Megvolt: Kia Sportage 2.0 CRDI EX Premium 4x4

Személyiséget adjatok!

2009. április 20., hétfő 01:36
A Sportage egy kicsit olyan, mint a Lexusok. Ingerszegény kívül, ingerszegény belül, hogy szegény, neonfényektől és mosóporreklámoktól megfáradt gazdája tökéletesen ki tudjon kapcsolni, mikor beleül. Csak ez nem biztos, hogy kéne.

Itt az új Sportage, hazudhatnám, és az átlagolvasó, akinek az ingerküszöbén sosem lépett át ez a Kia, ezért nem is tudja pontosan, hogyan nézett ki az előző modell, gondolkodás nélkül hinne nekem. De az is benyalná, aki csak lusta, és nem veszi a fáradságot, hogy tüzetesen összehasonlítsa a 2005-ben megjelent modellt az aktuálissal, a két autó közötti különbségeket ugyanis nagyítóval kell keresni.

Már kissé homályos, de annál boldogabb emlékkép sejlett fel a gondolataimban: fekszünk a Balaton-parton édesanyámmal a kellemes, késő délutáni nyári napsütésben. Ő egy gép alaposságával és gyorsaságával fejti meg egyik keresztrejtvényt a másik után a Fülesben, én lassan eszegetem a pálcikás Leót és várok. Várok, hogy, mikor kész lesz, odaadja nekem a füzetecskét, és én nekiláthassak végre a gyerekoldalnak. A két kép között összesen tíz különbség van, vajon megtalálom-e mindet?

A legkönnyebb a bozótrács, az rögtön szemet szúrt. Az első fényszórók alakja is más. Új ködlámpák és első lökhárító, négyet máris megtaláltam. Nini, a két hűtőmaszk sem pont ugyanolyan. Ha a Füles gyermekrejtvényéről beszélünk, azt mondom, ez aztán tényleg disznóság volt, miért kell így megszívatni a kisgyerekeket, alig lehet észrevenni. A Kia természetesen nem akart kibabrálni senkivel, ennek ellenére érthetetlen, miért gyártanak valamiből újat, ha a megszólalásig hasonlít a régihez. Mindegy, nem a Kia az egyetlen, aki így varrja fel a ráncait, kismillió hasonló megoldást láttunk már az évek során, ugorjunk inkább. Hátul is kell még lennie valaminek.

A 4WD felirat könnyű, és az új hátsó lámpákat is hamar észreveszi egy eltökélt hatéves szakavatott szeme – itt jegyezném meg, hogy a hűtőmaszkkal ellentétben ennek tényleg volt értelme, a Sportage jellegtelen farán sokat dob egy ilyen játékos megoldás, ha mégoly apró is. A nyolcadik a kulcslyuk, a kilencedik az alatta, vagyis a hátsó ajtó közepén található krómozott díszcsík, de bizony a tizediket csak nem találom.

Aztán, mintha villám hasított volna belém, egyszerre ráleltem a megoldásra. Csak azért nem vettem észre eddig, mert minden olyan sötét, de most már tisztán látom: a hátsó lökhárítóban a kipufogók felett húzódó műanyag betét alakja más. Elégedetten hátradőlök, mégiscsak szép munka ez egy óvodástól, de nem állok meg félúton. Jöhet a labirintusos, a számösszekötős, aztán a többi is szépen egymás után.

Lassan 34 éves leszek. Ha ma ránéznék egy ilyen képrejtvényre, nem sok energiát mozgósítanék, hogy megfejtsem. Csak megvonnám a vállam, és azt mondanám, nem tudom. Nem tudom, mi a különbség. A két Sportage-dzsel is így vagyok. Számomra pontosan ugyanolyan a régi, mint az új, egy igazi jellegtelen, koreai bakancsautó. Ha alaposan megvizsgáljuk, látjuk, hogy megpróbáltak némi színt és játékot csempészni az új modellbe, de ettől még a Sportage maradt, ami volt: személyiség nélküli, viszont annál praktikusabb használati tárgy.

Az utastérben pontosan ugyanez a helyzet. Az előző tesztautóban világos volt, bézsszínű kárpit virított az üléseken, és a műszerfal is bézs volt. Ebben minden fekete. Nehéz pontosan megtalálni a határvonalat az ingerszegény és a depresszív között, de hajlok rá, hogy az általam próbált Sportage utastere inkább ez utóbbi tartományba csúszik át.

Van azonban sok tárolórekesz, kétzónás klíma, ülésfűtés, bőrkárpit és egy csomó hely. Mindkét sorban példás a helykínálat, a csomagtartó a gyári adatok szerint 332/1411 literes, de szemre sokkal nagyobbnak tűnik, ha pedig a rolót elhúzzuk felőle, és úgy pakolunk, természetesen jóval több csomag fér bele, mint egy hasonló méretű négyajtós limuzin rakterébe.

Van azonban még egy baj. Szubjektív, tudom, de Svékus kolléga is így gondolta, és én sem tudok elmenni mellette szó nélkül: az ülések kényelmetlenek. Nem fapad vagy szőrős deszka, de nem az igazi; ha valaki Sportage-ot szeretne vásárolni, először mindenképpen üldögéljen legalább fél órát a vezetőülésben, hogy biztos lehessen benne, neki megfelel.

Elérkeztünk a cikk leglényegesebb momentumához, az igazi különbséghez, ami alapján azt a tesztautót, amit én próbáltam ki, ténylegesen meg lehet különböztetni attól, ami 2006-ban járt nálunk. Ez a dízelmotor már 150 lóerős, csúcsnyomatéka 305 Nm, a hozzá kapcsolódó váltó pedig hatfokozatú. Előbb a váltóról, az egyszerűbb téma. Hibátlan. Azt nem mondom, hogy tökéletes, de a célnak tökéletesen megfelel.

Most nézzük a motort. Én benzinsoviniszta vagyok, vállalom, de belátom, hogy ezekben a nagy tömegű 4x4-es autókban, vagyis SUV-kban, terepjárókban valóban nagyon hasznos a nagy nyomatékú, de relatíve kevés üzemanyagot fölemésztő dízel. El kell azonban fogadnunk, hogy feelinget dízelmotor három liter alatt nagyon ritkán ad. A Kia dízelmotorja alapjáraton elég hangos, egyébként olyan átlagos, vagyis − mint hasonszőrű barátai − a vezetés élményének még a legapróbb szikráját sem nyújtja. Igavonónak jó, de sok örömünk nem lesz benne.

A dízel Sportage használati tárgy, a szó legszorosabb értelmében. Sem a karosszériája, sem az utastere, sem a technikája nem kínál olyasmit, amiért őszintén megszerethetjük. Ez persze nem tökéletesen igaz, szerethetünk egy jó kis seprűt, egy öreg, de jól működő rádiót vagy akár egy törlőrongyot is, mert hasznos számunkra, de ez nem ugyanaz a szeretet, amit egy igazi, szívvel-lélekkel tervezett autó iránt érezhetünk.

A Sportage-dzsel a hosszú távon kényelmetlen üléseket leszámítva az ég adta világon semmi baj nincs. Praktikus használati tárgy, kényelmes a futóműve – bár cserébe eléggé dülöngél a kasztni −, bőven elfér benne egy egész család csomagostul, a váltója pontos, a motorja pedig bőven elég erős ahhoz, hogy akár városban, akár autópályán magabiztosan manőverezzünk. De a személyiség, az nagyon hiányzik belőle.

Kia Sportage

Kia Sportage 2009 Ex Premium 4x4 Kia Sportage 2009 Ex Premium 4x4

A Totalcar értékelése:

Tágas és praktikus, terepen is egész jól boldogul, de túlságosan ingerszegény autó. Az ülés kényelmetlen, a dízel alapjáraton hangos.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar Magazine

Is a €5,000 Vectra C a good choice?
Should I go for an older DTi or a more complicated CDTI? Could a petrol Ecotec be a good choice, too?