A crossover-vásárlónak (ha ugyan létezik ez az emberfaj) ugyanis nem a siratófal, a mocsári átkelés és a Dakar rali lebeg a szeme előtt, amikor ilyen kocsit vesz, mozgatórugói egyszerűbbek. A) Magasan szeretne ülni, mert onnan jobban kilátni, nagyobb a biztonságérzet, és beszálláskor mindenkinek könnyebb becsusszanni a székbe, mint lehuppanni rája. B) Mivel gyerekkortól fogva belénk nevelték, hogy pöttöm, nyüzüge alakokat kevésbé kell komolyan venni, mint hatalmas, kigyúrt húshegyeket, pláne csetepatéhoz közeli helyzetekben, okosnak tűnik, ha az öldöklő forgalomban legalább az autó pléhbódéjával gyakorlunk némi birkózói lelki hatást a többiekre. Hát e kettőhöz kell a magas kaszni és a nagy kerék, mert a 3008 nem húshegy ugyan, de azért húsdombnak már nevezhető.

Mint megfigyelték, összkerékhajtásról szó sem esett a fenti okfejtésben, hiszen a Peugeot ezt az opciót elhagyva tágasabb és ügyesebb autót tudott olcsóbban előállítani, mint konkurensei. Az a párszázaléknyi vevő, aki elég paranoiás, hogy elhiggye, 2009-ben az élet megáll 4x4 nélkül egy olyan ősállapotokat tükröző dzsungelben, mint Európa, meg az a néhány svájci birkapásztor, illetve egy kézen megszámolható perverz, aki a havas téli estéit előszeretettel a fűtetlen makkosmáriai fabódéjában tölti, 2011-ben hozzájuthat 4x4-es 3008-hoz is.

Annál persze szó sem lesz Haldex-kuplungról, viszkódobozról, netán részlegesen önzáró központi differenciálműről. A hátsó tengelyek hajtását Lexus RX-stílusban, villanymotorral oldják majd meg, azaz a 4x4-es 3008 egyből hibrid autó is lesz, 109 g/km-es szén-dioxid-kibocsátással, 4,1 literes remélt fogyasztással, 300 newtonméterrel húzó dízellel, hozzá hátulról a 200 newtonméternyi villanyos tolónyomatékkal. Hát, ezt majd meglátjuk.

Tudják, voltak ezek a régi, ötletes francia autók, mint a Matra Rancho, meg a Renault Twingo, meg a korai Espace – telis-tele jópofa tárolórekeszekkel, mindenüket összevissza lehetett alakítgatni, ott is volt bennük valami csavarintás, ahol az ember legkevésbé sem gondolta volna. Csakhogy pocsék műanyagokból készültek, a nap hatására lényegében az összes kallantyú, retesz, fedél elpárolgott, akár a kályhán felejtett abszint. Tízéves korukra aztán ezek a kocsik jobban zörögtek, mint negyven darab Zsuk-tolóablak, a barbatrükkös funkciók javarészt használhatatlanná váltak bennük a letört kallantyúk, ellendarabok miatt. És ezt a folyamatot már új korukban is sejteni lehetett.

Nos, a 3008 megint csak telis-teli van olyan hamisítatlanul ötletes megoldásokkal, amilyenekhez foghatót csak az óriásdobozos LEGO Technicben találunk. De – legalábbis most – nem érezni egyiken sem, hogy tíz év múlva ne lenne funkcionális. Egyrészt mert a trükkök inkább praktikusak, de a működésük egyszerű, másrészt mert – legalábbis amennyire ez tapintással, nyomkodással, rángatással megállapítható – tartós anyagokból készültek. Leszámítva a pohártartóba szorítható hamutartót elöl, amelynek fedele olyan pilinszkával záródik, amihez fogható alkatrészt a kínai piacos szakállnyíróban sem látni. De ez csak egy, a többi tényleg igényes.

Kedvencem a dupla csomagtérpadló, amelynek a felül heverő fele három helyzetben rögzíthető. Nem alibi magasításról van itt szó, az ugrások közel kisarasznyik. Máris jó. De a dupla padlónak nincs sok értelme, ha az a padló nem teherbíró. Ám egy teherbíró polc nehéz, akár fából, akár fémből, akár műanyagból készül. Nehéz polcot pedig egy nőnek esélye sincs áthelyezgetni, márpedig az ilyen autók használói között szép számmal lesznek plázacicák és business-vampek, ahogy elnézem a forgalomban bizonytalanul, ám annál karcosabb lökhárítókkal támolygó SUV-kat – elnézést a hímsovinizmusért. Ők nem fognak tízkilós lapokat emelgetni, ha pedig nem használják, mire jó e funkció?

Ne pas problem, van lenni idée! A 3008-polc ugyan masszív, de nagy, fémfogantyúval emelinthető. Ez kevés még az üdvösséghez, de a raktér falában olyan pályát alakítottak ki műanyagból, hogy a kissé felemelt és enyhén kihúzott polc széle megtámaszkodik rajta középtájt, mintha libikóka lenne. E támasztást követően bármelyik fül minimális erőt igénylő billegtetéssel megcélozható a polc belső élével, beakasztás után pedig a lap precízen, puhán a helyére huppan. Zseniális.

Másik ügyes megoldás, hogy a csomagtérajtó két részletben nyílik – a nagy, felső darabot emelgetjük általános esetben. Mondjuk ha a raktérpadló a legalsó helyzetében van, elég mélyre kell így pakolni, ezért akit ez zavar, az lenyithatja a hátfal alsó részét, amely így asztalkává alakulva akár 200 kilónyi pikniket, illetve ugyanennyi horgász+halat elbír. Igaz, arról fogalmam sincs, hogy egy ilyen elsőkerék-hajtásos autóval milyen gyakran tolatnak majd kietlen tavak meredek partjainak szélére pecázni – én biztos paráznék, hogy elakadok.

Persze aki a kétkerék-hajtás miatt aggódik, és nem bír magával 2011-ig, azaz a hibrid 4x4 megjelenéséig, kérheti a Grip Control csomagot (25 ezer Ft). Ez lehetővé teszi a vezető számára, hogy megváltoztassa az elektronikus kipörgésgátló beállításait – állítólag csodákat tesz havas, saras úton. Mármint az elsőkerék-hajtásossághoz képest. A dolog pikantériája, hogy jól kizárólag a (3008-hoz a legkisebb) 16 colos, Michelin M+S gumikkal működik együtt.

Aztán van még a raktérben ugyanolyan zseblámpaként kivehető, saját akkuval ellátott világítás is, mint a 308 SW-ben. Meg lakik a hátsó utasok lábánál két rejtett rekesz (bár nem tudom elképzelni, mire használja ezt bárki, hiszen a beltér legkoszosabb pontján van). Találni egy olyan mély (klimatizált) üreget a kartámasz alatt, hogy percekig hullott bele a digigépem, amikor belepottyantottam, és csak a visszhangból sejtettem, hol lehet az alja.

No meg a feláras cuccok: óriási, 1,6 négyzetméteres, a hőt szinte egyáltalán át nem engedő üvegtető (120 000 Ft), a sebességet és a követési távolságot egyaránt mutató kivetítő (ha nem is a szélvédőre, de legalább egy átlátszó plexidarabra projektál, egyébként jól működik, 170 ezer forint az ára, de a Premium csomaggal ingyen kapjuk), elektromos kézifék (alapáras).

Maga a forma osztja majd a véleményeket, nekem speciel hátulról, háromnegyedes nézetben igencsak tetszik. Pedig nem vagyok a szélén lapított sárvédőstílus nagy híve. Az ilyen autók mind olybá tűnnek, mintha az elkészült gipszmodell nem fért volna ki a stúdió ajtaján, a hórukkemberek pedig csak azért is kitolták volna rajta. De az arányok, a terpesz, az ívek jók. Csak ezt a maszkot ne erőltetné annyira a Peugeot. Kapott ez a rács már hideget-meleget, nevezték fogszabályzós gyerekszájnak, planktonfaló bálnapofának, krumplinyomónak – csak szépnek nem. Szerencsére a 3008 tömpe orrán olyan, mint valami érzékeny, szaglászó rágcsálóorr, nekem konkrétan Döme jutott róla eszembe, őt pedig gyönyörűnek látom. Döme egyébként a törpenyulunk, imádott családtag, a fajtájának hivatalos neve: kosorrú.

Hibákat lehet ugyan találni a formán, de az egész, ahogy összeáll, nem rossz, a 3008 tulaja például biztosan megtalálja majd a kocsiját a parkolóban, és ha melléáll valamelyik hasonló crossovernek, nem hinném, hogy rosszabbnak érzi a formáját.

Crossover, crossover, ízlelgessük a szót, úgy tűnik, egy darabig velünk marad. Ha a többi új jelentkező is olyan lesz, mint a 3008, hát nem bánom.