Fordulni természetesen jól fordul, az SLK minden idők legkisebb fordulókörű Mercedese (10, 51 m, az A osztályé 10,95m), ezzel azt hiszem egyetlen parkolást se rontottam, és többször fordultam meg egy ívben ott, ahol más autóval ipszilonozni kellett volna. Mégis inkább az az érdekes, hogyan kanyarodik. Megvan benne az a mesterséges, szándékolt Mercedes-kelletlenség, a van-bennem-anyag üzenete, de a rövid tengelytáv, a fickós futómű és az alacsony üléspozíció kifejezetten roadsteres érzetű dologgá teszik.

A fürkészdarázs a bal oldali tetőkampó lyukába mászott be. Menet közben nem tudtam figyelni, kijött-e, úgyhogy csukáskor kicsit aggódtam. A darázs a későbbiekben nem jelentkezett, ellenben a jobb oldali kampó nem akadt be rendesen, és csak egy kis kézi tuszkolással sikerült csukni.

A legközelebb nyitásnál másfél óra múlva talán az előző ráncigálás miatt hisztizett a szerkezet, és az istennek se akarta elhagyni a szélvédőkeretet, kellett egy kicsit billegtetni a gombot, úgy téve, mintha igazából be akarnám csukni. Más baj nem volt vele, legfeljebb hogy kicsit sokallom a 22 másodperces nyitási időt - a CC-ébredés élharcosától gyorsabbat várnék, hiába faragtak így is 3 másodpercet az előző SLK-hoz képest. Na jó, és a gépi mosáskor a bal oldali ablak gumitömítése mellett beszivárgott egy kis hab.

A lefejezések elkerülése végett folyamatosan nyomni kell a kapcsolót, viszont végállásban nem pittyeg, csak kiírja a fordulatszámmérő feletti kijelzőre, hogy Variodach geschlossen, ami gyönyörű, irodalmias kifejezés, de a kis LCD monitort pont nem látni a kormánytól. Pittyegés akkor sincs, ha nem kötöttük be magunkat, pedig kabriónál még fontosabb az öv, már ha egyáltalán lehet fontossági sorrendet felállítani.

Az ötsebességes automatát kormánykapcsolókkal is irányíthatjuk, de ennek sok értelme nincs, mert mindkét kapcsolóval csak felfelé tudunk váltani, kivéve, ha a bal oldalinak nyomjuk az alját. Micsoda marhaság.

Ergonómiai félreértés a világítás tekerőkapcsolójának elhelyezése: egyszerűen nem látni a kormánytól, pedig több beállítást is kipróbáltam. Tekergetni még lehet vakon, de ránézni, hogy vajon felkapcsoltuk-e a lámpát, csak egy zsiráf tudna. Ráadásul nem elég, hogy a kormánytól nem látjuk, még az index-ablaktörlő közös Mercedes-kar is pont előtte van. Ahol más autókban az index, ott a tempomat karja, eleinte nagyon jókat indexeltem vele. Jelentős, bár apró dizájnigénytelenség a rádióantenna - egy 11 millió alapárú autóba beleférhetne egy motoros antenna, hiszen a süvítése kabriózáskor jelentős tétel a zajforrások között.

A tarkófűtés egyáltalán nem rossz dolog, főleg hogy a levegőbefúvó a fejtámlával együtt állítható. Az Airscarf (légsál) nevű extra három fokozatban nyomja a meleg levegőt, de azért nem csodafegyver. Hitler ezzel se fordította volna meg a háborút, és igazából egy ülésfűtött-airscarfolt SLK-ban se öltözhetünk lengébben, mint egy fapados MX-5-ösben - 23 fokban országúton ugyanúgy kérni fogjuk a pulóvert.

A kis motor határai országúton már érezhetők. Városban a 163 lóerős 1,8-as roadsteresen fürge, de nagyon nem árt előzős sávváltáskor segíteni az automata váltónak, és bekészíteni a következő fokozatot. 100 felett már úgy se nagyon megy, érezni, hogy egy kézi váltó fix fogaskerekeinek szorításában jobban menne, mert így elszivárog az erő az automata kis olajvezetékeiben. 160-ig úgy-ahogy azért elporoszkál, és óra szerint 220-nál van a vége, de addig nyitott tetővel egy örökkévalóság telik el.

4-esben 140 kicsivel 4000 fölött forog, itt még enged egyet visszakapcsolni, hármasban ilyenkor 5500-5600 körül jár, ahonnan elpörgethetjük még 6000-ig, de igazából itt se nagyon tudjuk megugrasztani, 120 fölött nő drasztikusan a légellenállás, aki nagyobb tempónál szeretne hasítani, nagyobb motor kell neki.

És ezzel együtt azt mondom, nekem ezzel a motorral és automata váltóval kéne a SLK.

Gyönyörű a hangja, már az alapjáratnak is, és nem csak a hallható tartományban; infra rezgésből is érezhetjük a jelenlétét. 2000-es fordulatig szépen erősödik a mély, kompresszoros morgás, aztán 2-3 ezer között az SLK megtévesztő hűséggel utánoz egy bőgő tehenet, ami gyönyörű, nem csak a kérődző patások híveinek. Hibátlan a teljes hangspektrum, mert az öblös múúúúú! felett erőszakos, kiforgatott roadsteres üvöltés jön, ami akár egy Alfa V6-osból is származhatna. Akárhogy is, nekem nagyon kéne.

Viszont az aerodinamikát rendesen összehozták, a légellenállási együttható 0,32, és a végsebesség táján sincsenek az utastérben különösebben bitang viszonyok. Biztos, hogy nyitott tetővel lényegesen halkabb, mit a Macüda, és kevésbé cúgos, 140-nél még lehet üvöltözés nélkül beszélgetni.

Egy kabrióban normális, hogy 140-es tempónál nyitott tetőnél se esik be az eső, ezt természetesen a Macüda is tudja. Azt már kicsit furcsállom, hogy az SLK-nak nagy zuhéban ugyanaz a hibája: baloldalt, vagyis ahová az ablaktörlők a vizet lapátolják, az oldalablakok tetején szépen besodorja a vizet a turbulencia. Persze erre mondhatják, hogy hülye, aki zivatarban kabriózik, én viszont nem szeretek szeszélyes időjárási viszonyok között állandóan megállni, és nyitni-csukni.

A reklámszakma kemény világ. A szövegíró el kell hogy adja a szlogent valamelyik direktornak, vagy akármelyik executive-nek, végül összegyűlik a sok angolul elnevezett pozíció, elfogadnak valamit, amit aztán el kell adni az ügyfélnek, aki nem emelkedhetett volna ilyen magas polcra az autóforgalmazásban, ha nem lenne rendes, konzervatív, jól nevelt káder. Kizárt dolog tehát, hogy ilyesmi átverekedje magát, de én abszolút beérném valami lényegre törően pátoszmentessel, például "Nem is drága és teljesen jó".