Tavaszcsináló kombi

Volkswagen Touran

Kari

2003. február 25., kedd 00:05

Direkt benzin befecskendezés nekünk nem jár. A navigációt nem tudjuk itthon használni. Mindezek ellenére a Touran már a Golf 5 dalát dúdolja, és nem is hamisan.

Bár nem vagyok a TotalCar Kombi Autók Megjelenési Statisztikáit Elemző Klubjának még pártoló tagja sem, gyanítom, hogy nem a Volkswagen Touran az első olyan kombi, ami megelőzi nem kombi testvérét. Mert a tévhittel ellentétben a Touran nem a Sharan utóda, hanem az egyre jobban közelgő - de még nem is látható - Golf 5 kombi változata, mely májustól lesz kapható Magyarországon. A Sharanra mindössze a nevében utal, mivel a Touran a "touring" és a "sharan" szavak összevonásából született.

A leendő Golf 5 padlólemezére húzott egyterű - vagy akinek jobban tetszik VAN, vagy MPV - bódé külsejében nem ragadja meg a tekintetet, és kategóriájában is szürke egérként húzódik a többi szürke egér sorába. Minden méretében nagyobb, mint a jelenlegi Golf Variant, de sehol egy izmos dudor, vagy karakteres vonal: egybefüggő massza az egész. Ami külsőleg egyedinek mondható, az a visszapillantó tükrökbe szerelt indexlámpa - ez úgy tűnik a Phaeton, és a Touareg után most már hagyománnyá vált a VW-nél. A szűk garázsok tulajdonosai örülnek majd a legjobban, mivel most már nem csak tükröt kell venniük, ha letörik, hanem indexet is bele.

A Touranhoz rendelhető további két teljes értékű szék a csomagtartóba, amivel így hét személy utazására upgrade-elhető a verda. Továbbá a hátsó üléseket - melyek súlya alig éri el a 16 kg-ot, így női kezekbe is könnyedén simulnak - össze-vissza variálva minden szállítási igényt képes kielégíteni. Persze azért a hét személy szállításához a motornak is lesz néhány szava, mivel nem mindegy, hogy az önmagában 1500 kilogramm körüli súlyt mennyivel dobjuk meg; 7 ember átlagos körülmények között is újabb 5-600 kg-ot jelent.

A múlt heti hivatalos sajtóbemutatón a néhány műszaki újdonság mellett nemcsak az autó unalmasnak mondható megjelenését csodálhattuk, hanem hegyi utakon való kanyargózás keretében háromféle motorral ki is próbálhattunk . A teljes motorválasztékot a már meglevő sima 1.6-os benzines (102 LE), és az 1.9-es TDI (100 LE) mellett a vadi új fejlesztésű 2 literes, hengerenkénti négy szelepes TDI motor (136 LE), és a szintén új benzines 1.6 FSI (115 LE) adja. A későbbiekre ígértek még egy 2000-es benzines, 150 LE-s motort is, de ennek még se híre, se hamva.

Az ínyenceknek szól a következő megjegyzés: az FSI a VW GDI-je. A tudományos nyelvjárásbvan kevésbé járatosak számára ez így hangzik: az FSI motor direkt befecskendezésű benzinmotor. Igazából erre nincs értelme több szót vesztegetni, mivel a magyarországi benzin harmatgyenge minősége miatt ilyet nekünk nem fognak szállítani. A vicc kedvéért mi mégis az FSI-t próbáltuk ki, és valljuk be, olyan mértékű lustaságot autóban még nem tapasztaltam, amit ez produkált a hozzá járó hat sebességes váltóval (ez a váltó jár a 2.0 TDI-hez is).

Két személlyel is alig mászott a végsebessége 140 km/h fölé, a gyorsulásról és az emelkedők megmászásáról pedig jobb, ha csak annyit mondok: szánalmas. Azoknak lehet érdekes az autó, akik mazohista módon ragaszkodnak a benzines motorhoz, és csak városban használnák Touran-jukat. A másik 1.6-os csak öt sebességet kapott, és bár gyengébb, mint az FSI, az áttelezés miatt talán - de tényleg csak talán - jobban autózható.

A DSG váltó

A Touranban helyet kapott még a VW DSG váltója is, mely eddig csak a sport gépekben volt, pl. Golf R32 , Audi TT V6 . Ez a hat sebességes osztómű magában foglalja az automata váltók kezelési kényelmét, a kézi váltók nyújtotta vezetési élménnyel, és fogyasztással. Két nedves kuplunggal (amikre a száraz kuplungosnál magasabb üzemi hőmérséklet miatt van szükség), és nagy nyomású hidaulikával készül. Az első tárcsa a páratlan fokozatokért, és a hátramenetért felelős, míg a másik a maradék fokozatokkal dolgozik együtt. Lényegében olyan mintha két váltó lenne egyben, és így egy elektronikusan vezérelt mechanikus váltó született, amely nem igényli a kuplungpedál használatát. Váltás közben a hajtáslánc csak a másodperc töredékére szakad meg. Van automatikus üzemmód is, tehát akár a váltókar piszkálása nélkül is vezethető, mégsem rontja az autó menetteljesítményeit, mint a korábbi hidrodinamikus elven működő automaták.

Menekülésként gyorsan átpenderültünk a kisebbik dízel, az 1.9-es TDI motorral szerelt autóba. Nos, ha a különbséget zongorázni tudnám... Bár teljesítménnyel kevésbé vagyunk ellátva az FSI-hez képest, annyira más ez a motor, hogy egyszerűen nem is látom értelmét a másiknak. Nyugodt járású, ruganyos, már-már lobbanékony, és olyan könnyedén, élvezetesen röpíti a verdát, hogy nem is figyeltem az autó viselkedésére, hanem a tájat lestem, a fotózáshoz megfelelő tereptárgyat keresgélve. Az egyedüli, ami megzavart, a motor hangja volt. Kicsit hangosnak találtam, és még némi rezonancia is átjött a pedálokon keresztül. Állítólag mert az autó motortere meglehetősen rövid, így a motor hátrébb csúszott, és a szigetelés így nem tud annyit nyújtani, mint mondjuk egy Passatban.

A rendelkezésre álló harmadik tesztmotort, a 2 literes TDI-t sajnos nem tudtam kipróbálni, mert a környéken található újságírók közelharcot vívtak érte. Pedig szívesen meglestem volna, mit tud a kistesóhoz képest, de tényleg, még a reptérre vezető néhány kilométerre sem tudtam intézni magamnak egyet - pedig volt 14 db, különböző felszereltséggel párosítva.

Visszatérve a belsőhöz, be kell látni, hogy a plusz két ülést leszámítva is látszik a tervezők munkája. "Ölég tágas, ölég kényelmes... jó lesz" - mondaná vidéki ismerősöm, és nem is tévedne. Valóban jól elfér egymás mellett a két elöl utazó, meg kell erőltetni magát annak aki a másik aurájába szeretne hatolni. Mögöttük sem sokkal rosszabb a helyzet, még három utazó esetén sem, de tudnunk kell, hogy a sima Golf 5-ben kisebb hely várható.

A fejtérrel nincs baj, ahogy ez az egyterűeknél lenni szokott, viszont akik hátulra a lábaikkal együtt szeretnének beszállni, előtte mindenképpen egyeztessenek az előttük ülővel, hogy neki mik a szándékai. A harmadik sorba installálható ominózus plusz két ülésről nincs véleményem, mert azokat nem láttam a tesztautókban. Biztos az én hibám, ahogy az is biztos, hogy ha nem összehajtogatott állapotban tároljuk, a csomagtartótól elköszönhetünk.

A felhasznált anyagokkal nincs baj, megszoktuk már őket. Műanyagok, szövetek, bőrök a szokásos VW felszereltségek függvényében variálva. Az elektronikai kütyük sem újdonságok. Az általunk vezetett autók mindegyikáben navigációs egység foglalta el a középkonzolt, és igen nagy hasznát vettük, mivel a külörszágban lezajlott tesztvezetés során senki sem fogta a kezünket.

Amennyire féltem tőle, pontosan annyira, vagy talán még jobban beleszerettem, mert kezelése egyszerű, és tényleg olyan, mintha egy térképet lapoznánk menet közben. De erre sem fecsérelném tovább a szót, mivel a 800.000 forintos magyarországi ár mellé jár a tudat is, hogy magyar térkép CD nem készült, így hasznát venni nem tudjuk. Nem is adtak el még egy ilyen extrát sem itthon.

A vezető előtti műszerek a szokásos, VW-s kék színt kapták, és a szokásos információkat közlik. Ha van a fejünk felett ablak, az valószinűleg elektromosan mozgatható mindenfelé, ha nincs, oda is szorítottak három tárolódobozkát. A kesztyűtartó egyben hűtőszekrény is, amit az elzárható lukacskán keresztűl lát el fagyos levegővel a rendszer. A gombok, kapcsolók a helyükön vannak, ahogy azokat a VW tulajok már megszokhatták, ezen a téren nem sok minden változott.

Az ablaktörlők bekapcsolása felér egy fejbekólintással. Az alaphelyzetben nem látható két kar, nem párhuzamosan, hanem szétfelé nyílva dolgozik. Mikor beindítottam, számomra ismeretlen sebességgel megindulva a nagy méretű szélvédőn, hirtelen úgy éreztem, mintha valami be szeretne repülni az üvegen át, és rémülten hajoltam oldalra. Aztán persze röhögtem magamon.

Tulajdonképpen az egész autóról az a véleményem, hogy autó. Nem tudom ennél jobban megfogalmazni. Mivel semmiféle árat nem sikerült kipréselni a hazai forgalmazóból, egyelőre nem tudom hová pozicionálni sem. Majd májusban meglátjuk, hova lesz jó.

... és a sajtófotók: