A legfinomabb smirglivel

Teszt: Mercedes-Benz E270 CDI

2002.12.02. 09:10
Mercedes van egypúpú, van kétpúpú - ha úgy vesszük, az abszurd humor kategóriájába tartozó Smart is Mercedes. Mercedes a sokoldalúan használható családi autó, az A osztály, a komoly terepjáró G osztály meg a komolytalan terepjáró ML osztály is. De ezeket igazi merdzsós csak annyira veszi Mercedes-számba, mint egy Vaneót vagy Vitót.
 
   
 







A Mercedes, az igazi Mercedes három típusból áll: ezek a C az E és az S osztály. Meg persze a kupék, bárhogy is nevezzék őket. A már autószámba vett Mercedesek közül
hiába az E osztály a legfiatalabb, ez testesíti meg a márka igazi, hagyományos értékeit. A Mercedes eredetileg nem a felvágásról szólt, hanem sok más régi márkához hasonlóan a minőségről. Az E osztály a csúcsminőség öncélú extrák, bárszekrények, parabolaantennák, úszómedencék nélkül.

 
   
   

Efelett tök fölösleges akár egy fillért is az autóra költeni, mert egy S-osztályú bálnának nincs több értelme, mint beülni egy E-be három koffernyi pénzzel. A piac viszont igényli a 30 milliós, vagy annál is drágább Mercedeseket, úgyhogy folyamatos sláger az S Mercedes, de az már nem az autózásról szól.

A legutóbbi frissítéssel tökéletessé érett az E osztály formája - 1995-ben a kerek fényszórók az ünneplés mellett elég nagy döbbenetet is elkönyvelhettek. Mára a kerek lámpát megszoktuk, úgyhogy a mostani kis oválból csak az öröm maradt: a meredekebb hűtőráccsal és a nyúlánk formával már ez a legszebb, legkönnyedebb formájú Mercedes, a kupékat és kabriókat is beleszámítva.

 
   
 

Az (opcionális) üvegtető nemcsak a bent ülők közérzetét javítja, de a kívül félresikló első részt kinyitva ha lehet, még szebb lesz az autó formája; félúton egy lopakodó nagymacska és egy ék között. A másfél centis ültetésnek köszönhetően tökéletesen kijönnek a dizájn apró finomságai.

A Mercedes formatervezői óvatos duhajok. Nagyon erős szérummal oltották be őket hirtelen jött ötletrohamok és bátor ecsetvonások ellen. Valószínűleg a létező legfinomabb smirglivel dolgoznak, azzal csiszolgatják az egyes elemek, meg a teljes modellek formáját, minden nap egy-egy tizedmillimétert finomítva. Az E osztállyal most kívül-belül célhoz értek. Lélegzetelállító a harmónia, ez persze nem egy Alfa 166 vagy egy Lancia Thesis belseje, a "lélegzetelállító" nem valami hirtelen jött vákuum érzetét jelenti, hanem mint amikor lassan, egy picike lukon szivárog el az oxigén, fedezzük fel lépésről lépésre a formák, színek, ívek és vonalak apró finomságait.

 
   
   

A szögleteket szinte teljesen kiirtották, a lehető legkevesebb vonal törik meg, inkább egymásba kanyarodnak az ívek. Az automata váltó polírozott alumínium gombján, az Avantgarde felszereltséghez kapható, a fabetétet kiváltó szép szürkés műanyagot szegélyező keskeny krómcsíkon és a műszerfal szerény virtuozitással komponált vonalain is túltesz a műszeregyüttes. Fehér számlapos órák, a mutatók nem középről indulnak kifelé, ráadásul fehér az egész, mint másik műszerfal-kedvencem, a Chrysler 300M.

A műszerfalborítást nem tapogattam meg, effajta bizalmatlanságnak itt helye nincs. A szokásos fullfullextra mellett kedvenc extráim a dupla napellenző: ha a napellenzőt oldalfényben kihajtjuk oldalra, de szemből szupernovarobbanás vagy atomvillanás veszélyeztetné szivárványhártyánkat, van még egy al/vész-napellenző, amit ilyenkor lehajthatunk.

 
   
 

A Harman Kardon által gyártott hattáras CD-játszó nincs az alapárban, de érdemes fontolóra venni: egyszerre két kis hifi-guillotine-t is rejt. Egyik a kazettás magnót zárja, a másik a CD-tárat nyitja-csukja igazán látványos módon. A mechanikai különlegességek mellett érdemes volna összehasonlítani a Chrysler 300M hangrendszerével, mert eddig a gyári autóhifi mezőnyből az tetszett a legjobban, most viszont elbizonytalanodtam.

Na ja, és a fűtés: az E osztályban fűtőszálak adják a hőt, úgyhogy nem kell a motorra várnunk, és akár két sarok után is elérjük a beállított hőmérsékletet. A klímaberendezés négyzónás, a vezető, az utas és a hátul ülők külön hőmérsékletet állíthatnak be maguknak, de természetesen elölről is vezérelhető a hátsó ülések fűtése.
Jól láttam, hogy pohártartó nincs?

 
   
   

Az első ülések olyanok, mint maga az autó ezzel a nagyszerű sportfutóművel: kényelmes, de határozott. Az E osztály leginkább az ülés állíthatóságában magaslik ki a mezőnyből, a hátsó végpontot talán már csak viccnek szánták, mert onnan legfeljebb Iti érné el a gázpedált. Hatalmas úton állítható a kormány - a háromféle ülésmemória természetesen tárolja az adott üléspozícióhoz tartozó visszapillantó tükör- és kormányállásokat.

A hátsó ülés helykínálata fejedelmi. Figyelmes tesztpilóták kiszúrhatják, hogy az E osztály előző generációjában 3 centiméterrel szélesebb volt a válltér, de még így is van akkora, hogy hátul kozák táncot járhatunk. Azt autó dinamikusabb vonalvezetése, laposabb hátsó szélvédője miatt gondolhatnánk, hogy a fejtér nyomasztóan kicsi lett, de nem. A lábtér is akkora, hogy magam mögé beülve a támla és a térdem között van még tíz centi. Ez sok. És vészhelyzet esetére a támla hátának két oldala beöblösödik, XXXXL-es lábú utasok térde számára.

< >