Tényleg szép, a Fiat szerint nagyobb, mint a konkurensek, az ára meg versenyképes. Ezúttal a dízelt próbáltuk.

A törökországi premier után immár nálunk is bemutatták a harmadik világ férfijainak szánt Fiat limuzint. A harmadik világ férfija a Fiat szerint olyan autót akar, ami:
1. olcsó, de megjelenésében presztízsértéket képvisel, kifejezi, hogy tulajdonosa elért valamit az életben (azaz négyajtós és látványos),
2. sok helyet kínál,
3. megbízható, bírja a rossz utakat,
4. valamennyire azért megy, bár a dinamika nem olyan fontos, mint az előző három paraméter.

És valóban. A Linea küllemében hivalkodó, nagynak tűnő autó; külön szerencse, hogy az olaszok tervezték, mert így még szép is. A Grande Punto nyújtott padlólemezére épülő Linea a Fiat mérései szerint minden kompakt limuzinnál hosszabb és magasabb; se a Mégane, se az Astra, se a Golf szedánja - ez utóbbi ugye a Jetta - nem nagyobb nála. És ami a lényeg, odabenn is remekül érezhető, hogy a Linea nagy autó, a 2600 mm-es tengelytávon egész tágas kabint sikerült kialakítani. 500 literes csomagtartójával sem kell szégyenkeznie (sőt, ha a vevő lemond az egyébként szériában járó teljes pótkerékről, további 50-60 litert nyer a puttonyban), a kabin helykínálata sem rossz.

A megbízhatóságról majd idővel ítélnek a tulajdonosok, mindenesetre a Fiat a futóművet nem a nyugat-európai úthálózat minőségére méretezte. És az 1,4-es, ősztől rendelhető turbós benzines a maga 120 lóerejével majd bizonyára megy is. Az addig kapható 1,3-as kis dízel (90 ló) és az 1,4-es, nyolcszelepes, ám változó szelepvezérlésű benzines (77 ló) nem annyira.

És a Linea tényleg egész olcsó. Ennyire:

Októberben jön a robotváltó a dízelhez, jövőre pedig érkezik az 1,6-os és 1,8-as benzines, no meg az 1,6-os dízel. A legolcsóbb sem fapados, ráadásul egyelőre ingyen adnak hozzá klímát. A legdrágábban még mindig alig van négy milla felett, de már automata a légkondija, 16-os az alufelnije, Bluetooth kezeli benne a telefonokat. Mit akarhatnánk még, amikor a Fiat által a legfőbb konkurensnek tartott öreg modell, a Mégane Limousine is százezerrel magasabban indul?

Ennyi pénzért nem sokkal többet várhatunk, de azért akarhatnánk sokkal többet, mint amit a Linea ad. A sokat ígérő, a Fiat pénzügyi sikereit hosszan ecsetelő, a Lineával kapcsolatban nagy reményeket megfogalmazó sajtótájékoztató után felvillanyozva, lelkesen vágódtam be a kormány mögé, hogy elvigyem egy rövid tesztútra a kocsit, nem is akármilyet, hanem a közepest, a dízel Dynamicot. Hááát...

Izzasztó, rém kellemetlen tapintású az üléskárpit. Szörnyű műanyagból készült a kormány. Akárcsak a középkonzol, meg az összes kapcsoló. A műszeregység kicsit olyan, mint a lábbal hajtós műanyagautók matricaműszerfala. A kis dízel nagyon küzd a nagy kasztnival, az első párezres fordulatszám-tartományban rém erőtlen. A fék és a futómű ellenben meglepően jó. A rádió is normálisan szól, a Bluetooth pedig tényleg szokatlan egy 3-4 milliós ekkora kocsiban.

Viszont a harmadik világ férfijának legfontosabb igényét tagadhatatlanul nagyon jól teljesíti a Linea. Forognak utána a fejek, a kiránduló gyerekcsoport izgatott sutyorgásba kezd, amikor elhalad mellette, a büfésnéni kijön megnézni, mi ez a szép kocsi, amit épp az ő palacsintázója előtt fotózunk.

Egyelőre ennyit a Lineáról. Többet majd a teszt után.

Címkék:

• dynamic,
• fiat,
• teszt

A Totalcar címlapjáról ajánljuk