Szűk, finom, gyönyörű

Teszt: Lexus IS 250 automata - 2006

2006. február 14., kedd 08:00
Na végre. Az aktuális 3-as BMW–C Merci–A4-es Audi-triónak szóló japán hadüzenetből mi is megkaptuk a magunk másolati példányát. Az új kis Lexust teszteltük, fenékszellőztetéssel, Mark Levinson hifivel, kanyarfényszóróval, tolatókamerával, kormánykapcsolós automata váltóval.

Szép autó, nagyon szép. Füge kollégának sikerült ugyan a Daewoo Leganzához hasonlítania a szilás hűtőmaszkot, de ez az ő baja. Az elöl-hátul morcosan összehúzott fényszórók, a remekül sikerült, még éppen nem giccses mértékben Fast and Furious jellegű széles sárhányó-domborítások, a magasan húzott, volvósan kivállasodó, alig kéttenyérnyi széles üvegcsíkot engedélyező övvonal kívánatos kis sportlimuzinná áll össze.

Ha hosszasabban elnézegeti az ember, számtalan apró formai játékot talál, amiktől tovább nő szívében a megbecsülés és szeretet Suguya Fukusato főtervező szan iránt. Szemből a fényszórókra rímelő ködlámpa-installációk és a hűtőrács trapézának szögeit másoló alsó szellőzőnyílás tűnik fel.

Oldalnézetből a hátrafelé meredeken feltörő övvonal, a kilincsek fészkeinek kis nyílhegyei és a nagymacskák izmos combjára emlékeztető hátsó domborulatok fogják meg a szemet. Hátulról a tökéletes szimmetria nyűgözi le a szemet. A két kipufogóvég, a két tolatólámpa és a két ködzárófény tükrös harmóniáját egy apróság teljesíti ki: még a becsavarozható vonószem furatát óvó kipattintható műanyag fedélből is kettő került a Lexusra.

Az sem rossz, amikor az ember kinyitja a hátsó ajtót, hátrasétál, ránéz a krómemblémára, majd a kárpitra, és megvilágosodik: az ajtóbehúzó fogantyú egy keret nélküli Lexus-logó! Egyet nem értek: hogy kerülhetett emberfejnyi, Suzuki Swiftet megszégyenítő méretű visszapillantó az első ajtókra?

Olcsó megoldás a gyártó, illetve a forgalmazó weboldaláról vett idézetekkel operálni egy autótesztben, de a Lexus IS honlapjának felkeresése után egyszerűen nem tehettem mást. Nézzék csak: „A Lexusnál a tökéletességre törekszünk. Mérhetetlenül ügyelünk a részletekre, amelyknek a legtökéletesebben kell együttműködniük. (Suguya Fukusato, Lexus-főmérnök).”

Ilyen felütés után igaz magyar ember természetesen azonnal kétszeresére nyitja pupilláját, érzékeit annyira felfokozza, amennyire illegális tudatmódosító szerek használata nélkül egyáltalán lehetséges, és elkezdi keresni a kákán a csomót. Kettőt találtam.

Az egyik a középkonzol, illetve a kardánalagút borítása a vezető térdénél. Recseg. A másik a kulcs nélküli indítórendszer apró idiotizmusa. Tudniillik ha először leállítom a motort, és csak aztán tolom – a figyelmeztető rettenetes sípolástól félig megsüketülve – P-be a váltót, akkor a számítógép valamiért közli, hogy key not detected, azaz nem találja a kulcsot. Erre az üzenetre ajtónyitáskor további sípolásokkal hívja fel a figyelmet, és a zár nem reagál a kulcs gombjaira.

Három napig zártam-nyitottam szégyenszemre a távirányítóból kihúzható szükségkulccsal a tizenötmilliós luxuskocsi ajtaját a kilincsről lepattintható borítás mögött található mechanikus zárral, mire rájöttem, hogy ha előbb tolom P-be a kart, és ezután nyomom meg a Start/Stop gombot, akkor nincs gond. Ja, és nincs kis ficak a kulcsnak; vagy marad a zsebben, vagy hányódik egy tárolórekeszben.

Ennyi. Ezektől eltekintve a Lexus IS belsejére már nemigen lehet panasz. Finomak a bőrök, kényelmesek a kompresszoros gerinctámasszal ellátott, mindkét oldalon motoros és memóriás első ülések, finoman simul a kézbe a jól formázott kormány. Kiváló a tizenhárom hangszórós, 1 850 000 forintos csomagban kapható Mark Levinson audiorendszer is; az első csipogók nyilván csak azért kerültek az autó stílusától nagyon idegen, csúnya műanyagházba, hogy látsszon: ez extra.

„... az IS új tervezési filozófiánkat testesíti meg, amelyet legjobban a »mélyreható egyszerűség« és »kifinomult elegancia« kifejezések fejeznek ki. Ezen tulajdonságok az IS utasterében is kézzel foghatók.”

Basszus, és valóban. A „kifinomult elegancia” nemcsak a felhasznált anyagok minőségében, de a küszöbökbe rejtett, neonkéken világító Lexus feliratban is megtalálható. Szánom-bánom, de elfelejtettem lefotózni, csodálatos látványtól fosztva meg a kedves olvasót. Sikerült viszont videofelvételt csinálnom a 6500-nál megjelenő narancsszín, hétezernél pirosba váltó fénygyűrűről a fordulatszámmérőn, valamint arról a kis show-műsorról , amit az órák mutatnak be minden motorindításnál. Ja, a sebességmérő meg szép, sárga fénygyűrűvel tud figyelmeztetni a beállítható tempó elérésére.

A „mélyreható egyszerűség” meg olyasmikben adja elő magát, mint a kicsit kínai piacos látványvilágú, de könnyen kezelhető érintőképernyős mindentudó vezérlőegység a középkonzolon, vagy a forgókapcsolós ülés fűtő-szellőztető. Balra tekerem, hűt, jobbra tekerem, fűt, semmi LED-ek meg digitális fokozatok. Szeretem az ilyet.

Aztán 12 és fél milliós, minden rendelhető extrával megpakolt IS250-esünkben volt még tolatókamera parkolást segítő segédvonalakkal, kanyarba bevilágító xenonlámpa, tempomat, napfénytető, navigáció, Bluetooth és hangvezérlés is. Csak ez az egész nagyon kis helyre van összepréselve. Hátul magam mögött esélyem sincs elüldögélni; 181 centi magas vagyok, és nem nehezen férek el, mint az A4-es Audiban vagy a 9-3-as Saabban, hanem sehogy. Fejem befelé és előrehajtva, térdem a támlába préselve: ez így nem jó. 177 centis kollégámnak már épp elég volt a hely. És elöl is mindig érzem térdemmel a középkonzolt, könyökömmel az ajtót és a könyöklőt, hajammal a tetőt. Ez van, hiába a demokrácia, hiába Göncz Kinga, nincs egyenlő esély, a Lexus nem szereti a 180 centi felettieket.

Meglepetésszerűen felbukkanó kategóriaidegen konkurencia

Miközben online backup-memóriámat, a google-t próbáltam rávenni, bökje már ki végre, ki tervezte a tesztautó formáját, a Lexus IS és designer kulcsszavakra keresve felugrott egy érdekes találat . Nosztalgiából elolvastam tavalyelőtti írásomat a V6-os Opel Signumról, és megdöbbentem.

Ülésszellőztetés, kanyarfényszóró, kézzel kapcsolható automata, 230 lóerő, 300 Nm; jelenleg a legmagasabb felszereltségű V6-os Signum minden létező rendelhető extrával ellátva 11 115 000 forintba kerül. A szinte teljesen ugyanezekkel a kütyükkel megszórt Lexus IS tesztautó listaára 12 455 000 forint. Ezek szerint a Lexus gyönyörű dizájnja, minőségi anyagai, legendás megbízhatósága a szűkebb beltérrel együtt 1,34 millió többletforintot kóstálnak. Egy újabb érdekes adat.

És aki erre azt mondja, hogy hülye, aki Opelt hasonlít Lexushoz, annak teljesen igaza van.

A helyszűkéért a mérhetetlenül kifinomult hajtáslánc kárpótol. Vigyázat, nem sportos, kifinomult! Ami engem illet, én a kézi váltós BMW-ket istenítem ebben a prémium középkategóriának nevezett szegmensben. A hátsókerék-hajtás mellé kérek szépen közvetlen befolyást a hajtásra, direkt kormányt és teljesen kikapcsolható menetstabilizálót – de a kis Lexus nem nekem szól. Ez az autó a kényelemben, biztonságban élvezendő teljesítményről szól.

Az automata váltós Lexus IS 250 tipikus vásárlója nyugodt, békés, kifinomult, kényelemhez szokott, természetesen jómódú és közepes termetű yuppie; gyakran tesz hosszú utakat autópályán, és nem akar percekig keresgélni reggel a társasház, esténként pedig az irodaház teremgarázsában, hogy a sok 3-as BMW és A4-es Audi között meglelje az autóját.

Emberünk inkább biztonságra, mint sportosságra hangoltan vezet, kalandvágyát kielégíti a kikapcsolhatatlan (a gombbal csak kissé engedékenyebbé tehető) menetstabilizáló által mindenkor kontrollált apró farkitörés indulásnál vagy csúszós úton, no és a sohasem használt, de izgalmas látványt nyújtó kis versenyautós váltófülek a kormányon.

Nem bánja, hogy a Lexusban minden késik egy kicsit. A 2,5 literes Toyota-okossággyűjtemény V6-os (változó szívócsőhossz, változó szelepvezérlés, elektronikus fojtószelep) és a hatsebességes automata váltó nagyszerűen elvannak egymással, de padlógáznál kell nekik jó pár tizedmásodperc, amíg magukra találnak. Utána már minden rendben, jönnek a leheletfinom kapcsolások, köztük az utastérbe alig beszüremlő wrrraaaaaammmmm (fojtott, de gyönyörű a motor hangja).

Még a kormányzásban is van egy kis spét, a kormánykerék nemcsak úgy néz ki, mint egy számítógép kiegészítője, de úgy is működik, semmi közvetlenség nincs benne. Mindezek mellett a feszes futómű inkább hátrány, mint előny, mert nem a sportosságot erősíti, hanem a kényelmet rontja.

Az automata IS 250 13 liter benzint fogyasztott száz kilométerre, körülbelül 1/3 városi, 2/3 országúti használatban, párszor alaposan megtaposott gázpedállal, 120-140 közötti országúti utazótempóval. Nem kevés. De már kész az IS 220d is, a Lexus történetének első dízelmodellje. A motort kipróbálhattuk korábban az Avensisben, nagyon jól ment, nagyon keveset evett. És mégis.

Lexus IS 250 automata - 2006.

Rendkívül faszari ember vagyok, nekem minden deci spórolás perverz öröm a Tesco-kút számlálójánál. Mégis azt mondom, ebbe az autóba az a hajtáslánc való, amivel kipróbáltuk. Egyszerűen illetlenség lenne négyhengeres kerregővel kiváltani ezt a szomjas, de leheletfinom V6-os műszert, legyen az a kerregő mégoly modern is. A Lexus IS 250 automatával, teljes extrafelszereltséggel jelent csorbítatlan élményt – ha nem is a vezetés élményét, de a lexusozás élményét mindenképp.

A szerző értékelése ertekeles

Finom, elegáns, úri autó. Nem is túl drága, az IS 250 kilencmilliós áron indul, a hasonló teljesítményű 325i BMW hétszáz, a kétliteres turbó Audi A4 négyszáz ezressel magasabban kezdi. Az öt csillagból egy lejön a rettenetesen szűk beltér miatt, egy másik, amiért a klasszikus vezetési élményt teljesen lenyúlja az elektronika – viszont jár egy pluszpont a tökéletes harmónia érzéséért.

Lexus Is 2005 250 Lexus Is 2005 250

A Totalcar értékelése:

Ezt az autót a Totalcar még nem értékelte.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette