A lopakodó

A használtautó.hu-n kettő W8-as Passatot találtam, egy 2001-est állítólag 102 000 kilométerrel 2,6 millióért, és egy 2003-ast kilométeróra-állás nélkül, 3,7-ért. Ebből két következtetést tudtam levonni. Egyrészt kevés ilyen autó van, másrészt még ma is annyiba kerül, mint a vele egyidős presztízsautók.

Régen sem volt ez másképp, a W8-as újonnan is szemtelenül drága volt – az ára 14 126 000 volt 2002-ben, ennyiért vehetett az ember A6 Allroad Quattro 2,5 TDI-t is, vagy BMW 525i-t nagyon jól felszerelve –, a Volkswagennek talán pont az volt a célja ezzel a modellel, hogy szépen lassan elkezdje hozzászoktatni a népet, hogy a népautó nem csak használati tárgy lehet, de igazi luxusportéka is, mint egy Audi vagy egy Mercedes. Talán ugyanazért született, mint a Phaeton, hogy a gyártó bebizonyítsa, tud prémium minőséget produkálni, ha akar, és egy szinttel feljebb léphessen a ranglétrán.

Bizonyítani sikerült, feljebb lépni nem. A drága luxus-Volkswagenek nem kellettek a népnek, kevesen adták ki jó szívvel egy luxusautó árát olyan kocsiért, aminek VW embléma fénylett a homlokán. Ahogy a Phaeton, a W8-as Passat is afféle meg nem értett művész lett, akit az autós társadalom nehezen fogad be.

Nem arról van szó, hogy ezek a modellek rosszabbak, mint a riválisok, hanem hogy prémiumautót főleg olyanok vesznek, akiknek fontos a presztízs, ezért kevesen vállalják fel a Volswagent, amikor minden kollégának Lexusa, Mercije meg BMW-je van. Valószínűleg éppoly jól éreznék magukat a VW-ben is, mégsem engedhetik meg maguknak, hogy alább adják. Ha a helyettesnek Audija van, az igazgató úr meg Volkswagennel járna, az olyan lenne, mintha rövidgatyában menne be dolgozni.

Pedig a W8-as Passat nagyon komoly autó. Nem merném ugyanilyen határozottan kijelenteni, hogy az árát is megéri, illetve érte újkorában, de nem sok baj van vele, az biztos. A különleges, 275 lóerős, 370 Nm csúcsnyomatékú motorral nagyon kellemes az autózás. A duplavé elrendezésre azért volt szükség, mert másképp nem fért volna el egy V8-as a motortérben, így gyakorlatilag két V4-es motort gyúrtak össze, vagy még inkább lefűrészeltek két-két hengert a Phaeton már meglévő W12-esből.

Az eredmény egy, ha nem is bivaly-, de nagyon erős motor lett egy V8-as karakterével, de egy kölyökmókus hangjával. A motortér szigetelése nagyon jó, a motor szépen, kulturáltan jár. A gyorsítás minden tempónál, minden fokozatban határozott. Nagyjából négyezerig semmit sem hallunk, csak magas fordulaton szűrődik be némi V-s brummogás, de nem az igazi. A W8-asnak inkább előnye, hogy nagyon csöndes, mint hogy szívet melengetően muzsikál.

A sofőr betevő adrenalinadagját tehát nem a motorhang, hanem a teljesítmény teremti elő. Az 1,7 tonnás autó 6,8 másodperc alatt gyorsul fel nulláról százra, még autópálya-tempónál is nagyobb tartalékai vannak, mint bármelyik átlagos kocsinak kettesben magas fordulaton, a végsebessége azért csak 250 km/h, mert itt szabályoz le az elektronika. A tulajdonost megkérdeztem, van-e bármilyen tapasztalata ezzel kapcsolatban, azt mondta, egyszer megnézte, mit megy, de nem ment el a legvégsőkig, óra szerinti 260-nál még húzott, de elvette a lábát a gázról.

A W8-as Passat sok szempontból tökéletes, de vannak hátulütői is. Hogy mik azok? A következő oldalon kiderül. LAPOZZON!