Elsőnek nem rossz

Teszt: Saab 9-7X 5,3i ARC - 2006

2006. június 21., szerda 08:07
A tc szerkesztőségében óvatosan kell bánni minden mondattal, amiben a Saab az alany: többen is szélsőséges érzelmeket táplálnak a márka iránt. De elvakult rajongásuk érthető, hiszen annak tárgyai a valóban szerethető, korosabb darabok (99 Turbo, 900 Cabrio).

A 9-7X járt már a tc-nél, de mint az importőr reagálásból is kitűnik, az amerikai változat volt. Mégsem ugyanaz. És tényleg nem. A Saab történetének első terepjárója Európában vérbeli luxus-szabadidőautó (noha Észak-Amerikában a 9-7X csak a mid-luxury kategóriába tartozik). És mint ilyen, igen komoly európai ellenfelekkel kell versenyeznie, így a Saabnál nyilván mindent megtettek, hogy minden olyan ponton módosítsák az alapokat, ahol a két földrész vásárlóinak ízlése erősen eltér. A feladat jellegéből adódóan nem végezhettek tökéletes munkát; nem tudták teljesen elrejteni az amerikai jellegzetességeket, és nyilván voltak olyan megoldások, amiket már nem bírt volna el a büdzsé.

Saab 4x4-családfa

A Saabnál jó egy évtizeddel ezelőtt szembesültek végleg azzal, hogy a kéttagú modellpalettából nem lehet nyereségesen fentartani egy autógyárat, még akkor sem, ha ez egy hatalmas multinacionális autógyártó, a General Motors kilenc márkájának (Chevrolet, Buick, Pontiac, GMC, Saturn, Hummer, FCO, Cadillac, Opel) egyike. De az új modell kifejlesztése sokba kerül, sőt az autógyártásban az kerül a legtöbbe, ezért a GM kihasználta szerteágazó tulajdonrészeiben rejlő lehetőségeket, és úgy állít(ott) fel néhány év leforgása alatt a Saabnak egy háromtagú szabadidőautó-palettát, hogy közel annyiból megúszhatta, mintha egyetlen teljesen új autót készített volna.

Itt van például a futómű. Aki vezetett már amerikai szabadidőautót, tudja jól, mennyire bizonytalan, esetlen béna jószágok. Cserébe az elnyűhetetlenségért és viszonylag jó terepjáróképességért. Európában ezek csak kevesek szemében fontos értékek, a legtöbb vásárlónak sokkal fontosabb, hogy az autó nagy sebességnél is stabilan kezelhető legyen, és akár sportosan is lehessen kanyarodni vele - már ha egyáltalán lehet egy kéttonnás monstrummal. Ezért kicsit lejjebb ültették a karosszériát, átdolgozták a felfüggesztést (elöl McPherson, első háromszög lengőkar; hátul öt lengőkaros, elektronikusan felügyelt légrugózás), vastagabb stabilizátorrudat építettek előre, és keményebb alsó bekötési pontokat alkalmaztak hátul. Módosították a lengéscsillapítókat is, és igyekeztek precízebbé tenni a kormányzást.

Az eredmény? Vegyes, de alapvetően pozitív meglepetés. Nem mondhatom, hogy egy szinten van a neves európaiakkal, de kicsit jobb mint a nagy átlag. A karosszéria billegését elfogadhatóan sikerült helyrehozni, cserébe minden úthibát érezni lehet, és az ezeket követő tipikus reakciót, a béna libegést sem sikerült teljesen eltüntetni. Sajnos a hátsó légrugózás a hazai utakon, pontosabban a nagy úthibákon vagy keresztbordákon elég nagyot tud ütni. Mentség, hogy a futómű hangolása a sima német utakra készült, a kellemetlen ütések az ML-ben és az X5-ben is érezhetőek.

Mindezzel igazából nem is lenne nagy baj, csakhogy a kormányzás erősen ront az összképen. Egyenesfutás hármas alá, visszajelzés szintén, a kanyarban precizitás sem sokkal jobb. A kormány erősen túlméretes, a tengelye nincs egyvonalban az ülés középvonalával, a közepében olyan kicsire hajtogatott légzsák bújik meg, amiről állandóan az volt az érzésem, hogy már láttam valamikor egy Scaniában.

Viszont autópályán, nagy sebességnél valóban minden rendben. Kellemesen suhan, a kormányzás is nagyot javul, és kasztni sem nagyon billeg, egyedül nagy fékezésnél bólint nagyobbat, mint mondjuk az ML, és sokkal nagyobbat, mint a Porsche Cayenne.

A karosszéria átalakítása kimondottan jól sikerült. A klónozott Saab-arc jót tesz a (Chevy TrailBlazerként különösen) agresszív terepjárós megjelenésnek, sokat elvesz az autó hivalkodó jellegéből. Persze oldalról módosul a kép, merthogy innen már nem látszik a saabság, csak a behemótság. A hátulnézet viszont se nem jellegzetes, se nem kimért: a hatalmas ajtó, a sötétített ablak és a dizájnos lámpa bármelyik SUV-on lehetne, a macsóságot a sokatmondó 5.3i felirat koronázza meg. Csak azt nem tudom, hogy mi köze a macsóságnak a Saabhoz?

Az utastérben is látszik, hogy mire jutott pénz és figyelem, és mire nem. Az természetes, hogy a légbeömlők hagyományos Saab-formátumúak, az is, hogy a gyújtáskapcsoló a két első ülés között, a váltó és a kézifék mögött található. Ebben a kategóriában már a bőrülés, sőt az ülésfűtés és az elektromos ülésállítás is széria. A kezelőszervek kialakítása és logikája azonban maradt amerikai, nem nagyon változtattak rajtuk; egyedül a fedélzeti számítógép gombsora került a középkonzolra. Az első ülések kényelmesek, hátul sem lehet panasz, hely van bőven lábnak-fejnek, de csak négy embernek, középen csupán jelzésértékű, bőrborítású sámlit találunk.

A csomagtér megint igazi Saab. Praktikus rögzítőfülek, jellegzetes formájú kihajtható kallantyú a padlón, alatta jó nagy tárolóhely a KRESZ-tartozékoknak és egy csomó minden másnak. A raktér hatalmas (maximum 2268 liter) és jól variálható, a hátsó szélvédő külön is nyitható, a hátsó fejtámla a háttámla ledöntésekor automatikusan előreugrik, hogy ne ütközzön bele az első ülések hátuljába. Egyedül az a gond, hogy a felfelé nyíló csomagtérajtó alá max 1,80 méter magasak férnek be kiegyenesedve.

Kényelmi és biztonsági felszereltség szempontjából nem érheti kifogás a 9-7X Arc felszereltségű változatát: a tesztautó is ilyen, és minden, ami benne volt, az alapárért jár. Igaz, az alapár 16 390 000  forint. A számtalan pohártartó és elektromosan állítható kütyü (pedálsor is) közül a kedvencem a légrugózás kompresszorának kivezetése a csomagtér oldalfalában. Ide csatakoztatható a hozzá adott, nyomásérzékelő órával is felszerelt igen hosszú tömlő, amihez szelepkészlet is jár. Vagyis nemcsak az autó kerekét, de a bicikliét is fel lehet vele fújni, sőt még a focilabdát, a gumimatracot meg a gumicsónakot is.

A végére maradt a motor, az is igen vegyes emlékeket hagyott bennem. A 9-7X európai változataihoz módosítottk a motorokat is, de a kínálat alapvetően nem változott: 4,2 literes, 6 hengeres soros és 5,3 literes V8-as - nem éppen a Saab környezettudatos gondolkodásmódjának példaképei.

Merthogy a kéttonnás nagy vas mozgatásához nyilván bőven elég a 290 lóerős soros 6-os is, de ha már ennyire virítja valaki a lóvét, akkor V8 és kész. No, nem azért, mert sokkal erősebb lenne (300 lóerős, vagyis csak tízzel több), bár nyomatékban közel 70 Nm a különbség.

Még a gyorsulás közti 1,1 másodperc (8,9 kontra 7,8) különbség sem jelent végső érvet a V8 mellett. Viszont az autó nyújtotta legérzékibb örömtől fosztja meg magát az, aki nem a V8-ast választja. Az amerikai blokk hörög, csattog, gurgulázik - minden fordulatszámon öröm hallgatni, és az ember alig várja, hogy néptelen útszakaszhoz érjen, végre lehessen kicsit öblögetni -, nem nyilvános program, elvégre ez mégiscsak egy Saab.

A 9-7X kizárólag négyfokozatú automata váltóművel kapható, ez pedig nem éppen a legfrisebb fejlesztésnek tűnt. Szekvenciális kapcsolási lehetőség nincs, de ennél sokkal jobban hiányzott az intelligens programozás, a fékezés közbeni visszakapcsolás, esetleg egy sport-economy kapcsoló. De a vezető nemigen tud belenyúlni a hajtásláncba sem; az elektronikus vezérlésű összkerékhajtás akkor kapcsolja be az első kerekeket a hajtásba, ha jónak látja, fixált első- vagy összkerékhajtás nincs.

A fentiekből úgy tűnhet, hogy a 9-7X nem tud felnőni az európai szinthez, nem valódi ellenfele a nagyoknak. És igazából még csak nem is igazán szerethető darab. A teszt első másfél napjában, amikor csak városban használtam, én is így voltam vele. Aztán következett a kötelező kör, az Adventure Park a ringen. Nem bírtam ki, hogy az autópályán ne küldjem meg. Életem egyik legnagyobb hibája lett volna, ha kihagyom. A V8-as úgy tolta fel a végsebesség közelébe (gyári adat szerint : 191 km/h) a hatalmas monstrumot, mintha műanyag bódé lett volna rajta. Mindezt a NASCAR-közvetítések belső kamerájából ismerős sivító gurgulázó ordítás kísérte. Ebben a pillanatban felejtettem el az autó összes hibáját.

A sztenderd akadálypályán aztán azonnal halványodott a vonzerő. A kocsira szerelt oldalsó fellépők gyakorlatilag kiherélték az 9-7X egyébként jó átlagos terepjáró képességét. Még azon a dombon sem tudott felmenni, amit az Octavia Combi 4x4 mindkét irányban többször megjárt, körülbelül addig jutott, mint az 5-ös sorozat és a E osztály . Pedig alapvetően 19,6 centiméteres a szabad magassága, simán legyőzhette volna valamennyi akadályt, de a fellépő miatt nagyon hamar visszavonulót kellett fújnunk. A terepszögekkel sem voltam kibékülve, csak a laposabb libikókára tudtuk felvenni, arra is éppen hogy. Ráadásul a kocsiba se terepfokozat, se difizár. Noha aljának védelme igen masszív, a Saab nem nyújt túl sok segítséget a terepre tévedő tulajdonosnak.

Saab 9-7X 5,3i ARC - 2006

Minden hibájával együtt a Saab első SUV-ja ugyanúgy alternatíva az európai presztízsmárkák, mint a személyautók között. Az X5-nél, Q7-nél, ML-nél 3-4 millió forinttal olcsóbb, igaz, annyival rosszabb is. De a saabsággal és az örületes hangorgiára képes V8-sal kedvelhető autó, bár reálisan gondolkodva a mai világban igazából nincs létjogosultsága egy 15-20 litert fogyasztó, pazarló luxusterepjárónak. Még akkor sincs, ha a motorelektronika képes úgy csökkenteni az átlagfogyasztást (viszonylag kis tempónál, országúton), hogy két hengert kikapcsol a hajtásból. Az már nem oszt, nem szoroz.

A szerző értékelése ertekeles

Vegyes benyomások vezethetőség, kidolgozás és műszaki fejlettség szempontjából is, de valahogy mégsem tudom szívből utálni, sőt. 3,5 pont, de csak mert a V8 úgy szól nagy tempónál, hogy az tényleg észbontó.

Jönnek a terepjárók!

Az Egyesült Államokban 1997-ben összesen 50 000 szabadidőautót értékesítettek évente. Ma félmilliót. A jóslatok szerint 2010-ben 850 000-et fognak. Az is figyelemre méltó adat, hogy a Porsche Cayenne-ből már elkészült a százezredik darab.

A totálsár terepjáróit mind azonos körülmények között próbáltuk ki az Adventure Parkban . Hinta, vizesárok, siratófal, bakhát, bucka: a részletes metódust itt találja.

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.