Ellenszérum keserű emlékekre

2005.10.07. 08:41
Szörnyű kétségek gyötörhetik egy óriáskonszern stratégáit, ha azonos platformon készülő autómárkáikat más és más társadalmi rétegeknek szánják. A hosszú Passatból kialakított Superb mérete alapján vígan tartozhatna az elit szűk táborába.

Mégse lenne jó ötlet, hisz' akkor a felénk igen nagyra becsült VW második legnagyobb személyutóját silányítanák. Így marad szegény, megtűrt Skodának a kisebb és gyengébb motor, kevesebb fokozat a váltóban, szerényebb enteriőr.

És persze az alacsonyabb ellenérték: 1,9 Tdi száz lóerővel, ötmillió forintért. Vagyis jobb alsó-középkategóriás áron. Döbbenet. Akkor is, ha van új Passat, ha megújult a vállalatcsoport teljes kínálata: a legjobb ajánlat vitathatatlanul a Superb.


Markáns arculat

Nem tudom, miféle okból, nekem mindig az előző Passat tetszik. Most, hogy itt az új, egész jópofának látom a lecseréltet. Főleg ha 10 centiméterrel hosszabb, hatalmas krómozott hűtőmaszk tornyosul az elején, és úgy mutatkozhat meg a (vágyott) módosmenedzser-énem, hogy közben véletlenül sem kevernek össze a gyanús üzelmeket folytatókkal.

Sosem tapasztaltam még új vagy újszerű tesztautóval, hogy ilyen előzékenyek lennének közlekedőtársaim. Könnyűszerrel besorolhattam a legmasszívabb sorokba. Elnézték kisebb hibáimat. Olyan köszönte meg gáláns gesztusomat, akitől nem vártam. Talán ezért is - kifejezetten megbarátkoztam a Superb külsejével.

Őrült Maxi

Az obligát Trabant után (figyelem, a nyolcvanas évek végén járunk!) hamar elcsábultam egy pompás, '79-es évjáratú 120-as Skodára. Igaz, közvetlenül előtte építették újjá a totálkárt erő balesetből, valamint a százhalombattai kőolaj-finomító utánégetője sem lett volna képes az olajfüstjével megbirkózni. Ha lazítottam a kormány görcsös szorításán, azonnal az árok felé vette az irányt. A 155-14-es gumit úgy falta, mint a Mad Max-körre fogott motorkerékpár. A motorfelújítás az akkor még létező Csepel Autógyár soroksári üzeméből származó hüvely- és dugattyúgarnitúrával valósult meg, még erre is hónapokig kuporgattam. Sajnos, továbbra is gyűlöltem, e3ladtam hát; új gazdájának sírig tartó átkaitól csak az mentett meg, hogy első (és az autónak utolsó) útjuk egy öles nyárfához vezetett.

A belső térkínálat lenyűgöző. Főleg hosszában, a 280 centis tengelytáv következményeként. Ahogy ismert, a Passat Kínának kifejlesztett, hosszított változatát ottani vállalatigazgatók, hivatalnokok sofőrös limuzinként használják. Még a milliárdos lélekszámú országban sincs olyan zsiráftermetű menedzser, akinek ne lenne elég a két üléssor között tátongó fél méter az alsóbb néposztályban ragadt sofőrtől való szeparálódásra. Széltében már nem ilyen egyértelmű a rokonság a luxuskategóriával.


Intim pillanat

Ültem több olyanban, ahol nem udvariaskodtam utasommal, ki csatolja be magát előbb - itt egyszerre nem megy. Hátul a szokatlanul vaskos "kardánalagút" akadályozza a háromszemélyes használatot. Nem baj: ha netalán üzleti ebédről megegyezést elmulasztó feleket szállítunk haza, hajtsuk le közéjük a széles könyöktámaszt, máris külön mikrovilágban érezhetik magukat.


Tágas, de rosszul pakolható

A csomagtartó hatalmas, de négyajtósnak megfelelően kevéssé praktikusan pakolható. Nem is bővíthető, csak a síléceket lehet belógatni a hátsó ülésre. (Mármint a tesztautón. Az idei gyártású Superb osztottan dönthető háttámlával bír.) Ez egy nagy limuzin, joggal feltételezhető, hogy aki meg tudja venni, nem a boyszolgálaton takarékoskodik a háztartási gépek vásárlásakor. Ha esetleg sofőrt alkalmaznak, ne kényes fehér kesztyűt hordassanak vele, mert a csomagtartótetőn hiába van belül két fül, a rugóerőt csak a lemez külső érintésével lehet legyőzni.


Egy méter, 20 év és két világ választja el őket