A Micra C+C első körben is simogató szavakat kapott, és az egyhetes próba után is csak olyan kedvességgel tudok rá gondolni, ahogy ő néz a világba. A nagy, bánatos szemeivel... Olyan kis cuki.
Az biztos, hogy a Nissan a C+C-nél ezzel a dizájnnal amellett, hogy
megtartotta a Micra aranyos, barátságos külsejét, további
férfivásárlókat veszített.
Egyszerűen nem tudok mást elképzelni, csak nőnemű tulajdonost,
értik mire gondolok ugye? Mert a tekinteteket nagyon is vonzza a C+C,
csajozós verdának is elmenne, ha... De nincs ezzel semmi baj, a
H2 kormányát sem tudnám elképzelni hosszú, vörösre lakkozott körmű
ujjak között.
A - hihetetlen, de már - négyéves, fix tetős változathoz képest a
C+C több eltérő műszaki megoldást tartalmaz; persze a tetőmechanikán
kívül. Elsőre talán nem is annyira szembetűnőek a különbségek. Az ajtók
felső vonala például felfelé kunkorodik, ami egy másik lemezhajlító
szerszámot sejtet a gyárban. Aztán ott van az alsó kis ficak a hátsó
kerekek előtt.
Bele van préselve, hogy KARMANN. Ismerős név... olyan németesen
ismerős. De
ezek persze ősrégi emlékek, mára a cég komoly tetőszerkezetek
gyártásával is foglalkozik. Hogy aztán a nevük miért nem a tetőbe van
írva, hanem a küszöbbe, ne tőlem kérdezzék.
Mindenesetre, ha már ezt a kis területet leválasztották az autótól,
a felső vonalát vihették volna az ajtóra is. Úgysem a sima Micrák
lemezprésével készülnek az ajtók, igazán belefért volna egy borda,
amolyan alsó fény-árnyék vonal gyanánt. Erről jut eszembe,
felcsukott tetővel kiscsoportosoknak készült kirakónak tűnik az
autó. A homogén lemezfelületeket a leglehetetlenebb vonalakkal
darabolták, így még véletlenül sem lehet eltéveszteni az
összerakást.
A tető megfelelő elpakolása miatt laposra sikeredett far továbbra is
széles csípőben terebélyesedik. Felcsukott tetővel,
oldalról elsőre nem tudni, melyik az eleje. Kabrióként viszont
már egyértelmű, és ugye, ez a default megjelenés. Becsukni csak esőben,
hóban kell.
A forgalmi szerint négyszemélyes, de ne gondoljuk, hogy a
kategóriatársaktól eltérőn torzó barátainkon kívül mást is ültethetnénk
hátra.
Senki és semmi nem fér a hátsó ülésekre. Na, jó, a kabátom
elfért, és ez nem vicc. Ha elöl teljesen átlagos méretű sofőr állítja
be az ülést, mögötte akkor is nulla a lábtér. Változatlanul nem értem,
mi lehet az oka, hogy nem merik kétszemélyesre gyártani az ilyen kis
CC-ket.
A két első ülés és a körülöttük levő tér viszont normális méretű.
A műszerfal ismerős a fix tetősből, a kormány is. A borzalmas váltó
is. Ami újdonság, az a menet közbeni szél. A két első ablakot
vezérlő kapcsolókkal irányíthatjuk a hátsó kis háromszög üvegeket is
fel-le, de lehajtott tetőnél az összes ablak felhúzásával sem
pótolhatjuk a szélfogó hiányát.
A lehajtás procedúrája 22 másodperc, a
207CC mintájára
egyetlen gomb nyomva tartásával. Hogy menet közben is mehet-e, nem
tudom, mert bár nekem azt mondták, a működés feltétele, hogy nyomva
tartsuk a fékpedált,
több helyen olvastam, hogy 5 km/h-nál lassabb tempónál is
tudja. Mivel ezt csak a tesztautó visszavitele után láttam, nem
tudtam kipróbálni.
Érdekes ellentmondásra bukkantam a CC autók tetőműködésével
kapcsolatban. A
BMW 335i Cabriónál l azt mondta a forgalmazó, hogy a technológia
tudja a menet közbeni nyitást-csukást - persze ott is van
sebességhatár -, de a német közlekedésfelügyelet vagy rendőrség
nem engedélyezte, hogy az autókat így forgalmazzák. Ugyanis a
tetőelpakolás közben a kocsi hátulja lehajlik, és közben nem
látszik a hátsó rendszámtábla.
És a német precizitás nem engedheti, hogy egy haladásban
levő autón ne látsszon a hátsó rendszám.
De úgy tűnik,
a németeknek csak a saját gyártóikra van befolyásuk,
hiszen a Micra C+C- állítólag - tud menet közben dolgozni, és
neki is lehajlik a hátsó fertálya. Ahogy a 207CC is kitakar a
rendszám tetejéből tetőrámoláskor, és a
Mitsubishi Colt CZC is elrejti a hatósági jelét. Az Opel Tigra viszont
kicsit sem takar belőle, így, gondolom, nekik eleve nem szóltak
le a piros telefonon.
A lehajtott tetőről jut eszembe a következő meglepő dolog. Ha a
csomagtartó felső részét nem foglalja el az összehajtogatott tető - ami
mellesleg alapfelszereltségként üveg, és C-View-nak hívják -, akkor
brutális, 457 liter űrtartalmú.
Akinek a Micra C+C csomagtartója kicsi, azzal nem beszélgetek.
Ha behajtogatta magának a tetőt, akkor is marad alatta még 255 liter,
amihez ráadásul hozzáférni sem nehéz. Na, jó, nem nagyon. És emellett
az első utas ülőlapja alatt is található egy 10 literes dobozka.
Motor terén jól jártam, mert
a két lehetséges vérszegényből az erősebbet kaptam. Nem a 88
lóerős 1,4-est, hanem a 110-es 1,6-ost, ami aztán meg is lepett.
Induláskor könnyedén megforgatja a 16 colos kerekeket, a dinamikájára
sem lehet panasz. Kabrióhoz illő motor, ami megfelelően férfias
tulajdonságokat kölcsönöz a kívül világoszöld, belül világoskék
autónak. Broáf. Ami mégis kicsit szörnyű benne, az a váltó. Folytonos
akadozásával már a kapcsolása is tikkelést okoz, de hogy ötödik
fokozatban 100 km/h-s sebességnél szegény motor háromezret
forogjon, az elfogadhatatlan.
Ha jobban belegondolok, ez úgyis csak csukott tetőnél tűnik fel.
Akkor figyelünk minden ilyen apróságra. Nyitott tetőnél a fülfájdító
széllel gyűlik meg a bajunk, meg a remegő szélvédőkerettel. Ehhez van
rögzítve a belső visszapillantó, és
a remegéstől nem látni a mögöttünk zajló eseményeket. Szóval nyitott
tetőnél a merevségből elég sokat veszít a Micra C+C. Zártnál semmi
gond, tipikus gokart - sarokban a kerekek, ugye. Remek
kormányozhatóság, fordulékonyság - állítólag a maga 9,2 méteres
fordulókörével kategóriaelső is -, de nyitott tetővel huss, mindez
tovaszáll.
Nem azt mondom, hogy olyan, mint egy nyolcvanas évekbéli Alfa
Spider. Egyáltalán nem nyeklik, nincsenek kalózhajót idéző
recsegés-ropogások, csak a szélvédőkeret remegése, és
a para, hogy vajon mi veszített még a stabilitásából. Jobb, ha nem
forszírozzuk, és nyugiban közlekedünk vele. Egyrészt akkor nem
történik baj, másrészt ezzel simán együtt lehet élni, akár hosszú távon
is.
További cikkeink
