Nálam csütörtököt mondott

Egy kolléga hozta el a Mitsubishitől, én a sötét mélygarázsban ültem bele először. Csak a móka kedvéért lehúztam a tetőt; egészen gyorsan rájöttem, hogyan kell, de erről majd később. Aztán visszacsuktam, mert esett az eső, és irány haza. A motorja is meglepett, de erről is később. Mire hazaértem, már tök sötét volt, kiszálltam, bezártam, otthagytam a kertben. Reggel mentem ki megnézni. Atyaúristen, hát ez meg mi?

Csukott tetővel profilból sokkoló látvány, semmi, de semmi harmóniát, arányosságot nem mutat. Rövid orr, hosszú far, közte egy púpos hát, már-már minden idők egyik legundorítóbb négykerekű képződményét, a Suzuki X90-est idézi.

Ha lenyitjuk a tetőt, minden megváltozik. A Colt kabrióváltozata sokkal kellemesebb jelenség, mint a kupéverzió: zömök kis főtt tojás, melyet oldalra fektetett, és tetejét srégen csapta le egy nonkonformista reggeliző. Így már, hogy nem vonzza és borzasztja a szemet a vasbuborék, feltűnik az első lökhárító aljától a napellenzőig futó játékos vonal, a színrefújt dekorbetétes tükör, a Pininfarina-logó az oldalvédő csíkon, meg persze a háromszögletű kis index, egy menetirányjelző play-gomb.

Szemből és hátulról pedig elmegy. Arcában felismerhető a tipikus mai Mitsubishi-arc, de a márkaidentitáson kívül a CZC mást nem üzen. Semmi sportosságot, agressziót nem sugároz, csak úgy bambán néz a világba. A hátulja már inkább, a morcosan összehúzott lámpatestek és a masszív króm kipufogóvég már gerjesztenek némi akarom, ez-kell-nekem jellegű érzelmet a szemlélőben. Meg, talán az átlátszó burabetétek miatt, a far azt az érzetet is kelti, hogy a Colt jön, amikor megy.

Sajnos a CZC belseje sem sikerült valami fényesre. Egy ötmilliós kisautóban azért a nyitható tetőn kívül még elvárna más különlegességeket is az ember, de a kormányon, a váltógombon és a szép formájúra és színűre sikerült bőrüléseken kívül nemigen talál ilyesmit. Amolyan modern, olcsó kisautós az egész, fantáziátlan a műszerblokk, az ötletesnek szánt klímakonzol inkább kínaipiacos érzetet kelt, a függőlegesen osztott középkonzol különlegesnek tervezett rejtett megvilágítása is inkább szánakozó mosolyt generál leesett áll helyett.

Praktikumban, ergonómiában viszont nincs hiba. 181 centimmel, 95 kilómmal egész jól elfértem elöl. Minden kézre esik, logikusan, hamar megszokhatóan működik, számtalan tárolórekeszt találni mindenfelé: a CZC, ahogy a sima Colt is, városi kisautónak tökéletesen megfelel.

No, mindegy, akárhogy is néz ki, a lényeg, hogy a Mitsubishi is megcsinálta a magáét. Ideje volt, manapság nagyon felkapták a gyártók ezt a műfajt, akad konkurens bőven. Némelyik 2+2 üléses csöppség olcsóbb, némelyikben nagyobb motor van, némelyik sokkal gyengébben is majdnem ugyanannyiba kerül.

Ami engem illet, mindegyiktől viszolygok. Tudom, ez semmivel nem jobb, mint mondjuk a xenofóbia, de zsigerileg úgy vélem, ez a kategória nem rendes autóbuziknak, hanem nagyon gazdag apucik elkényeztetett szőke leányainak szól, akik épp most érettségiztek le sikeresen, és választhatnak egy cuki kis kabriót, amiből szépen loboghat ki a haj.