A lényeg az F (flexifuel): ez a Volvo rugalmasan értelmezi az üzemanyag fogalmát, képes bármilyen arányú etil-alkohol-benzin keverékkel eljárkálni. 125 lóerős, mondja a Volvo a katalógusban. 130 lóerő benzinnel, 136 etanollal, mondjuk mi. És mögöttünk ott a fékpad.
Mind kellemetlenebb feladat, lassan már saját magunk számára is
idegesítően kínos az alkohollal és autózással kapcsolatos asszociációs
tréfák kényszeres gyártása. De hát ez van: egyre több gyártó ismeri
fel, hogy nemcsak a műfaj őshazájában, Dél-Amerikában, de
Európában is van igény és lehetőség etanolos autók
értékesítésére. Legutóbb az
alkoholt meg nem vető Saab 9-3 járt nálunk, most pedig szintén
svéd
szesztestvérét, a Volvo kis szedánját kaptuk meg. Az
edzett májú kocsi lényegét ismerjük már: ugyanaz az 1,8-as,
szikragyújtású szívómotor
hörpintget benne, mint az alacsonyabb presztízsű, de műszakilag
gyakorlatilag az S40-nel megegyező a
Focus FFV-ben.
Gyorsan fussuk végig mindazt, ami nem az alkoholról szól
a kocsiban. Az S40 egy csinos (amolyan skandináv módra, kissé
darabosan persze), elegáns, sokak által irigyelt szedán. Már írtunk
róla
itt meg
itt meg
itt. A típus
meglehetősen identitászavaros, hiszen míg
focusos gyökerei a kommersz alsó-középkategóriához kötik,
orcáját a német presztízsmárkák, a BMW-Merci-Audi
szentháromság felé fordítja. Akárhogy is, Magyarországon a köz
számára minden Volvo, így az S40 is egyértelműen luxusautónak
minősül.
Árában is olyan se hús, se hal. Tesztautónk, a kétzónás klímás,
de bőrtelen üléses, tempomatos, de xenon nélküli Momentum
picivel hétmillió forint alatti árával épp csak annyiba kerül, mint
a legeslegolcsóbb, fapados 1,6-os 3-as BMW, viszont majd
félmillióval még így is többe, mint a legeslegdrágább, automata
váltós, fullos dízel kombi Focus.
Megvolt rovatunkban azokról az autókról írunk, melyekről már
írtunk, de más motorral, más kasztnival, más hűtőmaszkkal újra
karmaink közé kerültek. Dízel helyett benzin, lépcsős helyett
csapott far,
agresszívabb ködlámpák, új fényszórók, amelyek követik a
motorháztető vonalát, elegánsabb hűtőmaszk, 30 százalékkal merevebb
karosszéria; szóval egy fészlift a modellciklus derekán: ha
ezek is
megvoltak nekünk, itt számolunk be róluk. Értelemszerűen
főként arról, ami más bennük a korábban részletesen kitárgyalt
modellekhez képest.
Ezzel az 1,8-as benzin-, pardon, benzin-alkohol motorral az S40
hellyel-közzel dinamikus, pontos, stabil autó; városban, országúton,
autópályán is el lehet vele gurulgatni, bár nagy tempónál elég zajos.
És a vele töltött egy hét alatt
nem adott választ a kérdésre, miért is kellene bárkinek ezt
választania a nyomatékosabb, takarékosabb, százezerrel olcsóbb
1,6-os dízel helyett.
A Volvo maga is tudja, Magyarország infrastrukturálisan még nem áll
készen a bioetanol-üzem robbanásszerű elterjedésére. Azzal adták
ide az autó kulcsát, hogy
most tele a tank
E85-tel, de
nyugodtan tankoljunk rá benzint, csak
minél kevesebb üzemanyaggal vigyük vissza, hogy majd újra
teletankolhassák etanollal, mielőtt kiadják a következő
kuncsaftnak. Mert meg akarnak kímélni minket a macerától, ami
a szesztankolással jár, E85 nem terem minden bokorban.
Aztán úgy alakult, hogy
mégiscsak tankoltunk bele egy kis etanolt, már csak kalandvágyból
is, amikor Bábolna mellett vitt el az utunk. Magyarországon ugyanis
eddig az Oil! kúthálózat látta meg a lehetőséget
a szeszpisztolyokban, a cég eddig bábolnai, győri és
kecskeméti töltőállomásain csapol szeszt is a 95-ös és
a gázolaj mellett. És van még egy E85-ös kútoszlop,
a pesterzsébeti Tesco benzinkútjánál, az M5-ös mellett.
(Megerősítetlen olvasói közlés: "Már Sopronban is van E85 kút a
Full-Sopron Kft. AVIA kútján, Kapuváron pedig bevezetés alatt. Szintén
az AVIA kúton." Valamint: "E85-öt Veszprémben is tankolhatunk a Benzin
Klub-nál a házgyári út, és a külső körgyürü találkozásánál." És: "már a
székesfehérvári Oil kútnál, a Metro mellett is tankolhatunk
E85-öt.".)
Jó érzés 215 forintos anyagot folyatni a tankba, mintha
hájjal kenegetnék az ember bankkártyáját, amikor tízezer forintnál
kevesebbet húznak le róla egy negyven literes tankolásért. Persze
ingyen ebéd nincs; a szájíz hamar nekiáll romlani, amikor szinte
szemmel láthatóan zuhan az üzemanyag-szintjelző mutatója az autópályán,
a számítógép meg 11,4 literes átlagfogyasztást kalkulál az
egynyócas fogyasztására száz kilométerenként.
Benzinnel sokkal barátságosabb értékek kísérnek utunkon.
Sztrádán valamivel kilenc liter felett, országúton valamivel alatta
fogyasztott a Volvo – csak hát ilyenkor már háromszáz forint
körüli literenkénti árú anyagot szlopál a motor. De legalább van
választásunk.
Vezettük az autót E85-tel is, meg tiszta benzinnel is. Hát
a fene tudja:
eléggé forma-forma, de talán mintha tényleg éreztem volna azt
a kis pluszt, amit szeszüzemben nyújtott a Volvo.
Szívómotoroknál nincs nagy különbség etanol- és benzinüzem között,
igazán látványos teljesítménytöbbletet (ráadásul relatíve csekélyebb
fogyasztásnövekmény mellett) feltöltött motoroknál lehet elérni
a nagyobb kompressziótűrésú üzemanyaggal. (Lásd:
Saab 9-3 Turbo .)
Szóval alig erősebb? Nézzük meg tudományosan.
Ha a fenék tévedhet is, egy jókora MAHA LPS 3000 mérőpad
nemigen (csak felvágok, öt perccel ezelőttig fogalmam sem volt, mi
az a
MAHA). Elgurultunk egyik kedvenc
intézményünkbe, abba a budakalászi
szervizbe, ahol
már eddig is számos kocsiról
rántottunk le
leplet (újfent köszönjük a lehetőséget).
Az első mérést E85 hatása alatt bonyolítottuk. Az eredmény: 135,9
lóerő 6255-ös percenkénti főtengely-fordulaton, 166 Nm 5310-nél.
A környezeti hőmérséklet 18,1 fok, a szívócsőben
a hőmérséklet 30 Celsius-fok.
Benzinnel sem volt sokkal erőtlenebb a Volvo. 129,8 lóerő
6200-nál, 164,4 Nm 4150-nél, 16,1 fokon, 28 fokos szívócső mellett,
tehát csupán minimálisan különböző környezeti viszonyok közepette.
A leglátványosabb különbség nem is a grafikonon, hanem egy
kiegészítő táblázatban látszik.
A motorvezérlő elektronikától lekért adatok közt ugyanis ott az
előgyújtás értéke is. E85-nél ez alacsony fordulaton 15,5-18,5 fok,
közepes és magas fordulaton 20-22 fok. A rosszabb
kompressziótűrésű (az E85 nagyjából 105-ös elvi oktánszámot tud)
benzinnél 2500-as fordulathoz 12 fok tartozik, öt-hatezres fordulaton
pedig 17,5-19,5 fokos előgyújtást ad a vezérlés. Vagyis ha mi nem
is érezzük, a motor legalább tudja, épp mit kapott enni.
Legalább a zsebnek megéri az F?
11,4 literes átlagfogyasztás szesszel, 9,3-as benzinnel, azonos
körülmények között, azaz főleg autópályán. Most 215 forint körül van az
E85, 295 körül a benzin literje. A szeszevő Volvo 105 ezer
forinttal drágább a sima benzinesnél. Állítsuk csak fel hamar az
egyenletet (és ne foglalkozzunk inflációval, meg hétről hétre növekvő
benzinárral):
215 × 11,4 × x + 100 000 =
295 × 9,3 × x, ahol x azt jelenti, hány száz
kilométer múlva térül meg a piás motor felára.
X=341,88, azaz nagyjából 34 200 kilométer múlva vagyunk
pénzünknél. Legalábbis ha nem kell kitérőket tennünk az etanolos
kutakhoz.
De még
nincs vége a mateknak: ott a dízel. Ha hat és fél
literes fogyasztást feltételezünk, és tudjuk, hogy az 1,6D ugyanannyiba
kerül, mint a sima 1,8-as benzines, akkor az egyenlet a mai
gázolajárral:
215 × 11,4 × x + 100 000 = 305 × 6,5 × x,
ahol x < 0, hiszen ilyen fogyasztás és ár mellett már
eleve olcsóbb az eleve olcsóbb dízellel járni, mint E85-tel.
Hát, ennyi. Engem meggyőzött a teszt: közepes teljesítményű
családi autó esetén
az E85 jobb a benzinnél, de még annál is jobb a dízel.
Vagy zöld érzelműnek tetszik lenni? Szép látvány egy szélben hullámzó
kukoricaföld, de legalább olyan szép a rikítóan sárga repce. Mert
hát nem csak bioetanolt, biodízelt is ismerünk. Más kérdés, hogy azt
nálunk egyelőre nem lehet kapni. Hogy miért nem? Az meg egy jó
kérdés.
További cikkeink
