Mert a régi Multipla igazi egyéniség volt. Fura lámpák, fura front, fura far, fura ajtók, fura ülések, fura műszerfal, és a sok-sok furcsaság kiválóan használható, stílusos, mégis praktikus családi autóvá állt össze, ami kitűnt a mindennapi forgalom szürkeségéből. A Museum of Modern Art 1999-ben ki is állított egy példányt New Yorkban. Az autó személyiségét nagyrészt a fényszórók határozták meg, és épp a két sorban elhelyezett lámpákat érte a legtöbb kritika.

A 2004-es modell arca már a szokásos átlátszó burájú lámpákat, középen emblémázott hűtőrácsot és jókora alsó légbeömlőket visel. A Multipla barátságosból agresszívre váltott, egyszersmind elveszítette egyéni jellegét, megtörtént, amit képtelenségnek gondoltam volna: paszentosan simul a Fiat-modellpalettába. Olyan, mint egy felfújt Idea, ami olyan, mint egy felfújt Punto. Vagy ha tetszik, mint egy leeresztett Ulysse. Még a Pandát kellene egy kicsit átalakítani.

Az autó hátuljának változásaival már nincs bajom, bár nem értem, miért kellett a korábbi modell ötödik ajtajának lemezébe beleütött MULTIPLA-feliratot semmilyen krómbetűkkel és egy középre biggyesztett Fiat-logóval kiváltani. A hátsó lámpák igazság szerint még szebbek is, mint a komolytalan régiek - és szerencsére megmaradt az a hátsó ablak, D-oszlop és paskolnivalóan domborodó fenék, ami oly kedvesen Hamupipőke-tökhintóssá változtatja a kocsi hátulját.

Meg kell mondanom, ha az új Multipla ára nem a régi egyéniség feláldozása lett volna, hanem a hatszemélyes Fiat a semmiből lép elő, így is tetszene. Zárjuk le végre a múltat, fordítsuk orcánkat a jelen Multiplája felé. Elöl jellegzetes torinói egyenmaszk, könyvelném el magamban, ha most mutatnák be a modellt, az autó fenekével sincs gond, és a Multipla messziről kitűnik a konkurencia masszájából. Igaz, hogy a magasságához képest egy kicsit rövidebb annál, mint amit a szemnek kellemes arányok megkívánnának - de legalább jóval szélesebb is. Egy kicsit még mindig vicces.

Az autó belsejében gyakorlatilag semmi nem változott. Ugyanaz a középre tolt műszer- és kapcsolóegység, ugyanaz a kétszer három szabadon taszigálható ülés, ugyanazok a sajnos csak félig-meddig leengedhető, de hatalmas, szabadságérzetet nyújtó ablakok. Megmaradt a hatalmas, három köbméteres belső tér, benne a 430-tól 1300 literig variálható szállítási kapacitás - ez utóbbi a hátsó ülések kiemelésével érhető el. Ami bent új, az a rendelhető BlueTooth-os gyári rádió. Igen, ezzel vége az innovációs listának. Azért ennél talán fontosabb lett volna a hamutartó sorjáinak lereszelgetése, vagy hogy előre is kerüljenek végre a hátsó ablakokat leengedő gombok - de jó ez így is.

Azért az vicces volt, hogy az egész sajtótájékoztató úgy zajlott, mintha valami tök új modellt nézegetnénk. Mindent áthatott a forradalmi 2X3 ülés koncepciója, a hat pálcikával stilizált "M" betű és a jellegzetes, középre tolt műszerfal, még a konferenciatermet is úgy rendezték be, mintha egy nagy Multipla-belsőben üldögélnénk. A Fiat aggodalmas arccal nézegette a korábbi Multipla el nem fogadottságát, aztán kiradírozta az elmúlt öt évet, átrajzolta a kocsi elejét és büszkén feltálalta még egyszer a felmelegített főételt - ezúttal más körettel. Mindez a Multipla belsejének zsenialitását méltatja: a kocsi simán eladható újdonságnak, még most is.

A motorválaszték továbbra is az 1.9-es. 115 lovas JTD-re és az 1.6-os, 103 lóerős benzinesre korlátozódik. Az Otto-motor egyes piacokon metángázzal is üzemelő, 92 lóerős mutációban is megjelenik majd. Nálunk a Natural Power névre hallgató változat nem lesz kapható, a környezetbarát(abb) üzemanyagra egyelőre nincs kúthálózat. Érdekes, hogy az orosz piacra is szállítanak majd metán-Multiplát, és az is, hogy a többi, kizárólag egyfajta tápon nevelhető Multiplák extrém hosszú tanksapkája is a bi-fuel-verzió második töltőnyílásának helyigényével magyarázható.