hirdetés

Külön izzó gyullad fel kanyarodás közben: ez sötét földutakon előny

Így ránézésre a Koleos ilyen huszonhatodik SUV. Semmilyen,
pontosabban olyan, hogy Dél-Koreában el lehessen adni Samsung QM5-ként,
Európában meg Renault-ként. Arra sem nehéz rájönni, vajon
a Renault-Nissan melyik alkatrészraktárából szedegethették elő az
alkatrészeit, és nem kellett nagyon mélyre ásni. Az alja az X-Trailtől
származik, de van egy másik Nissan, a
Rogue,
amely még közelebb áll hozzá: a tengelytáv stimmel, az
összkerékhajtás ugyanaz. A tesztautóban a kétliteres dízel
175 lóerős változata volt, de kapható 150 lóerővel is.

Szóval nem szakadtak bele, hogy huszonhatodikak legyenek, és igazuk
volt. A gyártást szélvésztempóban, japán irányítással,
a Nissannal örökölt
Samsung autógyárban
indították be, a Koleosok onnan érkeznek hozzánk is. Egyébként
Dél-Koreában egészen rémisztő műfa betétekkel is árulják, nálunk ez
kimaradt, helyette a tipikus Renault-kellékek vannak
a kocsiban: indítókártya, elektromos rögzítőfék,
sebességkorlátozó, Renault-féle iDrive gyűszűnyi tekerőgombbal,
ilyenek. Mindenesetre vicces, hogy a kocsi egy picit rokona
a mobiltelefonomnak – hol mondhatja ezt el egy nokiás vagy egy
sony-ericssonos?

Egész jók a terepszögei

Kicsit olyan szemből, mint egy felpumpált Clio, tehát nem sok
érzelmet mozgat meg bennem, semmilyen irányban. Ez nem is gond,
ugyanezt az ürességet érzem egy
VW Tiguan, egy
Kia Sportage
vagy egy
Honda CR-V
esetében is. Az emberek viszont szeretik ezeket a magasabb,
terepjárós gépeket, s ha nem is tudok azonosulni velük, megértem őket.
Szeretnek magasan ülni, az összkerékhajtás pedig hasznosnak tűnő opció,
télre. Még akkor is, ha ez önámítás, 99 százalékuknak ugyanis tényleg
semmi szüksége rá. Szintén az önámítós érvek közé tartozhat az egyterű
jellegű belső; van kistálca a hátul ülőknek meg rejtekrekesz
a padlóban, hogy a gyerekek turkálhassanak a mocsokban.
Szóval a családi vonulatot is jól lefedi a Koleos, akár azt
is hihetné az ember, hogy kiválthat egy Scénicet.

A hossza 4,5 méter

Ehhez képest a Koleos csak négy és fél méter hosszú, belül
pedig akkora, mint egy ötajtós kompakt autó: hátul elfogadható méretű,
és nagy a csomagtartója. Amit egyébként úgy lehet pakolni, mint
egy Zuk furgont anno: az ajtó alsó része lefelé nyílik, a felső
meg felfelé. Amúgy a Koleos már elég magas ahhoz, hogy
a többi autós ne packázzon vele, ne húzzák rá a kormányt – de
ne rettegjenek annyira tőle, mint egy
Cadillac Escalade -től. Magyarul: egy kultúrember nem köpi szembe magát
reggelente a tükörnél, ha ilyennel jár.

Nem képcsere, ez nem egy Clio, hanem Koleos

És hol itt a nagy üzlet, amiért még huszonhatodikként is megéri
beszállni? Hát ott, hogy egy Koleos, ha összkerékhajtás is van benne,
metálfénnyel kiegészítve már hétmillióba kerül. Ennyiért Grand Espace-t
lehet venni, hét üléssel és sok extrával, vagy olyan Laguna kombit,
hogy megszólal. Igaz, létezik a Renault árlistáján egy-egy
fronthajtásos, fényezetlen lökhárítós Koleos is, ezek a becsali
modellek, hatmillióért. De szerintem ezt senki sem gondolja
komolyan.

Valójában mit tud és mennyiért? Egyáltalán, szabad 4x4-es Renault-t
venni? Lapozzon!

Rossz azfalton sem zötykölődik a rugózása

A Renault magyar oldalán konfiguráltam magamnak egy Koleost, és
pikk-pakk elértem a nyolcmilliót: a 175 lóerős dízel 7,7-től
indul, egy kis ülésfűtés, metálfény, Bose rádió (nem a tesztautó
450 ezres rendszere navigációval és mélynyomóval!), és már ott is
vagyunk. Igaz, maga az autó igen jól felszerelt, üvegből van
a teteje, van benne ESP, kétzónás klíma, xenon, sötétedős tükör,
hat légzsák, satöbbi. Szerintem ez a csúszós, nem túl szép bőr,
ami már hétezer km után elkezdett nyúlni, pénzkidobás négyszázezerért.
A felszereltségi lista legkegyetlenebb tétele, hogy a hátsó
oldalablakok árnyékoló rolója csak a legdrágább Privilege
kivitelhez jár, külön opcióként nem szerepel. Pedig ennek örülnének
a gyerekesek.

Mivel nem kedvencem az SUV-műfaj, mert teljesen feleslegesnek
tartom, gyanakodva azt észleltem magamon, hogy ennek ellenére jól érzem
magam a Koleosban. Rögtön az első: rugózik. Még földúton is elég
jó tempóban tud haladni, a kiszáradt, hatalmas tócsák kagylóiban
sem üt fel, nem pattog. Ha nem feszegetjük a cirka 19 centis
szabad magasság határait, úgy tűnhet, hogy szinte terepjárószerű.
A másik érdekes momentum, hogy ennek ellenére aszfalton sem
tántorog a Koleos, legalábbis az egy íven vett kanyarokban.

Nem lehet rossz 150 lóerővel sem, de ez a 175-ös egyszerűen kiváló

És ott van a zseniális, 175 lóerős dízel, ami még az X-Trailt
is repíti, hát még az egy számmal kisebb Koleost. Tíz másodpercen belül
van százon, 1500-tól döbbenetesen húz a végtelenségig, és amikor
nem padlógázon gyorsítunk, kifejezetten halk. Igaz, megvan
a dízelek jellegzetes orgánuma, de ekkora hangerővel ez inkább
hangulatos, mint zavaró. Vibráció nincs, csak alapjáraton egy kis alig
észlelhető bizsergés. Igaz, a Renault motorja nem képes arra, mint
a
Ford Kugáé, hogy
ötvenről ötödikben vibrálás nélkül elgyorsul, de még így is nagyon jól
vezethető. Ráadásul elég keveset fogyaszt, a legnagyobb budapesti
dugókban sikerült elérni a 11 litert, normál forgalomban 9 táján
kért enni, a városból kiszabadulva pedig 7 liter környékén
különösebb takarékoskodás nélkül is megállt. Még egy apróság:
a váltó is pontos.

Azért nem kell komoly terepre menni: ennyi a hasmagasság

Ami az összkereket illeti, kapcsolgatós a rendszer. Alapból
automatikusan működik, de fixen fronthajtásra is kapcsolható, amitől
a motor ereje nagy gázadásnál kicsit szeretné kitekerni
a kormányt az ember kezéből, én emiatt jobban szerettem az
automata módot. Feleslegesen úgysem nyomja hátra az erőt az elektromos
tengelykapcsoló, csak ha kell. Van állandó 4x4 állás is, ez laza vagy
csúszós talajra való.

Maga a műszerfal kicsit sivár, nagyon meg kell nézni, hogy felfedezzük a finom formákat

A Koleos persze a kipörgő kereket fékezgető stabilizáló
rendszerre alapozza a továbbjutást, meglepően hatékonyan. De ne
legyenek illúzióink: ha baj van, jól jön, de a világ végére csak
valódi diffizárakkal lehetne eljutni, mert elfogynak a fékbetétek.
A Koleos 4x4-kapcsolója mellett ott van a tipikus
bohócterepjáró-kellék, a lejtmeneti automatika is, amit szerintem
pont a dilettánsok nem mernek használni. A meredek lejtőn nem
nyúlni semelyik pedálhoz (se fék, se gáz), csupán hagyni, hogy
a fékek dolgozzanak? Rendkívüli önuralom kell hozzá.
A visszagurulás-gátló viszont hasznos, amikor emelkedőn kell
elindulni. Például a mélygarázsban, és más veszélyes
terepeken.

A váltó hatgangos és elég pontosan kapcsolható

És mik az intő jelek? Hát, azért egy-két kisebb alkatrész
lepotyogott az utastérben. A legviccesebb az, hogy a hátsó
ülések egy kar meghúzására elég nagy vehemenciával maguktól
előrenyílnak, és az egyik alkalommal az Isofix-csatlakozó műanyag
burkolatát is sikerült katapultálni. Meg talán az ülésfűtés kapcsolóját
sem bokamagasságban kellett volna elhelyezni. A kuplungpedál
rugójának nyöszörgése a kétszázadik kuplungolás után kezdett
idegesíteni, de gondolom, ez megoldható probléma. A navigáció
magyar térképpel is rendelkezik, de Káposztásmegyeren kapásból sikerült
olyan utcába menni, ami ismeretlen volt a számára. Pedig az
a lakótelep nem tavaly épült.

Ülés. Nem nagy, nem kicsi, pont jó. A hátsó támlák szöge is állítható

Mégis, a Koleos ezek ellenére is elég megnyerő
a dízelmotorral. Rengeteg funkciója van, érdemes megnézni
a képgalériát, mert egyszerűen nincs értelme felsorolni őket. Az
én SUV-skálámon, a kizárólag aszfaltra való (Honda CR-V) és
a terepezős (Suzuki Grand Vitara) pólus között félúton van, úgy,
hogy a többiek inkább az aszfalt felé tendálnak. A Koleos
mindenhol elég jó, legalábbis ebben a műfajban, dízelmotorja pedig
zseniális. De soha nem fogom azt mondani, hogy egy ennyire lapos,
mérsékelt éghajlatú országban megéri, ahogy egyik versenytársára sem.
Aki ilyesmit akar, vallja be, hogy azért veszi, mert szereti vagy
menőnek tartja. A Renault Koleos a többi huszonöt SUV
bármelyike helyett megvásárolható, alaposan átgondolt helyettesítő
termék, és slussz. Nem lehet mindenki forradalmár.