De Suzukis Hungarorum libera nos, Domine*

2005.03.16. 00:10
Rövidebb. Szélesebb. Magasabb. Tágasabb. Nehezebb. Modernebb. Biztonságosabb. Szebb, sokkal szebb.

*eredetileg: De saggitis Hungarorum libera nos, Domine - A magyarok nyilaitól ments meg uram, minket

Volt az a bizonyos nyögés, amit Bécsnek büszke vára hallatott, meg a címben idézett nyíltól megmentős jajveszékelés, de ezt leszámítva félelemkeltésben nem voltunk túl erősek az ismert történelmünk során. De majd most, japán testvéreink vezetésével, most lesz itt aggodalom, pupillák kitágulása, nyakszőrök felmeredése, végtagok reszketése. Az új Swift ütni fog.


Essünk túl a nehezén, valószínűleg főleg itthon fog ütni. Mindenhol egyike lesz a legjobb külsejű kisautóknak, korszerű formával és technikával, de csak mi fogjuk rajongásig szeretni, mert nekünk cserélték a végtelenül kedves, de kissé visszamaradott, fél szemére leukoplasztos szemüveget viselő gyerekünket végre Kiszel Donatellára, vagy egy még csodálatosabbra.

Mélytengeri halnak kell ahhoz lenni, hogy valaki ne lássa, mennyivel szebb lett. Teljesen mások az arányok, tizenöt centivel rövidebb(!), de tízzel szélesebb, tizenkettővel magasabb, két mázsával nehezebb. A régi Swift jóindulatú szerencsétlenségét egy zömök, sűrű, keménynek látszó kisautó kivagyisága váltotta le. Miközben összességében rövidebb, a tengelytáv 2,5 centivel nagyobb, ezzel a hely belül hosszában is gyarapodik.

Az egy töretlen ívben leforduló gombóc orr a műfaj klasszikusa, az izomgolyóságot a tudatalattinkba lopó meredek szélvédő, vaskos oszlopok és lejtős tető a műfaj új klasszikusának ( Mini II) kiváló ellopása. A biztonság-sportosság hangulatkeltői a kidomborított élek a motorháztetőn, a kerékíveken és a vállövön. Kétoldalt pedig akkora tükröket látni, hogy belvíz esetén simán átevezhetjük velük a Tiszántúlt.

Érdekes stiláris felfedezés volt egy élelmes rádióhallgatónk részéről, hogy a formaterv (főleg a lámpák) a Nissan 350Z-re emlékeztet, tényleg, mintha annak a kölyke volna. És ami külsőre ennyire vagány pofát mutat, biztos megy is, mint a veszedelem, ugye?




Egyelőre két motorral létezik új Swift, egy 92 lovas 1,3-assal és egy 102 lovas 1,5-össel. Biztosan lesz 1,3-as Fiat MultiJet dízellel is valamikor, és szinte biztos, hogy lesz 150 ló körüli sportváltozat. Egyelőre az Ezeröcsit vezettük, de az 1,3-assal is vannak már tapasztalatok az Új Suzuki Swift fórumon . Mivel mind bejáratós még, ezért senki se hajszolta a leszabályozásba, de egyelőre mindenki elégedettnek tűnik, a topiklakók 6,5 liter körüli városon kívüli fogyasztásról számoltak be.


A mi ezerötösünk sem volt még a közelében sem a bejáratás végének, de egyszer-egyszer hagytam rendesen felpörögni, hogy legyen elképzelésem a karakteréről. Hiába ez a legerősebb eddigi Swift, a sokkal komolyabb kasztni plusz súlya nem engedi föld körüli pályára állni, de nagyon jól megy. Egészen vidáman forog, és bár még nagyon érezni, hogy nem tudott fellazulni rendesen, ádáz üvöltéssel lódul előre. Városban könnyedén és lelkesen ráncigálja, sávok közti ugrabugrálásra nagyszerű. Ami ennél fontosabb, simán lehet vele utazni; autóúton is van annyi ereje, hogy elhúzza egy kamion mellett, és az 1,3-assal se kell megcsókolni a rózsafüzért balra indexelés előtt.


ABS, EBD. Megáll.

A 0-100-at 9,5 másodperc környékére mértük egy 105 kilós operatőrrel súlyosbítva. Igazából 10,0 a gyári adat, és az 1,3-asnak is elég 11 s. Mi ez, ha nem fickósság egy kisautótól? A gyári vége 185 km/h, tízzel több, mint az 1,3-asé. A városi ismerkedés és a kevéssé takarékos forgatás alatt 9 literes átlagfogyasztást mértünk, ami bejáratósan, hidegben, hajszolva normális.

Az is nagyszerű, hogy a motor egészen halk (legalábbis alacsony fordulaton), és csodálatosan rezzenetlenül jár, sem a váltón, sem a kormányon nem érezni semmit, ilyet utoljára a Nissan Micrában (nem)éreztem, de az angol japán kisautó, nem magyar japán. Finom, precíz műszer benyomását kelti. És akkor még nem beszéltünk a Mercedes-hangulatról.


A Mercedes-hangulat a kezelőszervek működési módjából árad, abból, ahogyan minden puhán határozott ellenállással, tervezett nehézkességgel mozdul, fordul, kattan. Ez alapvetően dizájn kérdése, simán használhatott volna a Suzuki olyan kormányszervót, amit katicabogarak is tudnak lábbal hajtani, vagy váltókart, amit érintés nélkül, pusztán fújással lehet fokozatból fokozatba tolni, de nem ezt választotta. Mindennek teste, súlya, tehetetlensége van, hogy érezzük, anyag vesz körül, acélon és kőolajon uralkodunk.

Ennél jobbat nem tehetett volna, a Swiftet így is egyszerű és finom vezetni, csak így mellesleg tiszteljük és biztonságban érezzük magunkat benne. Talán a váltónál egy kicsit el is túlozták a merciséget, de legalább az is pontos, ahogy egy japán szerkezetnek kell. A többi apróság, a kapcsolók, gombok, tekertyűk is mind rendesen meg vannak építve.