Látó szemmel a szeszüzemű Volvo

Mind kellemetlenebb feladat, lassan már saját magunk számára is idegesítően kínos az alkohollal és autózással kapcsolatos asszociációs tréfák kényszeres gyártása. De hát ez van: egyre több gyártó ismeri fel, hogy nemcsak a műfaj őshazájában, Dél-Amerikában, de Európában is van igény és lehetőség etanolos autók értékesítésére. Legutóbb az alkoholt meg nem vető Saab 9-3 járt nálunk, most pedig szintén svéd szesztestvérét, a Volvo kis szedánját kaptuk meg. Az edzett májú kocsi lényegét ismerjük már: ugyanaz az 1,8-as, szikragyújtású szívómotor hörpintget benne, mint az alacsonyabb presztízsű, de műszakilag gyakorlatilag az S40-nel megegyező a Focus FFV-ben.

Gyorsan fussuk végig mindazt, ami nem az alkoholról szól a kocsiban. Az S40 egy csinos (amolyan skandináv módra, kissé darabosan persze), elegáns, sokak által irigyelt szedán. Már írtunk róla itt meg itt meg itt. A típus meglehetősen identitászavaros, hiszen míg focusos gyökerei a kommersz alsó-középkategóriához kötik, orcáját a német presztízsmárkák, a BMW-Merci-Audi szentháromság felé fordítja. Akárhogy is, Magyarországon a köz számára minden Volvo, így az S40 is egyértelműen luxusautónak minősül.

Ebből a szögből a legnehezebb megmondani egy mai Volvo szedánról, hogy melyik

Árában is olyan se hús, se hal. Tesztautónk, a kétzónás klímás, de bőrtelen üléses, tempomatos, de xenon nélküli Momentum picivel hétmillió forint alatti árával épp csak annyiba kerül, mint a legeslegolcsóbb, fapados 1,6-os 3-as BMW, viszont majd félmillióval még így is többe, mint a legeslegdrágább, automata váltós, fullos dízel kombi Focus.

Ezzel az 1,8-as benzin-, pardon, benzin-alkohol motorral az S40 hellyel-közzel dinamikus, pontos, stabil autó; városban, országúton, autópályán is el lehet vele gurulgatni, bár nagy tempónál elég zajos. És a vele töltött egy hét alatt nem adott választ a kérdésre, miért is kellene bárkinek ezt választania a nyomatékosabb, takarékosabb, százezerrel olcsóbb 1,6-os dízel helyett.

215 Ft/liter, nem csoda, hogy mosolygok

A Volvo maga is tudja, Magyarország infrastrukturálisan még nem áll készen a bioetanol-üzem robbanásszerű elterjedésére. Azzal adták ide az autó kulcsát, hogy most tele a tank E85-tel, de nyugodtan tankoljunk rá benzint, csak minél kevesebb üzemanyaggal vigyük vissza, hogy majd újra teletankolhassák etanollal, mielőtt kiadják a következő kuncsaftnak. Mert meg akarnak kímélni minket a macerától, ami a szesztankolással jár, E85 nem terem minden bokorban.

Szesz ésvagy benzin

Aztán úgy alakult, hogy mégiscsak tankoltunk bele egy kis etanolt, már csak kalandvágyból is, amikor Bábolna mellett vitt el az utunk. Magyarországon ugyanis eddig az Oil! kúthálózat látta meg a lehetőséget a szeszpisztolyokban, a cég eddig bábolnai, győri és kecskeméti töltőállomásain csapol szeszt is a 95-ös és a gázolaj mellett. És van még egy E85-ös kútoszlop, a pesterzsébeti Tesco benzinkútjánál, az M5-ös mellett. (Megerősítetlen olvasói közlés: "Már Sopronban is van E85 kút a Full-Sopron Kft. AVIA kútján, Kapuváron pedig bevezetés alatt. Szintén az AVIA kúton." Valamint: "E85-öt Veszprémben is tankolhatunk a Benzin Klub-nál a házgyári út, és a külső körgyürü találkozásánál." És: "már a székesfehérvári Oil kútnál, a Metro mellett is tankolhatunk E85-öt.".)

Jó érzés 215 forintos anyagot folyatni a tankba, mintha hájjal kenegetnék az ember bankkártyáját, amikor tízezer forintnál kevesebbet húznak le róla egy negyven literes tankolásért. Persze ingyen ebéd nincs; a szájíz hamar nekiáll romlani, amikor szinte szemmel láthatóan zuhan az üzemanyag-szintjelző mutatója az autópályán, a számítógép meg 11,4 literes átlagfogyasztást kalkulál az egynyócas fogyasztására száz kilométerenként.

Ennyit evett benzinnel, vegyes üzemben

Benzinnel sokkal barátságosabb értékek kísérnek utunkon. Sztrádán valamivel kilenc liter felett, országúton valamivel alatta fogyasztott a Volvo – csak hát ilyenkor már háromszáz forint körüli literenkénti árú anyagot szlopál a motor. De legalább van választásunk.