Nagy doboz Saab-arccal
A 9-7X
járt már a tc-nél, de mint
az importőr reagálásból is kitűnik,
az amerikai változat volt. Mégsem ugyanaz. És tényleg nem. A
Saab történetének első terepjárója Európában vérbeli
luxus-szabadidőautó (noha
Észak-Amerikában a 9-7X csak a mid-luxury kategóriába tartozik).
És mint ilyen, igen komoly európai ellenfelekkel kell versenyeznie, így
a Saabnál nyilván mindent megtettek, hogy minden olyan ponton
módosítsák az alapokat, ahol a két földrész vásárlóinak ízlése erősen
eltér. A feladat jellegéből adódóan nem végezhettek tökéletes munkát;
nem tudták teljesen elrejteni az amerikai jellegzetességeket, és
nyilván voltak olyan megoldások, amiket már nem bírt volna el a
büdzsé.
Saab 4x4-családfa
9-7X azaz Chevrolet TrailBlazer
A Saabnál jó egy évtizeddel ezelőtt szembesültek végleg
azzal, hogy a kéttagú modellpalettából nem lehet nyereségesen
fentartani egy autógyárat, még akkor sem, ha ez egy hatalmas
multinacionális autógyártó, a General Motors kilenc márkájának
(Chevrolet, Buick, Pontiac, GMC, Saturn, Hummer, FCO, Cadillac,
Opel) egyike. De az új modell kifejlesztése sokba kerül, sőt az
autógyártásban az kerül a legtöbbe, ezért a GM kihasználta
szerteágazó tulajdonrészeiben rejlő lehetőségeket, és úgy
állít(ott) fel néhány év leforgása alatt a Saabnak egy
háromtagú szabadidőautó-palettát, hogy közel annyiból
megúszhatta, mintha egyetlen teljesen új autót készített
volna.
Anyagi kár nélkül leküzdött akadály
Itt van például a futómű. Aki vezetett már amerikai szabadidőautót,
tudja jól, mennyire
bizonytalan, esetlen béna jószágok. Cserébe az elnyűhetetlenségért
és viszonylag jó terepjáróképességért. Európában ezek csak kevesek
szemében fontos értékek, a legtöbb vásárlónak sokkal fontosabb, hogy az
autó nagy sebességnél is stabilan kezelhető legyen, és akár sportosan
is lehessen kanyarodni vele - már ha egyáltalán lehet egy kéttonnás
monstrummal. Ezért kicsit lejjebb ültették a karosszériát, átdolgozták
a felfüggesztést (elöl McPherson, első háromszög lengőkar; hátul öt
lengőkaros, elektronikusan felügyelt légrugózás), vastagabb
stabilizátorrudat építettek előre, és keményebb alsó bekötési pontokat
alkalmaztak hátul. Módosították a lengéscsillapítókat is, és igyekeztek
precízebbé tenni a kormányzást.
Végállomás
Az eredmény? Vegyes, de alapvetően pozitív meglepetés. Nem
mondhatom, hogy egy szinten van a neves európaiakkal, de kicsit jobb
mint a nagy átlag.
A karosszéria billegését elfogadhatóan sikerült helyrehozni, cserébe
minden úthibát érezni lehet, és az ezeket követő tipikus reakciót,
a béna libegést sem sikerült teljesen eltüntetni. Sajnos a hátsó
légrugózás a hazai utakon, pontosabban a nagy úthibákon vagy
keresztbordákon elég nagyot tud ütni. Mentség, hogy a futómű hangolása
a sima német utakra készült, a kellemetlen ütések az
ML-ben és az X5-ben is
érezhetőek.
Mindezzel igazából nem is lenne nagy baj, csakhogy
a kormányzás erősen ront az összképen. Egyenesfutás hármas alá,
visszajelzés szintén, a kanyarban precizitás sem sokkal jobb. A kormány
erősen túlméretes, a tengelye nincs egyvonalban az ülés középvonalával,
a közepében olyan kicsire hajtogatott légzsák bújik meg, amiről
állandóan az volt az érzésem, hogy már láttam valamikor egy
Scaniában.
Itt viszont otthon érzi magát
Viszont
autópályán, nagy sebességnél valóban minden rendben. Kellemesen
suhan, a kormányzás is nagyot javul, és kasztni sem nagyon billeg,
egyedül nagy fékezésnél bólint nagyobbat, mint mondjuk az ML, és sokkal
nagyobbat, mint a Porsche Cayenne.
Nem tér el az egyenarculattól
A karosszéria átalakítása kimondottan jól sikerült.
A klónozott Saab-arc jót tesz a (Chevy TrailBlazerként különösen)
agresszív terepjárós megjelenésnek, sokat elvesz az autó hivalkodó
jellegéből. Persze oldalról módosul a kép, merthogy innen már nem
látszik a saabság, csak a behemótság. A hátulnézet viszont se nem
jellegzetes, se nem kimért: a hatalmas ajtó, a sötétített ablak és a
dizájnos lámpa bármelyik SUV-on lehetne, a macsóságot a sokatmondó 5.3i
felirat koronázza meg. Csak azt nem tudom, hogy mi köze a macsóságnak a
Saabhoz?
Túlméretes kormány, miniautűrre hajtogatott légzsákkal
Gyakorlatilag kétszemélyes
a 65/35 arányban
dönthető hátsó üléssor
Az utastérben is látszik, hogy
mire jutott pénz és figyelem, és mire nem. Az természetes, hogy
a légbeömlők hagyományos Saab-formátumúak, az is, hogy a
gyújtáskapcsoló a két első ülés között, a váltó és a kézifék mögött
található. Ebben a kategóriában már a bőrülés, sőt az ülésfűtés és az
elektromos ülésállítás is széria. A kezelőszervek kialakítása és
logikája azonban maradt amerikai, nem nagyon változtattak rajtuk;
egyedül a fedélzeti számítógép gombsora került a középkonzolra. Az első
ülések kényelmesek, hátul sem lehet panasz, hely van bőven
lábnak-fejnek, de csak négy embernek, középen csupán jelzésértékű,
bőrborítású sámlit találunk.
Nem kell nyújtózkodni az övért
Így legalább nem csúszkál a kötelező KRESZ-felszerelés
A csomagtér megint igazi Saab. Praktikus rögzítőfülek,
jellegzetes formájú kihajtható kallantyú a padlón, alatta jó nagy
tárolóhely a KRESZ-tartozékoknak és egy csomó minden másnak. A raktér
hatalmas (maximum 2268 liter) és jól variálható, a hátsó szélvédő külön
is nyitható, a hátsó fejtámla a háttámla ledöntésekor automatikusan
előreugrik, hogy ne ütközzön bele az első ülések hátuljába. Egyedül az
a gond, hogy a felfelé nyíló csomagtérajtó alá max 1,80 méter magasak
férnek be kiegyenesedve.
Saabos pohártató a műszerfalon
Kényelmi és biztonsági felszereltség szempontjából nem érheti
kifogás a 9-7X Arc felszereltségű változatát: a tesztautó is ilyen, és
minden, ami benne volt, az alapárért jár. Igaz, az alapár
16 390 000 forint. A számtalan pohártartó és
elektromosan állítható kütyü (pedálsor is) közül a kedvencem a
légrugózás kompresszorának kivezetése a csomagtér oldalfalában. Ide
csatakoztatható a hozzá adott, nyomásérzékelő órával is felszerelt igen
hosszú tömlő, amihez szelepkészlet is jár. Vagyis nemcsak az autó
kerekét, de a bicikliét is fel lehet vele fújni, sőt még a focilabdát,
a gumimatracot meg a gumicsónakot is.
A végére maradt a motor, az is igen vegyes emlékeket hagyott
bennem. A 9-7X európai változataihoz módosítottk a motorokat is, de
a kínálat alapvetően nem változott:
4,2 literes, 6 hengeres soros és 5,3 literes V8-as - nem éppen a
Saab környezettudatos gondolkodásmódjának példaképei.
Merthogy a kéttonnás nagy vas mozgatásához nyilván bőven elég a 290
lóerős soros 6-os is, de ha már ennyire virítja valaki a lóvét, akkor
V8 és kész. No, nem azért, mert sokkal erősebb lenne (300 lóerős,
vagyis csak tízzel több), bár nyomatékban közel 70 Nm a különbség.
Egyszerű, mégsem tekinthető át könnyen
Még a gyorsulás közti 1,1 másodperc (8,9 kontra 7,8) különbség sem
jelent végső érvet a V8 mellett. Viszont
az autó nyújtotta legérzékibb örömtől fosztja meg magát az, aki nem
a V8-ast választja. Az amerikai blokk hörög, csattog, gurgulázik -
minden fordulatszámon öröm hallgatni, és az ember alig várja, hogy
néptelen útszakaszhoz érjen, végre lehessen kicsit öblögetni -, nem
nyilvános program, elvégre ez mégiscsak egy Saab.
Gyújtáskapcsoló a váltó mögött,
az ESP kapcsolója a váltókar nyomógombja alatt
A 9-7X kizárólag négyfokozatú automata váltóművel kapható, ez pedig
nem éppen a legfrisebb fejlesztésnek tűnt. Szekvenciális kapcsolási
lehetőség nincs, de ennél sokkal jobban
hiányzott az intelligens programozás, a fékezés közbeni
visszakapcsolás, esetleg egy sport-economy kapcsoló. De a vezető
nemigen tud belenyúlni a hajtásláncba sem; az elektronikus vezérlésű
összkerékhajtás akkor kapcsolja be az első kerekeket a hajtásba, ha
jónak látja, fixált első- vagy összkerékhajtás nincs.
Büntet a V8
A fentiekből úgy tűnhet, hogy a 9-7X nem tud felnőni az európai
szinthez, nem valódi ellenfele a nagyoknak. És igazából még csak nem is
igazán szerethető darab. A teszt első másfél napjában, amikor csak
városban használtam, én is így voltam vele. Aztán következett a
kötelező kör, az Adventure Park a ringen.
Nem bírtam ki, hogy az autópályán ne küldjem meg. Életem egyik
legnagyobb hibája lett volna, ha kihagyom. A V8-as úgy tolta fel a
végsebesség közelébe (gyári adat szerint : 191 km/h) a hatalmas
monstrumot, mintha műanyag bódé lett volna rajta. Mindezt a
NASCAR-közvetítések belső kamerájából ismerős sivító gurgulázó ordítás
kísérte. Ebben a pillanatban felejtettem el az autó összes hibáját.
Az első terepszög 29 fok, itt mégis gond volt
A sztenderd akadálypályán aztán azonnal halványodott a vonzerő. A
kocsira szerelt oldalsó fellépők gyakorlatilag kiherélték az 9-7X
egyébként jó átlagos terepjáró képességét.
Még azon a dombon sem tudott felmenni, amit az Octavia Combi 4x4
mindkét irányban többször megjárt, körülbelül addig jutott, mint
az 5-ös sorozat és a E osztály . Pedig alapvetően 19,6 centiméteres a szabad magassága,
simán legyőzhette volna valamennyi akadályt, de a fellépő miatt nagyon
hamar visszavonulót kellett fújnunk. A terepszögekkel sem voltam
kibékülve, csak a laposabb libikókára tudtuk felvenni, arra is éppen
hogy. Ráadásul a kocsiba se terepfokozat, se difizár. Noha aljának
védelme igen masszív, a Saab nem nyújt túl sok segítséget a terepre
tévedő tulajdonosnak.
Minden hibájával együtt a Saab első SUV-ja
ugyanúgy alternatíva az európai presztízsmárkák, mint a személyautók
között. Az
X5-nél,
Q7-nél,
ML-nél 3-4 millió
forinttal olcsóbb, igaz, annyival rosszabb is. De a saabsággal és az
örületes hangorgiára képes V8-sal kedvelhető autó, bár reálisan
gondolkodva a mai világban igazából nincs létjogosultsága egy 15-20
litert fogyasztó, pazarló luxusterepjárónak. Még akkor sincs, ha a
motorelektronika képes úgy csökkenteni az átlagfogyasztást (viszonylag
kis tempónál, országúton), hogy két hengert kikapcsol a hajtásból. Az
már nem oszt, nem szoroz.
A szerző értékelése

Vegyes benyomások vezethetőség, kidolgozás és műszaki
fejlettség szempontjából is, de valahogy mégsem tudom szívből
utálni, sőt. 3,5 pont, de csak mert a V8 úgy szól nagy tempónál,
hogy az tényleg észbontó.
Leginkább csak a fotók kedvéért mentünk le a betonról, nem akartunk kárt tenni benne
Jönnek a terepjárók!
Az Egyesült Államokban 1997-ben
összesen 50 000 szabadidőautót értékesítettek évente. Ma
félmilliót. A jóslatok szerint 2010-ben 850 000-et fognak. Az is
figyelemre méltó adat, hogy a Porsche Cayenne-ből már elkészült a
százezredik darab.
Csak hogy mindenki tudja
A totálsár terepjáróit mind azonos körülmények
között próbáltuk ki az
Adventure Parkban . Hinta, vizesárok, siratófal, bakhát, bucka: a részletes
metódust
itt találja.