Mint a reklámban. Csendesen suhant, mindenki kényelmesen ült és
boldogan mosolygott, szépen szólt a Bose-zene, aztán elaludtak az
apróságok a gyerekülésekben, elaludt anya is. Apa meg elkezdte tolni
neki, nézzük, mit bír. A kocsi meg csak ment, gyorsult, csendesen,
magabiztosan, az engedélyezett határok fölé. A kútnál aztán hét litert
kért minden megtett száz kilométerre, ami tempós autópályázás mellett
elég jó érték.
És hogy
milyen autó reklámja ez? Nem mindegy? Egy kompakt száznegyven
lovas dízelé. Van már ilyenje mindenkinek, aki számít - most már a
Mazdának is. Viszont ennek a Mazdának nem nagyon van lelke; akármilyen
kellemes autó is, csupán egy tárgy. Egyszerűen csak egy nagyon jó autó.
Tudatosan megtervezett, meggyőző minőségben megcsinált közlekedési
eszköz, már alapfelszereltségében is minden, a kategóriában
elképzelhető extrával. Szeretni lehet, szerelmesnek lenni bele
kevésbé.
Az
MPS még hagyján,
annak jól áll a semmilyenség. Kifejezetten vicces, hogy az ember
betessékeli béemvés/alfás/hondás cimboráját a semmitmondó
karosszériába, elindul, gurulgat, aztán amikor a cimbi rákezd, hogy
milyen unalmas kocsi ez az ő propelleres/cuoresportivós/vétekes
rakétájához képest, nyom egy kövéret a kettő-hármas turbómotornak, és a
büszke kritikus elharapja a nyelvét a mondat közepén.
Viszont a Mazda a kevésbé érdekes Hármasokkal már-már túlzásba viszi
az understatementet. Ez pedig veszélyes hajózást jelent olyan vizeken,
ahol egyik oldalon a látványos, izgalmas alternatívák Szküllája, a
másikon a kevésbé lenyűgöző, szintén lelketlen, ám erős és jó, ráadásul
valamivel olcsóbb kompaktok Kharübdisze meredezik fenyegetően.
Magyarán: ha lehet választani 6,05 millióért egy 140 lovas
dízel űrhajót a
Hondától, vagy egy 136 lovas
Focust, 5,64
millióért,
ki rendelne meg épp egy 143 lovas dízel Mazda 3-at? Ami most 5,98
milliótól indul, akciósssan, különben 6,43?
Öt-tíz lóerő elég a csábításhoz?
Elég-e a decens dizájn, jó minőség ahhoz, hogy a
kéne mellé tegyük majd a pöttyöt?
Nekem
két dolog kellett, hogy megkedveljem. Először is szükség volt
arra, hogy jól megnézhessem önmagában, a forgalom színes kavalkádjából
kiszakítva. Egy vasúti rakodórámpára vittem fotózni, és ahogy járkáltam
körülötte, egyre jobban tetszett. Duzzadó izmokat kezdtem látni vélni a
lemezek alatt, az
RX-8 vonalai sejlettek
fel egy-egy pillanatra, mintha a szürke fényezés alatt mégis lenne egy
kis élet.
A másik, amitől személyisége kezdett lenni a Mazdának, egy, a
napokban érkezett
népítélet
volt.
Tulajdonosa Batmobile-nak emlegeti kocsiját, és valóban van
ebben valami, ha így nézünk rá, már értelmet nyert a karosszéria fura
befejezése. Eddig határozottan jobban tetszett a
lépcsős változat,
de immár az ötajtóst is kedvelem. A Batmobile áll a garázsomban -
ízlelgessék csak ezt a mondatot!
Azért a Batmobile belül lelkesítőbb lehet. A Mazda szürke-fekete
plasztikbelseje tagadhatatlanul igen
jó minőségű cuccokból készült és az öröklét ígéretét susogja, de
elég lehangoló. Még a hat órától induló mutatók, a vörös
háttérvilágítás sem tudja elűzni az ásítás ingerét. Az egyetlen igazán
jópofa ötlet egy másik híres autóból érkezett: a rádió hangerejét
változtatva, vagy állomáskereséskor egy vörös fénycsík futkos
jobbra-balra, mint egykoron KITT orrán a
surveillance mode.
Van egy fura tulajdonsága a Mazda 3 belsejének:
a porózus műanyagok nagyon szívesen koszolódnak össze. Hozzáér
egy gyerektalp a kesztyűtartó fedeléhez, és máris ott egy szürke
porfolt, ami száraz ruhával nem is nagyon akar lejönni - a Mazdát
gyakorlatilag egyfolytában takarítani kell, hogy ne nézzen ki úgy, mint
egy összefogdosott tükör.
A TX Plus felszereltség úgy hangzik, mintha legalábbis gyémántokkal
lenne kirakva a kormányagyon a Mazda-logo, pedig
a kétliteres dízelhez ez a minimum. Leginkább a fehér
óraszámlapokból és a navigáció hiányából ismerhetjük fel, a drágább
(GTA és GTA Plus) verziók ezen túl csak pár aprósággal tudnak többet.
Például ebben a mi hatmilliósunkban nincs esőszenzor, xenonlámpa, hátsó
LED-pilács, ülésfűtés és bőr.
Van viszont
remek futómű, csodálatosan közvetlen és pontos kormány, erős motor,
merev kasztni, ezt hívja a Mazda úgy, hogy Zoom-zoom. (Tudják, ez a
brrrr-brrrr angolszász megfelelője, így, zümmögve játszák el a brit,
amerikai és japán gyerekek a kartondobozban ülve, hogy autóznak.)
Az autós újságírás egyik legberögzültebb közhelye szerint
a nem-GTI jellegű kompaktok között a Ford Focus az isten, hátul
is teljesen független futóművével. A legtöbben ugyanis csatolt
hosszlengőkarokat használnak, ami kevésbé pontos, nem tudja olyan jól
lekövetni az utat. A Mazda 3 pedig a Focus platformtársa, szintén
többlengőkaros hátsó felfüggesztéssel. Tudják, kinek van még ilyenje? A
Golf-Octavia-Leon vonalnak, és a Kiának a
Ceedben.
Az osztrákok szeretik
A minap átruccantunk a tartós Daciával
családilag
az Alpok tövébe , és feltűnt, hogy milyen rettentő sok Mazda 3
jön megy náluk. Egy magyarázat a jelenségre olvasónktól:
Nos osztrák szomszédunkban erős a költségérzékeny/racionális
vevő, s bizony hagyományosan kedvelik a dízel, és a megbízható,
tartós autókat. Az utóbbiban hagyományosan jók a japánok,
viszont dízelben a Mazdának jelentős előnye volt. Ha
belegondolsz, a
Csikós úr ex-626-osát követő, már gondosan alvázvédett kiadásban
tartós dízelmotort kínáltak, a korában (még nálunk is, ti
használtként lesajnáltátok) módfelett divatos szappanforma
626-osba jött a Comprex, majd a döbbenetesen kispolgárira (pont
az osztrák törzsvevők ízlésére) formált utolsó 626-ba a
rezgéseivel alkart lazító DITD.
Szóval a Mazda sikeres volt Ausztriában, volt olyan év, mikor az
osztrákoknál, cseheknél, s ha emlékeim nem csalnak, egyszer még a
németeknél is a Mazda volt a legnagyobb japán autóimportőr (verték
a Toyotát, a Nissant, a Hondát és az osztrákoknál szintén erős
Mitsu-t (Denzel)). Pedig a választékot az itthon leasajnált, de pl.
nekem kedves Demio, 626-os verziók
(lépcsős/ferde/kombi/323/Premacy), MX-5, MPV, Xedos-9, B+E terhesek
alkották. Itthon főleg ez utóbbi kettő ment hosszú ideig.
Az osztrákoknál és a cseheknél hagyományosan magas a Mazda
presztízse, s sógoréknál is divatba bírták hozni az addig is jól
eladható szolid kispolgári autók zoom-zoom "sportosítását". Jó
marketinghúzásnak tűnt (bezzeg a Fordnak nem hitték el elsőre),
könnyű nekik, hisz nagyjából korrekt az autó, így szerintem bmilyen
cimkével eladható az osztrákoknak. A cseheknél még legalább ilyen
jó presztízsű márka a Honda, az osztrákoknál pedig a Mitsu. Hiába
no, a két országban jelentős hagyományokkal (olvass bele F. Porsche
életrajzába...) bíró, ma is élő autógyártás, motorsport,
veteránélet és az ehhez kapcsolódó kultúra mutatkozik! Meg jóval
racionálisabb a fogyasztói magatartásuk, (ezt nemrég tanultam a
közgázon).
A motor nem csak erős, rugalmas is. Negyedikben ezres fordulat körül
ketyegve elmegy negyvennel, és a gázpedál lenyomására fuldoklás nélkül
hajlandó gyorsulni. Kétezer körül jön meg az igazi erő, aztán
továbbhúzatva a motor lelkesen pörög egész a leszabályzásig, minimális
a megtorpanás a fordulatszám-tartomány felső traktusában. A Mazda tíz
másodpercen innen gyorsul százig, három km/h-val van túl a kétszázon.
Nem mondom biztosra, hogy a legjobb kétliteres dízel a piacon, mert
azért létezik például BMW is, de sok-sok gyengébb van nála.
A Mazda 3 kétliteres, erős dízelmotorral olyan autó, mely számos
belső értéke ellenére nemigen képes puszta megjelenésével széles
tömegekben felkelteni a birtoklási vágyat. Ha viszont valahogy mégis
odakerül az ember ülepe alá, nem okoz csalódást.
Drága, mint a fene, de elég jó autó ahhoz, hogy tulajdonosában a
racionális alapokon kötött érdekházasság érzete idővel akár szerelemmé
fejlődjön.
További cikkeink
