Nem új darab, nem is értem, miért került pont most rá a sor. De
mindenképp kell, hiszen hiánya hatalmas űrrel tátong a tesztautólistán,
ezért is kértük kifejezetten a kombi példányt. No, meg mert
szedán volt már
tavaly (a rendes idejében). Ja igen, és a közös teszt nem aratott
osztatlan sikert, így azért is kellett másik, hogy eloszlassuk a
kételyeket, és
megmutathassuk, egyvalaki véleménye is lehet annyira szerteágazó,
mint többünké.
Tehát egy nem annyira felszerelt, mondhatni bőrtelen változatról van
szó, a kollégák már belehajtottak huszonegynéhányezer kilométert,
ennek megfelelően olyan szegény, mint egy kitaposott kozáksapka.
Az ülések kárpitozása szemmel láthatóan megkopott, magába gyűjti a
levegőben szálló porszemeket, hiszen mi mástól látszódhat annyira
koszosnak még a takarítás után is? És a műszerfal egyik tárolódobozkája
sem óhajt már többé a helyén maradni... Lehet, hogy mégis inkább a
használttesztek közé kéne rakni?
A külseje persze makulátlan. A forma a legutolsó Passat-divatnak
megfelelő, a monstrumságot fokozó kombiság pedig még előnyére is válik.
Az első periódus megegyezik a szedánnal, a hátsó pedig talán csak a
ledes lámpák környékén mutat hasonlóságot. Nem mondom, hogy nem
egyértelmű a rokonság, de valahogy el tudnék képzelni egy karakteresebb
fart is, ha már... Mondjuk az első single-frame utánzatból kidolgozni
valamit hátra... Vagy valami. Vagy bármi.
A csuklóból koszosodó beltérhez visszatérve ugyanazokat tudnám
elmondani, mint a korábbi írásban, ha nem telt volna el közben egy év.
Magam sem tudom miért, de
ebben a belsőben ülve - ami tulajdonképpen ugyanaz - sokkal
tágasabbnak éreztem a légteret. Pedig tényleg ugyanaz a karimával
végigfutó műszerfal, az ülések is ugyanolyanok, szóval tényleg nem
értem. Talán a színek miatt, az előző teljesen világos volt, ez meg
pont az ellentéte.
És bár szép volt a világos bőr is, szerintem sokkal jobb sötétben a
szürke betétekkel.
Valahogy még elegánsabb is, ha értik, mire gondolok. Az ülések
egyébként rettentően kényelmesek. Ugyanaz a változat, amiben tavaly
fészkelődtem, most mégis annyira jó volt, hogy biztosan van valami
átverés a dologban. Nemcsak jó ülni bennük, de a brutális oldaltartás
is pont a kellő helyen van. Tényleg mintha teljesen más autóban
ülnék.
A műszerek és a kezelőcuccok is megegyeznek a korábbi példányéval.
Kicsit ingerszegény a műszerfal, nincs tele apró mütyürökkel, a nagy
középső kijelző is csak monokróm, de így még jobban illeszkedik a
szürke hangulathoz. De
ez a szürke hangulat most nem a komorságot idézi, hanem valami
teljesen mást. A nyugalmat, azt hiszem. Az autóban ugyanis csönd van,
nyugodtság. Bátran beengedhetünk bárkit magunk mellé, mert tudjuk, hogy
ő is tudja, hogy ez egy Passat, tehát nagy baj nem lehet.
Nemcsak nem égünk be vele, de még az ELTE főbejárata elé is
parkolhatunk. Azt mondták az ottaniak, hogy bár nem lenne szabad, de
nyugodtan. Egy sötét Passat mégiscsak más, mint egy piros Suzuki. Azt
hiszem, a presztízsben rejlik a titka.
Hiába a ronda orr, hiába a családi autó forma, a Passatot mindenki
tiszteli. Sőt a passatost is tisztelik, bizonyára megbízható ember
benyomását kelti, ahogy lassan begördül a parkolóba. Szerintem valahol
a régebbi időkben keresendő a Passat sikere. Ez a mostani bármennyire
is kellemes - néhány változatban -, nem hinném, hogy
presztízsmegalapozó stílus lenne. Ha ez a generáció lenne az első a
Passatok között, nem biztos, hogy lenne folytatás.
Érződik minden részletén, hogy
alaposan megrágták, sokat gondolkodtak rajta, milyenre
csiszolják, és a végén a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttek.
Valószínűleg még a korábbi eladási tapasztalatok is emellett szóltak,
egy Passatban bízhat az ember, ha már ilyen szép kort megélt, biztosan
nem ver át. Sok minden szól mellette, például a gazdag
alapfelszereltsége, ami tartalmazza többek között a légkondicionálót, a
hat légzsákot, a tetősínt, az elektromos rögzítőféket, a Press &
Drive komfortindítási rendszert, és a menetstabilizálót is. Továbbá az
opcionális csomagrendező rendszer, az automatikusan nyíló és záródó
csomagtérajtó, vagy a 12 irányban állítható ülés.
Megabrutál kerékőr
Első ránézésre úgy tűnik, a Passat Variant kerékcsavarjait torx
kulccsal nyitható kupakocskák óvják a lopós kezektől. Minden egyes
csavarfej őrizet alá került, keréktolvaj legyen a talpán, aki
nekiáll mindet kicsavarozgatni, csak hogy hozzáférjen a rendes
csavarokhoz, és azokat mind kicsavarozgatva nyúlhassa le a
kerekeket... Netán mindet. Aztán a szerszámok között guberálva egy
érdekes, és egyben szánalmas eszközre leltem. Egy kampóra. Olyasmi,
amivel a gyerekdugót lehet kihúzni a konnektorokból.
Egyből bekattant, hogy ez csak az áltorx kupakocskákhoz kellhet.
És úgy is lett. Sima műanyagdugók ezek, és a kampócskát
beakasztva a torx nyílásba, egyszerűen csak ki kell húzni őket,
hogy a kerékcsavarhoz férjünk. Még jó, hogy adtak hozzá kampócskát.
El ne veszítsük, mert akkor nincs kerékcsere, marad a délután
eltöltése a defektes kerék mellett.
Visszatérve a mi példányunkhoz, abban maradtunk, hogy pont
ugyanolyan, mint a korábbi tesztautónk, csak egészen más. A farrésznél
van jelentős eltérés, ez ugyanis kicsit puttonyos. A korábbi
Passatokban is volt kombi, így nem hiányozhat a jelenlegi modellből
sem, ez egyértelmű.
Sikerült is megőrizni a vonalakat, a reneszánsz unalmasságot.
Véleményem szerint a kombi vásárlókat nem elsősorban a szépség érdekli,
így elég, ha hasonlít a vastag presztízsű társához, és jó nagy a
csomagtartója.
A Passatnál pedig elég nagy, 603-ról akár 1731 literesre bővíthető.
A padló alatt kapott helyet a pótkerék, no meg néhány szerszám, és két
oldalt még kis tárolódobozkáknak is jutott egy-egy kis odú. Nem hiszem,
hogy erre több szót kéne fecsérelni, inkább elárulom, hogy
a Passat Variant nyerte az év cégautója díjat. 150 flottaszakértő
négy árkategóriában összesen 67 autótípust értékelt. Első lépésként
több mint 1500 tesztút során kereken 50 000 kilométert tettek meg
az autókkal a szakemberek. Értékelték valamennyi típus
menettulajdonságait, kényelmét és gazdaságosságát. Az összesítésben a
Seat Leonnal karöltve kerültek a lista élére.
"A kitüntetés igazolta átfogó szakértelmünket a nagy járműflották
terén, ugyanakkor ügyfélközpontú termékkínálatunk további fejlesztését
követeli meg" - mondta Dr. Stefan Brungs, a Volkswagen Group Fleet
International vezetője, és megigazította a nyakkendőjét. Nekem meg
szöget ütött a fejembe ez a további fejlesztés dolog.
Először néznének már körül a meglévő dolgoknál. Mert például ez
a kétliteres motor a Variantban valami viccnek tűnik.
Jó, persze csendes, meg benzines, de aztán nem tudom, mit lehetne
még mondani róla amellett, hogy teljesen alkalmatlan egy ekkora autó
mozgatásához. Sem alul sem felül nem megy.
Se ereje se nyomatéka. Se íze se bűze. Annyira jellegtelen, hogy
már-már azt gondolnám, mégis ez illik egy Passathoz, de aztán magamhoz
térek. Nem. Ezt biztosan nem gondolták komolyan. Vagy a húszezer kilcsi
alatt omlott össze, ami ebben az autóban van - na, de kérem -, vagy
tényleg ilyen. Akkor viszont felhívom a tisztelt érdeklődők figyelmét,
hogy ha tehetik, másik motort válasszanak autójukhoz. Van választék
bőven.
A szerző értékelése
További cikkeink
