
Oldaltörések nélkül  |   Küldje el  |   Nyomtatható  |  
hirdetés