Szemből Golf, hátulról Passat, belül bármi Alteától Octaviáig

2006.01.10. 08:57
Jetta, Jetta, Vento, Bora, Jetta? Kíváncsi vagyok, vajon tartja-e majd a ritmust, és a lépcsőshátú kompaktok következő generációját ismét Jettának kereszteli-e a Volkswagen. Másra nem vagyok kíváncsi, alighanem az is csak ugyanaz lesz, mint elődei: módosított arcú, lépcsőshátú Golf.

A Jettát senki sem hagyta szó nélkül. Sok tesztautó marad észrevétlenül rokonaim, barátaim, üzletfeleim körében, de a Jettára mindenki mondott valamit. Anyósom gyönyörű BMW-nek nézte.Feleségem szerint méltóságteljes kormányautó. Cimborám imádta, bár külsejét túl avensisesnek vélte. Ebből két dologra következtethetünk: szép, de alapjában véve jellegtelen.

Így is van. Nagydarab, de harmonikus jószág, bár az én ízlésemnek kicsit túl tömör a feneke és egérszerű az arca. (Bocsáttassék meg nekem, de még a Chevrolet Tacuma is felsejlett bennem egy pillanatra.) A fotózásnál nem, de utána a képeket visszanézve feltűnt, hogy oldalnézetből mennyire kivilágít a sötét testből a króm ablakkeret és a felni.

Az is feltűnt, hogy hátulról, oldalvást ember meg nem különbözteti egy Passattól. Mióta visszaadtam a tesztautót, direkt figyelek, és tényleg. Ha utolérek egy Passatot vagy Jettát, meg nem tudom mondani, melyiket látom, míg meg nem előztem. Tessék kipróbálni.

A Mexikóban gyártott Jetta minőségérzetében és alighanem minőségében is ugyanazt nyújtja, amit az emberek a VW-től elvárnak. Rezzenéstelenül teszi a dolgát, a kárpitok öröknek tűnnek, semmi sem nyikorog, zörög, zenél, csak a hifi. Az ülések feszesek, kemények, de tartanak, a futómű feszes, kemény és tart. A sebváltó mindig könnyedén de határozottan klattyan a helyére, az ajtók akadáspontjai példátlanul kemények. Minden ajtónyitás küzdelmes, minden ajtózárással mintha a tengeralattjáró zsilipfedelét csapnánk magunkra. "Van benn' anyag"-érzés a köbön.

Mindössze két dolog zavart a Jetta ergonómiájában: az utasülés súlyérzékelője túl érzékeny, már a fényképezőgéppel és pénztárcával megtömött táskát is be kellett kötnöm néha, hogy a bimmbamm elhallgasson. Na és persze ott a kék műszerfal-világítás. Nagyon kúl, meg hájtek, de a szemem kifolyik tőle, a fene egye meg. A kék derengés hűvösét a belső tükör fölé épített kis LED-ek vörös fénye sem tudja kompenzálni, a Jetta is olyan autó, amiben valahogy mindig fázik az ember. Legalábbis én.

A helykínálat ha nem is pazar, annyira elegendő, hogy középkategóriásban is elmenne. A hátsó lábtér talán, a fejtér mindenképpen. Kosarasok figyelmébe: ahogy ez a VW-knél szokásos, a vezetőülés hihetetlen mélységbe ereszthető le, ahonnan már 181 centim dacára sem látok ki a kormánytól.

Emlékezzünk meg a csomagtartóról is. A távirányítós slusszkulcs középső gombját megnyomva méltóságteljes lassúsággal magától felemelkedik (nem motorral: gázrugóval) - úgy látszik, a wolfsburgi tervezőmérnökök is néztek amerikai filmeket, és tudják, hogy ennek nagy hagyománya van a fő célpiacon. Jó dolog nem összekenni a kezünket a sáros kilincs körül tapogatózva.

A puttony térfogata: 527 liter. A szedánforma miatt nagy tévésdobozt nehéz berakni (arra ott az Octavia, olcsóbban: erre a cikk végén még visszatérünk), de táskából, szatyorból bármennyit elnyel. A hátsó üléstámlák 1/3, 2/3, vagy akár 3/3 arányban ledönthetők, de ha csak sílécet, horgászbotot, trágyahordó villát kell fuvaroznunk, a könyöklőn is átdughatjuk a végét. Az üléstámlák és a könyöklő kulcsos zárral reteszelhetők, ilyenkor fél köbméteres széf lesz a Jetta feneke.

Lépcsős Golfok

Már a Golf első generációjának is volt lépcsős hátú változata, az első Jetta, melynek formáját az Italdesign, azaz Giugiaro tervezte. Ezzel a szilfid, szögletes, két- vagy négyajtós kis limuzinnal indult a hagyomány. Az első Jettát 1979 és '84 között gyártották, de VW Fox nevű klónját Dél-Afrikában 1990-ben vonták ki a kínálatból. Néhány piacon, például Mexikóban, Atlantic néven futott az autó. Kezdetben csak 78 lóerős, 1,6-os motorral készült, később aztán kapott mindent, 1,6-os, 50 lovas dízeltől a 90 lóerős 1,8-asig, ez volt a Rabbit GTI.
Népítéletek az egyes Jettáról

A második széria, a II-es Golf lépcsőshátúja '85 és '92 között készült. Az Egyesült Államokban ez lett a legkelendőbb európai autó, valamint ez volt az első VW, amit Kínában is gyártottak. Készült két és négy ajtóval egyaránt, hét gyártási éve alatt olyan nagy horderejű változásokon ment át, mint az első kisablak elhagyása 1988-ban, illetve a lökhárítók felpumpálása 1990-ben. A teljesítményválaszték 52 lóerőtől 134-ig, az 1,6-os szívódízeltől a kétliteres GTI-ig terjedt.
Népítéletek a kettes Jettáról

1991-ben elvált egymástól az európai és az amerikai nómenklatúra. A III-as Golf szedánját nálunk Ventónak nevezték el, talán még páran emlékeznek a magyar bevezető kampányra: a változás szele (a tévéreklám változatban a Metró zenéjéből "a jövő szelét" volt az aláfestés). A Szegény Ember BMW-jének is titulált Ventót Herbert Schäfer tervezte, az elegáns, kissé unalmas külsejű autó tényleg masszív, tömör, megingathatatlan érzetet kelt. A Vento a szokványos 1,6-os, 1,8-as és kétliteres Golf-benzinmotorok, no meg a VW történetében forradalmi 1,9-es TDI mellett a 174 lovas, 2,8 literes VR6-os blokkot is megkapta.
Népítéletek a Ventóról

És el is érkeztünk 1998-ig, a Bora születéséig. Mélyen ülő szemeivel, kihangsúlyozott hűtőmaszkjával szemből talán ez a modell különbözött leginkább bázisától, azaz a IV-es Golftól. Érdekes, hogy létezett egyszerre Golf és Bora Variant (azaz kombikarosszériás modell) is, ugyancsak apró eltérésekkel. A legerősebb Bora a 204 lóerős V6 volt, a gyártási ciklus végén az autót már az ötszelepes 1.8T turbómotor 180 lóerejével is kérhette, aki nagy ménesre vágyott lépcsős Golfjában.
Népítéletek a Boráról

Forrás: wikipedia

Október óta várok erre a tesztautóra. A Porsche Hungária már jóval előbb tudott volna Jettát adni, de csak az 1,6 literes benzinmotorral. Nem az FSI-vel, hanem a 102 lóerős, egy vezértengelyes nyolcszelepessel, amit már egyebek között a szűk mázsával könnyebb A3-ashoz is ugyancsak kevésnek találtam. Nem, köszönöm, mondtam, inkább kivárom a dízelt. Nehezen tudtam meggyőzni a PoHu PR-es munkatársát, hogy inkább várok pár hetet, és ez mindenkinek jó lesz. Pedig tessék, most leírhatom: