12 éves bordó jószág, bár hogy eredetileg Togliattiban milyen színre mázolták a szorgos kezek, senki nem tudja. A festés és a karosszéria nem volt az erősségük; az autó a lakatosok álma. Az oxidációs folyamat már 4-5 éves korban megkezdődik, és megállíthatatlanul folytatódik, újra és újra munkát teremtve a fentebb említett mestereknek.

hirdetés

Hogy belülről is szemügyre vehessük
kedvencünket, több problémát kell leküzdenünk. Az ajtónak két
állapota van: 90 fokban nyitva, vagy csukva. Ez még nem is lenne
gond, de e két állapot közt
nyaktilókat megszégyenítő lendülettel mozog, így jobban
tesszük, ha beszállás közben egy pillanatra sem engedjük el.
Ellenkező esetben - az oldaldőlés szögétől függően - ki- avagy
bevágódik, maradandó sérülést okozva a mellettünk parkoló gépjármű
fényezésén, illettve sípcsontunkon.

A második akadály a magas küszöb, mely a gyár
szerint
50 cm-es gázlómagasságot biztosít az autónak. Ha utasunk
netán miniszoknyában érkezik, udvariasan nyissunk neki ajtót, és
szemléljük végig a bekászálódás folyamatát - maradandó vizuális
élményekkel leszünk gazdagabbak.

Bejutva ne lepődjünk meg.
A gyári üléseket fiatal szerelmesek igényeihez igazították,
akik szeretik ölelgetni egymást, lehetőleg minden kanyarban. A
nagymami lábtartózsámolya ehhez képest vasmarokkal fogja az ember
derekát. Az ölelkezésben a váltóbot sem zavar, mert egészen a
műszerfalhoz került, kb. 1,2 méterre a vezetőtől. Ez további
családi programot jelent, ugyanis ha nem akarunk minden
kapcsolásnál előrehajolni, érdemes megkérnünk az anyósülésen
kejfeljancsizó barátnőnket/feleségünket, hogy felszólításunkra
mozgassa a váltóbotot. Mi ez, ha nem családi harmónia?

Előrefelé kitekintve magunk előtt láthatjuk a
szabvány Lada kormányt. Ha nem gyúrunk két éve bicepszre és
nem akarunk égni az asszony előtt, fogjuk vissza vezetési hévünket,
és ne tegyünk próbát álló helyzetben történő tekergetésére.
Elindulva már más a helyzet, de odáig még nem jutottunk.

Ha be akarjuk helyezni a slusszkulcsot,
ámulattal vehetjük észre: valaki ellopta a gyújtáskapcsolót. Egy
tapasztalt Lada tulajdonos aztán felhívja figyelmünket gépjárművünk
és a Porschék hasonlóságára, a lyuk ugyanis bal kéz felől van.
Adjunk egy kis szivatót,
a szivató visszajelző lámpáját egy kis nyomógomb kapcsolja,
melyet a műanyag markolat nyom(na) meg. De ez legtöbbször
politikusainkhoz hasonlóan inkább fordul 90 fokot, mintsem
elvégezné a feladatát, így műszerfalunkról az utazás folyamán egy
narancssárga lámpa fénye fog mosolyogni ránk.

A gyári specifikációt nézegetve megtudhatjuk,
hogy autónkkal nem fogunk gyorshajtási kihágást elkövetni az
autópályán, végsebessége még új korában sem haladja meg a 130-at.
Legjobban 80-90 körül érzi magát, csakúgy, mint a tulajdonos, ha
számolja az átlagfogyasztást. Ha már a szó esett a fogyasztásról,
megemlítem, hogy
igen iszákos természetű a jószág, városi használatban még
jól beállítva sem igen megy 12 liter alá.

Országúton legtöbbször tartható a 10 liter, de ha lemerészkedünk az
aszfaltról,
könnyedén lecsusszan 16 is. Hiába, keleti (fele)barátaink
élmunkás tervezőinek sikerült leküzdeni az állandó négykerékhajtás
minden problémáját, és ezt nem átallották a gyakorlatban is
bemutatni.

Márpedig, mint tudjuk a benzin vér.
A fogyasztási anomáliák megszűnését általában a gázüzemre való
átállástól várják a Niva tulajdonosok, de sajnos maradéktalanul
ez sem oldja meg a problémát. A légnemű üzemanyagból ugyanis
mintegy 20-25 százalékkal többet lélegez be a motor, ráadásul télen
az indítózáshoz és bemelegítéshez mindenképpen itatnunk kell.

A közhiedelem úgy tartja, gázüzem során jóval
gyengébb a jármű, ezt azonban
nyugodt szívvel cáfolhatom. Még egy komolyabb terep is gond
nélkül leküzdhető vele, és előnye, hogy jelentősebb jobbra dőlés
esetén sem folyik ki a tanksapka mellett, ellentétben a
benzinnel.

A 84 ló általában elégségesen végzi a
feladatát, főleg, hogy minden fokozat felezhető. Ha rendszeresen
tengelyig érő sárban akarunk közlekedni,
ajánlott egy rendesebb karburátor beszerzése, amivel
nyerhetünk egy kis plusz nyomatékot. Az autó szabad magassága nem
különösebben nagy, de a mindennapos off-road (értsd: nem aszfalt)
használatra elegendő, terepszögei megfelelőek.

Nedves kalandokba ne nagyon bocsátkozzunk, mert
a hűtőventillátor épp az elosztófejre fújja a vizet, így
könnyen bemutatót tarthatunk ruhánk vízállóságából a patakból való
kigyaloglás során. Élelmesebb felhasználók ezt a problémát
orvosolhatják egy 5 ujjú gumikesztyűvel, mely nem éppen egy
szépségdíjas megoldás, de tökéletesen alkalmas az említett
alkatrész vízhatlanítására és - az elosztósapka gyakori cseréjet
figyelembe véve - könnyen is bontható.

A kardán alagút tetején körbenézve
a felező és a váltó karja közt egy 3. gombra is figyelmesek
lehetünk. Ez a gyárilag szerelt középső differenciálzár kapcsolója.
Ne legyünk szívbajosak, egy határozott mozdulattal állítsuk át egyik
helyzetből a másikba. Ez a diffizár néhány esetben megoldást nyújt a
kerekek kipörgése ellen, de aki igazán biztonságban akarja érezni magát
a betonutat elhagyva, az feltétlen szerezzen be még egyet előre vagy
hátra. Összegezve: a Niva terepen megállja a helyét, nem nagyon van
olyan hely, ahová nem lehet vele eljutni.

Ha beevickélünk
a város nem kevésbé off-road jellegű útjaira, mi több, nem
átallunk valahol megállni, egyből tapasztalhatjuk, az urbánus
használatot jelentősen korlátozza a kormányszervó hiánya. A parkolás
felér egy kiadósabb testedzéssel, viszont gond nélkül felállhatunk
tetszőleges magasságú járaszegélyre.

Kedvencünk a gyors kanyarokat nem szíveli, a
magas oldalfalú gyári kerekek igencsak sodródnak ha nem megfelelően
választjuk meg a kanyarsebességet. Hogy orosz jóakaróink mennyire
szívükön viselték egészséges életmódunkat, azonnal kiderül,
ha egy nehezebb tárgyat próbálunk a csomagtartóba juttatni.
A hátsó ajtónak ugyanis csak az üveges része nyitható, így a két
mázsás sparheltet még húsz centivel feljebb kell tornásznunk, majd
átérve a hátfalon beejtenünk a kocsi hátuljába.

Amennyiben a foci VB-re készülve beszereztük a
család új 83cm-es tévéjét, akkor is
bátran pötyögjuk telefonunkba a tehertaxi telefonszámát,
mert hiába férne el a készülék (feltéve, ha nem próbálunk meg
gázzal spórolni, ekkor ugyanis a hátsó ülés mögé kerül a palack,
ezzel elfoglalva a csomagtartó legnagyobb részét, így bátran
lemondhatunk a nagyobb dolgok szállításáról) a csomagtartóban, sem
hátulról, sem oldalról nem fogjuk tudni betenni.

Mindezen hibái ellenére nagyon a szívemhez nőtt a Niva.
Férfiasan nehézkes vele a közlekedés, cserébe igénytelen, mint egy
öszvér. Megbízhatósága megfelelő, ehhez azonban rendszeresen be
kell állítatnunk, és szorgalmasan cserélgetnünk az utángyártott
elosztófedeleket. Alkatrészek szempontjából a fenntartása megfizethető,
további nagy előnye, hogy a legtöbb szerelő félrészegen is megcsinálja
rajta a motorgenerált.