Nem tudom eldönteni, merre induljak. Mert háromféle megközelítése is lehet a 308-asnak. Az egyiknél kiderül, hogy az autó semmilyen. A másikból rendkívül ügyes járgányként jön ki, a harmadik végén pedig marad egy kérdés: jó, jó ugyan, de miért éppen ezt vegyem a sok mai kompakt közül? Végigveszem inkább sorban a hármat.

A semmilyen

Ez az autó, kérem, egy feltupírozott 307-es. Ugyanaz a padlólemez, ugyanolyan a futómű; elöl egyszerű MacPherson, hátul még egyszerűbb csatolt lengőkar, utóbbi a kategóriában lassacskán cikinek számít. Még a motorjai közé is bekerült olyan, ami már évek óta létezett a 307-ben. Az pedig, hogy új a formaterv, lett néhány friss motor, teljesen átalakították a belsőt, és a Citroën C4-ből származik az elektromos rendszer, nem okvetlenül jelent fejlődést. Főleg az aggályos, hogy a C4-es elektromos rendszerét használták. Olvassák csak el a Citroënről a Népítélet statisztikáit , lehet csodálkozni. Pusztán formákkal pedig nehéz lesz felkorbácsolni a vevők érzelmeit, hiszen ez a kategória mostanában dugig van zseniális autókkal.

Az ügyes

Amit eddig leírtam, abban van némi csúsztatás, de legalább örülnek a francia autók ellenségei. A 307-es sem volt éppenséggel rossz kocsi - ha eltekintünk egyes szériáinak rettenetes meghibásodási hajlamaitól. A 307-esnek persze volt néhány baja is. Például a gyurmából hengergetett, magaskás forma, a japán autók egyenéveit jó anyagokból felidéző műszerfal, a pocsék váltó, a nagy úthibákon döccenős rugózás és a burkolatok mögül hamar előtörő zörejek. No meg, hogy a 307-es szerpentines lúdbőröztetési képessége olyan messze volt a Ford Focusétól, mint Moszkvics-felnis szódásszekér Ben Hur fogatától. Megvmérve a szlalomon, kanyarokban jól szerepelt, de az életben hiányzott belőle minden íz. Egy régebbi hatautós összehasonlítón a tízfős nemzetközi kollektíva egyértelműen rámutatott, hogy érzetre és papíron két végletet képviseli. A csomagoláson rajta volt: a 307 nem lehet veszélyes, és nyomokban sem tartalmazhat vezetési élményt.

A 308-asnál ráfeküdtek azokra a területekre, amiken javítani lehetett. Különleges acélbetétek beszerelésével jóval - 10 százalékkal - merevebb lett a karosszéria, emiatt az új kocsi valószínűleg a törésteszten is kevésbé pépesíti majd az utastér beltartalmát. Bár ebben a 307 sem volt rossz. Kicsit tuningoltak a futóművön, a kormánygépen, alaposan átszabták a formát, a kormányon is reszelgettek valamelyest. Van, amikor nincs szükség lángoló innovációra, a 307 kicsit béna, de tisztességes autó volt, a 308-as a csekélyke eltérésekkel viszont már jó is lett.

Na de ki veszi majd?

Körvonalazódik a kérdés: vajon miért lesz érdemes megvenni? Mert olcsón adják? Kötve hiszem, ahhoz túl jónak tartják a gyáriak, pár nap, és kiderül a kisker ára. Mert sok benne az extra? Hát, tényleg van benne elég, kanyarfényszóró, kettős xenonizzók, empéhárom, aztán meg vagy kilenc légzsák, amelyek közül a térdet védő az igazi újdonság. Jut eszembe, kéne már lassan valami tüntetést szervezni, hogy legyen vakbelet, vesét, hüvelykujjkörmöt védő lufi is. Aztán lassan eljutnánk a légzsákból készített autókig, onnan meg már csak egy lépés a dodzsem.

Aztán ott a sávelhagyást figyelő rendszer, a gumikban a levegő szökését figyelő rendszer, meg még sok más, helyhiány miatt itt meg nem említhető rendszer is. Ja, és az óriási üvegtető, ami nem rendszer ugyan, meg a legtöbb kivitelben feláras, de az élményfaktor miatt kihagyhatatlan extra. Nélküle nem lenne ma szabad autót gyártani.

De van-e annyi pluszpontja a 308-asnak, ami eltéríti a Ford Focus, a Kia Cee'd, a Hyundai i30, a Mazda3 vásárlóit? Kötve hiszem. A 308 jól néz ki, de a látványa legfeljebb arra elég, hogy az autójuk első megpillantásakor kómába esett Toyota Auris-vevőket valamivel fel lehessen ébreszteni. A belső tere kivételesen hangulatos, ami erős ütőkártya ugyan, de annyira azért nem, mint az évtizedes, híres megbízhatóság, az alacsony ár, vagy a különleges extrák lennének. Tehát a pléhtetős 308 sejthetően nem lesz egetverő kasszasiker, de bukás sem. Üvegtetővel viszont, pláne, ha nem lesz iszonyatosan drága, már esélyesebb, úgy tényleg különleges.

Félreteszem inkább a három vonalat, nagyjából kirajzolódott mostanra, hogy a tájékozott vevő milyen ellentmondásos érzésekkel indul a szalonba. Aggodalmai egyes pontokon megalapozottak. A váltó csak jobb lett, de alapvetően még mindig nem jó. Kábé annyival lett pontosabb, amennyire megkönnyebbülünk, amikor a fogorvos közli, hogy lyukas fogunk nincs, csak a fogkövet szedi le.

Ezt a váltójavulást korábban már annyiszor leírtuk a Peugeot-knál, hogy az agyamba egyre inkább befészkeli magát a gyanú: a különösen mélyről induló fejlődési görbének volt ugyan egy meredek része, de mostanra elhalt a fejlesztési kedv. Elmondva ez így komplikált, nézzék meg az ábrát, amelyen jóslataim szerint a kapcsolásiérzet-különbség mindig nagyobb lesz nullánál, az Xke kapcsolásiérzet-együttható ezért mindig kisebb lesz egynél. Csak a 2.0 HDI hatgangos váltója jó, abszurd módon az is csak egyetlen fokozatban, az ötödikben. Az egyes, kettes, hármas, négyes, hatos mind a szabványos Peugeot-gumi, az ötödik precízen kattan, fémes. Ezt hogy csinálták, talány.

Az ajtók is jól hallhatóan megkapták a "minőségicsapódás-treatmentet", ami alapvetően ügyes gumiszigetelések még ügyesebb elhelyezéséből áll. Becsukásukkor a tompa puffanás kellemes jóérzéssel tölti el az ajtót csapkodó kéz tulajdonosát. De maga a vas vékony, ezért klozettajtós bevágásra a döcc-ből dingg lesz. Nem Wartburg, de közel sem betonbunker, trezor, meg a fene tudja, mivel szokás jellemezni a jól csukódó ajtókat.

És kis sebességnél a kormány is szintetikus, az üléspozíciót pedig csak nehézkesen és nem igazán tökéletesen tudtam beállítani - jobban kihúzható és lejjebb engedhető volán sokat segített volna. De maguk az ülések irtó jók, a belburkolatok finom minőségűek, a mostanában mintaként oly sokat elővett, de eléggé unalmas Kia Cee'déhez képest egy másik, szebb világba tartoznak. Van hely is, főleg elöl, hátul inkább olyan csak olyan tűrhető az ücsörgés. Előnye még a 308-nak a sok tárolórekesz - fiókok, hűtött kesztyűtartók, nyitogatható könyöklők, pohártartók, nagy zsebek, apró rekeszek mindenütt, nagyon ügyes.