A bálnák vezére

2005.10.11. 08:00
Úristen! Hát már mindenki a Hyundait koppintja?! Hagyján, hogy az Audi A8-ast alig lehet megkülönböztetni a Sonatától, de most a Bálnamerci új generációján is feltűnt néhány koreai stílusjegy. Persze, biztos csak véletlen egybeesés, mert az S Klasse továbbra is etalon.

Elentmondásos autó: minden porcikájában újnak tűnik, pedig a tervezői igazán óvatosan fogtak az átalakításnak. Csaknem minden részletében felfedezhető egy-egy korábban másutt már bevált megoldás, ezzel érték el, hogy az első pillanattól kedves ismerősként viszonyulhatunk hozzá. Nincsenek olyan meglepetések, mint néhány éve a 7-es BMW-nél; a Mercedes persze nem is hibázhat. Az elődmodellből 485 ezer példány fogyott el 1998 óta, azaz több, mint bármelyik vetélytársából.

Néhány hónapja, az S osztály első képeinek láttán valami olyasmi jutott az eszembe: sikerült összehozniuk a Maybach karosszériáját az első sorozatú Ford Focus lámpáival és sárvédőivel. A látvány nem vérpezsdítő, inkább egyfajta csendes elismerést vált ki. Nem ormótlan, mint az 1991-es Bálna Mercedes (W140), de a forma nem is rejti el a karosszéria méreteit úgy, ahogy az előző változaté.

Szemérmetlenül nagy, ugyanakkor könnyed jelenség, túlméretezett delfin. Ez persze elsősorban az 5,076 méteres rövidebb változatra igaz, de a nyújtott tengelytávú modell sem látszik nehézkesnek. Egyedül a hátsó sárvédő-domborítások lógtak ki az összképből, de később rájöttem, ez nem valamiféle félresikerült sportoskodás, inkább bátortalan múltidézés. Az egyetlen probléma, hogy az érzések kb. tíz perc nézelődés után elhalnak: az egyik kolléga kérdésére, hogy tetszik, már csak annyit tudtam kinyögni minden meggyőződés nélkül: tényleg szép.

Beülve leginkább az lepett meg, hogy az S osztály milyen barátságos odút rejt. Persze itt is érezzük az autó méreteit, de inkább csak abból, hogy a vállunk milyen távol esik az utasülésen helyet foglaló személyétől; itt két Fekete László is elférne egymás mellett mindenféle összeütközés nélkül. A nagy középkonzol és a határozottan formázott ülések miatt azonban egy pillanatig sem érezzük magunkat elveszni a térben. Ráadásul nemigen találkozunk sötét anyagokkal: a műszerfal és a kormány semleges szürke, vagy ami még jobban tetszett, világos drapp színben pompázhat, a bőrkárpitokkal összhangban.

Sajnos fabetétek mindkét tesztautóban előfordultak: ez az az anyag, amelyről képtelenség eldönteni, fának látszó műfa-e, vagy inkább műfának látszó fa. Igazából borzasztó, bár nehéz volna megmondani, mivel pótolhatták volna a tervezők. Ahogy az el is várható, az S osztály belsejéből nemcsak szivárog, de egyenesen ömlik a minőségérzet: nem csak ott készítették igényes, jó tapintású anyagokból, ahol tapogatni szokás egy autót.

Sok műfa. Vagy igazi?

Illesztési hézagról beszélni gyakorlatilag értelmetlen, nemcsak a rögzített elemek találkozásánál, de még a kapcsolóknál is, a bőr kárpitok varrásai tökéletesen egyenletesek, sehol egy rosszul sikerült öltés vagy másféle slendriánság. Ráadásul ez a precizitás a műszerfal bőrkárpitozása révén folyton szem előtt van, egy pillanatra sem engedi, hogy megfeledkezzünk róla, hogy ez itt a német autógyártás csúcsa.


Hátul, ha lehet, még otthonosabb, de szokás szerint inkább csak két személynek: mindenki jobban jár, ha középen lehajtják a kartámaszt. Így mindenki kényelmes fotelekben érezheti magát, és nem kell hallgatnia az ötödik utas panaszkodását kemény háttámláról és a kis lábtérről. Ott, ahova a középen ülő lába kerülne, egyébként is a négyzónás klímaberendezés hátsó befúvónyílásai vannak, így mindenkinek jobb, ha az ötödik utast másik autóba tessékelik.

Az ilyenkor szokásos elég-e a fejtér, elég-e a lábtér kérdésnek ebben az esetben nincs sok értelme, és ezen nincs is mit csodálkozni: az alapváltozat 3,035 méteres tengelytávja mellett is nagyon el kellett volna rontani az autót, hogy ne férjen el bárki könnyedén. Ha ez mégis kevés volna, némi felárért ott a hosszabb kivitel, abban a 13 centiméternyi plusz mind a hátsó utasok kényelmét növeli.


Kevés kapcsolóval

Manapság már elvárás a legnagyobb luxuslimuzinoktól, hogy mindent tudjanak. Ez az egyszerűbb modellekben alkalmazott klasszikus megközelítés alapján rengeteg kisebb-nagyobb gombot, kapcsolót és kisebb-nagyobb karocskát jelentene, és persze agyonképzett vezetőket. Az S osztályos Mercedes tulajdonosai persze jelentős részben maguk vezetnek, és nyilván sem idejük, sem kedvük nem volna az autójukra is pilótavizsgát tenni, így a Mercedes is megpróbált egyszerűsíteni a helyzeten egy menüvezérelt központi irányítórendszer, a COMAND segítségével.

Már a korábban is ugyanígy hívták, de az új S osztály vásárlói már jóval könnyebben kezelhető változattal találkozhatnak. Az automata váltó választókarja felköltözött a kormányoszlopra, így a könyöktámasz előtt felszabadult helyre költözhettek a kezelőszervek. A Mercedes mérnökei is átvették a lenyomható, tologatható fémtekerentyűt - itt COMAND-Controllernek hívják -, amellyel még a BMW ismertette meg a világot annak idején, a rettegett i-Drive rendszeren, de ide kerültek azok a billentyűk is, amelyekkel a fontosabb menüpontokat anélkül érhetjük el, hogy a képernyőre néznénk.

Innen irányíthatók sok egyéb mellett a multikontúr ülések, a cd-s rádió és a navigációs rendszer. Ha mégis a kijelzőre kell pillantanunk, akkor sem kell jobban félrenéznünk, mintha a sebességmérőt figyelnénk, a COMAND színes kijelzője ugyanis a műszerekkel egy szintre települt.


Bajusztúltengés

A menet közben gyakran használt rendszerek ráadásul nem is ezen a monitoron kommunikálnak a vezetővel, hanem az alaphelyzetben a műszerek képét mutató kijelzőn. A sebességmérő, a fordulatszámmérő és a többi mutatós műszer képe ugyanis egy képernyőn jelenik meg, szükség esetén más információkat is megjeleníthet rajta a rendszer. Az összes úttal kapcsolatos adat - a pillanatnyi és átlagfogyasztás, a megtett út, a következő navigációs pontig hátra levő távolság, a sebességtartó automatika adatai és a legtöbb figyelmeztetés is - itt olvasható le.

Ráadásul az itt megjelenő adatok közti váltás még egyszerűbb: a kormányon elhelyezett ötállású gombokkal félrenyúlkálás nélkül lehet válogatni az információk közül. A próbaúton úgy tűnt, bonyolultsága ellenére a COMAND jól használható: általában hamar megtaláltuk, amit kerestünk, és ehhez nem is kellett komoly kockázatot vállalva percekig bámulnunk az út helyett a műszerfalat.

Százmillió