Golfozni terepen

Teszt: Volkswagen Tiguan 1,4 TSI - 2008

2008. június 20., péntek 00:24
Gyarló vagyok, jaj. Előítéleteim vannak. Azt hittem, ez is csak egy túlárazott, túlértékelt, mesterséges presztízstől zsírosan fénylő izé. Pedig kifejezetten kellemes, tágas, használható autó. Hibákkal, persze.

Nem tudom, látták-e a szánalmas reklámspotot, amikor a Tiguan átdöcög pár fagerendán. Azt is megtudjuk a modell kampányából, hogy a városi dzsungel a játéktere. Ez így együtt a VW kompakt hobbiterepjáróját az én értékrendemben hamar odalökte az "ellenszenves" fiókba. A Jetta mellé, amit úgy hirdettek a maga idején, hogy aki megveszi, eladhatja a garázsát, ezzel úgyse fog soha beállni, mert akkor nem látnák a szomszédok.

A képe is tenyérbemászó. Mint egy kis Q7, amit szintén nem úgy terveztek a VW konszernnél, hogy cukinak, édinek, tündibündinek tűnjön. Francot. Sugalljon erőt, legyőzhetetlenséget, fennsőbbrendűséget, ez lehetett a dizájnereknek kiadott parancs. Profilból meg kis Touareg a Tiguan, és a Touaregre – bármilyen jó autó is különben – nem túl erős jelző, hogy "kivagyi". Ebben a Q7-nél kettővel, a Touaregnél másféllel kisebb méretben aztán elég felemásan sikerült elérni a felsőbbrendűséget. Ha a méret nem is minden, azért Farquaad "nagy"úr se volt hitelesen félelmetes a Shrekben.

Pedig ha alaposabban megismerjük, és nem a környezete alapján ítéljük meg, a Tiguan tök jó fej. A magyar reklámspotba valamelyik ízlésficamos forgalmazó által szerencsétlenül kiragadott rész (43. másodperc környéke) eredeti, teljes filmje például így néz ki:

Ugye, hogy tulajdonképpen kéne? És az is érthetővé válik, hogy a terepen láthatóan nem esetlen kocsi miért városi dzsungelharcos, ha kicsit belemélyedünk a Tiguan háttértörténetébe. Kis reklámfilmmel nyit az oldal: Seal, a fekete soul-énekes egy fehér Tiguannal csapat a város alatt a csatornákban, miközben neje, Heidi Klum, a fehér, szőke, kék szemű modell egy fekete Tiguanban elegánsan siklik a forgalomban. Majd házuk előtt találkoznak, csókot váltanak, és a két egyforma autó összesimul, hogy kiderülhessen: nem csak a színük miatt nem egyformák.

A Velvet kis segítő levele, ami arra a kérdésemre jött, hogy ki ez a nő a filmben: "Heidi a legjobban fizetett német modell, a lábait külön biztosította csilliárdokra, ő vezette a Topmodell német változatát (az amerikai mintájára, amelyet Tyra Banks vezetett, a magyart meg Vámosi Viki, ez utóbbi bebukott) van egy Leni nevű lánya, akinek Flavio Briatore az apja, és van Seallel is egy közös gyereke. Mostanában szandálokat tervez (terveztet), épp folyik egy per ellene valamelyik divatcéggel, amelyiktől állítólag lopta az ötleteit. Sealt először biciklisnadrágban látta meg, és megtetszett neki a kirajzolódó farka, akkor szeretett belé.

Hanem mert ez nem is egy autó, hanem legalább kettő (vagy két és fél). A Track&Field a terepjárósabb vadváltozat, ezt promózzák Seallel, 28 fokos első terepszöget tud, ál-kartervédője is van. A Trend&Fun, illetve Sport&Style pedig a városiasabb verzió, mélyebbre húzott lökhárítóval, csupán 18 fokos terepszöggel, de finomabb arccal.

A mienk egy Sport&Style, semmilyen fekete színben, semmilyen fekete belsővel, sok extrával. A semmilyen fekete belső a nagyon is valamilyen, szép, krómkeretes dupla szellőzőrostélyokkal nagyon ismerős volt, és később be is ugrott: Golf Plus! És tényleg, a Tiguan a nagytestű Golfból keletkezett. Csak talán még nagyobb.

Elöl tudja, amit minden új VW: vagyis én nem tudom a padlóról vezetni. Míg gyakorlatilag az összes új autót teljesen leeresztett üléssel használom, a Volkswagenek racsnis emelőjét mindig meg kell emelni egy-két reccsenéssel. Széltében, magasságában is teljesen jól elférni, a kormány is irdatlan széles tartományban állítható ki-be, fel-le.

Hátul is jó benn. Bő tenyérnyi hely van magam mögött a térdem előtt, a középső szükségülés támlája lehajtva széles, pohártartós könyöklő. Két légrostély középen, alattuk 12 voltos konnektor laptopnak, videojátéknak, telefontöltőnek. Még kis felhajtható asztalka is került az első ülések háttámlájára. Akár gyerekek, akár szakállamtitkárok kerülnek egy Tiguan hátsó ülésére, szavuk sem lehet.

A csomagtér pedig ekkora helykínálatú beltér mögött már-már érthetetlenül nagy. 470 liter a kalaptartóig; és ez a sok liter nem kerékdobok mögötti kihasználatlan zugokból tevődik össze, hanem egyszerű, átlátható hasáb az egész. Csak szükségkerék van ugyan alatta, de ez igazán a legkevesebb.

És itt, a csomagtartóban található a Tiguan második legizgalmasabb alkatrésze. Egy kis krómbigyóról van szó csupán, a kalaptartó alatt. Amit ha felül nyomok meg, az alja ugrik ki, és gumipókos rögzítőfül lesz belőle. De ha alul nyomom meg! Akkor a teteje ugrik ki, ami szatyorakasztó fül. Elképesztő.

A tesztautó legizgalmasabb alkatrésze a motorja. A picike, mindössze 1390 köbcentis négyhengeres benzinmotort alacsony fordulatszám-tartományban kompresszor, intenzív pörgéskor turbófeltöltő lélegezteti, hogy a hengerek több levegőt, ehhez pedig több benzint is kaphassanak, mint ami normál nyomáson járna nekik.

150 lóerő, 240 newtonméter: egy pár éve fejlesztett kétliteres turbódízelmotornak is dicsőségére válna. De hát akkor is csak 1,4 literben feszeng ez a sok ló: vajon hogy tudnak így egymást taposva hozzáférni a Tiguan másfél tonnás testéhez?

Egész jól. Kipróbáltam országúton: jól ment, csendes volt. Csak sokszor lefulladt elindulásnál. Kipróbáltam enyhe terepen: felment-lejött a dombokra simán az automata összkerékhajtással. (Haldex-kuplungos rendszer: alapértelmezésben 10% nyomaték jut hátra, 90 előre, de ha nagyon kapar elöl, akár 100% nyomaték is megtámadhatja a hátsó tengelyt.) Csak sokszor lefulladt elindulásnál. Ez van, amíg nincs rendes feltöltés, nincsenek virtuális literek, csak az az 1,4. De aztán már, kétezer alól akár, majd' hétezerig akár, jól húz.

Csak végig nagyon-nagyon sokat evett, átlagosan – ha hajtva is – 13-14 litert száz kilométerre. Mert a virtuális literek lovait éppúgy etetni kell, mintha igazi literekben legelésznének. A katalógus 8,4 liter benzint emleget száz kilométerre vegyes ciklusban, nevessünk együtt bátran hangosan. Vagy kezeljük leheletfinoman a gázpedált, váltsunk feljebb, amint csak lehet, és hagyjuk pihenni a lovak felét, akkor talán összejön.

A futómű kellően stabil aszfalton, kicsit kemény terepen. A kormányzás direkt és pontos, bár a kormány érintésétől rázott a hideg: életem talán első műszál-érzetű bőrkárpitozását tapinthattam. A hatfokozatú kézi váltó határozott, pontos. A – feláras – automata, kétzónás klíma csendes, ügyes, de hát a VW Climatronic nevű rendszerét már sok éve szeretjük ezért. A hifi elmegy, a műszerek németesen semmilyenek. És az autó magától tud parkolni.

Ilyet eddig igazi, utcán közlekedő, megvehető autóban csak a Toyotától láttam: legutóbb egy LS Lexusszal már volt szerencsém kormányérintés nélkül parkolni. Két kísérletből egyszer, egyszer meg nem. És most a Tiguannal is szerencsétlenkedhettem egy kicsit, kábé hasonló aránnyal. No azért a VW – feláras – automata parkolása kicsit egyszerűbb a Lexusénál.

Megnyomom a gombot a váltókar előtt, a központi monokróm kijelzőn megjelenik az autó sziluettje, meg piros téglalapok mellette. Lassan gurulok, aztán, ha a radarok elég nagy hézagot érzékelnek a parkoló autók között, az egyik téglalap eltűnik. Annak a helyére fogunk beállni. Úgy, hogy rükvercbe rakjuk a váltót, engedjük fel a kuplungot – és el a kormányt. A Tiguan majd szépen tekergeti azt helyettünk, és egy-két korrekcióval szépen be is áll. Az egész művelet alig ha ötször-tízszer tartott annyi ideig, mintha magam állok be az egyébként egész jól áttekinthető, hasábszerű autóval. De hát ez a rendszer nem azoknak készült, akik tudnak parkolni.

7,01 millió forint a kis csudabenzines Tiguan alapára, 7,951 millió lenne ugyanez 140 lóerős, kétliteres dízelmotorral. Drága?

A fene tudja. A hasonló méretű Kia Sportage mondjuk kétliteres, 142 lovas benzinmotorral, összkerékhajtással hatmillióról ugrik el, a kétliteres dízelben pedig 7,4 millióért már minden benne van, ami lehet, navigáció is, meg metálfény. A Toyota RAV 4 136 lóerős dízellel 7,25 millióról indul, 180 lovas dízellel meg, uramatyám, 9,3-ról.

A mi autónk, tehát a Sport&Style felszereltségű kocsi 7,455 millióba kerül. A tesztautóban ehhez jött még egy s más, például a kétzónás elektronikusan vezérelt klíma, parkolássegítő rendszer, ilyenek.

Azaz a Tiguan esetében az a bizonyos komikus presztízs-értéktöbbletért, amit a Népautó márkanév mifelénk hordoz, egyáltalán nem kell aránytalanul nagy felárat fizetni. (Arra gondolok, hogy listaáron a legfapadosabb, 60 lóerős, háromajtós Polo 3,085 millió forintba kerül.)

De ezzel a motorral akkor se kéne. Hiába az izgalmas, fémes, reszelős hang alul, a turbós fütyülés felül, a készséges, gyors reakció a gázra bárhol, ekkora tömegű, fix összkerékhajtású autóhoz dízel köll. Nekem. Önnek?

Volkswagen Tiguan 2008 Sport & Style Volkswagen Tiguan 2008 Sport & Style

A Totalcar értékelése:

Külméreteit meghazudtolóan tágas, kényelmes kaszni, kellemetlenül sprőd beltér és egy jópofa motor, ami nem való a kocsihoz. Dízellel négy csillagot érne, így csak hármat.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves
Legtöbben máig meg vagyunk győződve arról, hogy ő lehetett volna az első magyar Forma-1-es pilóta, mások szerint nem.

Belsőség Ausztrál öregfiúk extravaganza

Itt a jólét és a Kánaán, tudjuk, tudjuk, de azért hadd irigyeljük egy kicsit az ausztrálokat.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?

Miért hal ki a Maybach?

A Mercedes többet vesztett minden egyes luxusautón, mint amennyit elkérhetett értük.

Hyundai i40cw Sok szerencsét! Külföldön

Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.