Oldalról parádés, mondhat bárki bármit. Az eleje inkább a mai módit követi, szerencsére se single frame, se gömbölyű rovarszem. Kicsi harcsaszáj van; biztos utálkoznék keveset, ha a másik gall márka nem alkalmazná többszörös méretben a motívumot. Hátulja megdöbbentő méretű. De nem öncélúan, kell a hely a tetőnek.

Ha viszont nincs odadugva az üvegpalást, óriási tér marad. Nyaralni simán elmennénk vele, sok csomaggal, két gyerekkel. Főleg, ha kibírják fészkelődés nélkül, ugyanis arra nem lesz módjuk. Két arányos alkatú felnőtt akkor fér el egymás mögött, ha egyik sem magasabb 175 centinél. Kicsi sem érzi magát jól, ha hátrateszik: a nyitható tető miatt olyan mélyen ül, hogy nem lát ki. A két első fotel jól testre szabható. De kár erre szót vesztegetni: mielőtt megveszi, biztosan beül a bemutatópéldányba.

Nem vagyok oda a harsánypiros színért. Most kivételt kell tennem: fekete külsejéhez pompás a rőt bőr. Finom az érintése, igényesen van varrva, az ülések kényelmesek. Végre nem szörnyen elütő színeket látunk. A ritka eset, amikor a fekete műszerfal a legjobb döntés. A kevés aluutánzatot is elnézem. Meg a sufniban készült utánzatnak látszó sportpedálokat.

Őszintén kívánt talmi ragyogás: Megane Cabriolet

Hazudik, aki azt állítja, nem exhibicionizmusból vásárol kabriót. Egyszerűen nincs más funkciója a lehajtható tetőnek. Én is akarok egyet. Eszemmel már nem fogom elkápráztatni az értő közönséget, előadóművésznek, élsportolónak alkalmatlan vagyok; legalább a magamra aggatott csecsebecsékkel hadd nyűgözzek le egy másik nézősereget. Mert - vérmérséklettől függően - mindenki kifejezi véleményét egy méltóságteljesen gördülő kabrió láttán.

A Mercit vezető, jól láthatóan sem embert, sem istent nem tisztelő elem is elfelejtett a megszokott módon leszorítani. Két szviftes lány az ablakon kihajolva, üvöltve közölte nagyszerűségemet. Az autópályán láthatóan lassítottak, nehogy hamarabb kihajtsak, mint hogy utolérem őket. A cukrászdában kis híján megtapsoltak. És sorozatosan értek az ehhez hasonló felemelő élmények. Még barátnőm is - akit a sznobizmus eddig messze elkerült - megkérdezte: "Eléggé önelégült képet vágok?" Csodálatos sok ember figyelmét élvezni ilyen kevés veríték ellenében.

Jeleztem volt, hogy a sportos használatra hirdetett kupé sem a karosszériája merevségével kergeti őrült kanyarsebességbe sofőrjét. Nos, a tető kinyitásával az a kevés határozottság is végleg elvész. Csak képzeljen el egy félig felfújt gumimatracot, amit erős hullámverésben próbál megülni! Pont ilyen a Megane Cabriolet. Asztalsimaságú úton nincs vele semmi baj, szépen siklik, még a kanyarokban sem érzékelhető semmi kellemetlen.

Ám jöjjön az első úthiba, előbb a kerék indul abba az irányba, amerre ilyenkor szokott (ha gödör, lefelé, ha dudor, felfelé), majd a karosszéria hozzákapcsolt része követi hamarost. Enyhe fáziskéséssel, hogy mire a futómű ellenirányban korrigálna, pont összeadódjon a két erő. Tartósan rossz úton erős vibrációban jelentkezik mindez. Az olyan kinyúló pontokon, mint a szélvédő felső kerete, látszik a legjobban: veszettül táncol, a visszapillantóval együtt. Sebesen kanyarodni ilyenkor őrültség, egyszerre pattog el eleje, hátulja.

Szapultam kissé a dci-dízelt a kis fordulaton mutatott erőtlenségéért. Benzines turbóért kiáltottam a kupéba. Elhamarkodottan, beismerem. Nyitott autóval nem érdemes száguldozni. Szép lassan, alapjárat felett döcögni. A pörgetve fickós kétliteres kis fordulaton sem rángat; akár ezer körül is elviszi a másfél tonnás járművet. Ekkor szerény a nyomaték, de nincs is miért izgulni. Szerettem, na.

Tető nélkül rövid lábú, hosszú törzsű-nyakú személyekből szép példányok is beférnek. De legjobb édes kettesben. Feltéve az opcionális szélterelőt, gyakorlatilag szélcsendben lehet száguldani, akár százhetvennel. 15-17 fok volt hétvégén; tető nélkül használva sem kellett növelni a papírzsebkendő-készleteinket. Nyitott állapotban szinte nincs csomagtartó. Kimutatnak ugyan valami 200 litert, de mit sem ér, ha 10 centinél nem lehet nagyobb a motyó magassága. Vagy villantunk, vagy fuvarozunk.

Összegzés

Ez volt hát a két Megane, a kupé és a kabrió. Ha előbbit valódi kétajtósként, rendesen egybehegesztve gyártaná a Renault, nemcsak a legszebb, de a legjobb autójuk is lehetne. Rendesen kihasználva a dízel erejét alaposan megviccelhető lenne a sportkocsis társadalom. Így viszont legfeljebb a hosszú életet léhaságnak gondolók mennek bele egy szerpentines hajszába.

A kabrió szerkezetileg még gyengébb. Mégis ezért voltam oda. Jó, sőt nagyon jó sportkocsi sok van. Ennél látványosabb nyitott tetejű viszont kevés. Kár, hogy mire meg tudnám venni őket, abban a koromban valószínűleg gépekkel tartanak életben.