Essünk túl a címen hamar. Keresztanyám számára kellett városi rohangászós autót vásárolni egy Matiz leváltására. A Suzuki Ignis nem volt jó, kényelmetlennek bizonyult. Keresztapám tanácsára a következő kereskedésben (véletlenül a Toyotánál) unokatestvérem előreszaladt és beállította a kiállított Yaris ülését úgy, hogy keresztanyámban rögtön kedvező benyomásokat keltsen az autó. Így is lett, trükkösen befolyásolt keresztanyám és a halványzöld Yaris egymáséi lettek, azóta is boldogan élnek.

Olyan kép élt bennem a Yarisról, hogy nagyon drága, nagyon jó minőségű, nagyon Hi-Tech, nagyon exkluzív kisautó. Biztos a hülye ufós reklámklipek miatt. Aztán amikor ezen írás készülte során elkezdtem érdemben foglalkozni a típussal, egyre-másra dőltek le prekoncepcióim, pozitívak, negatívak egyaránt.

A legolcsóbb Yaris 2,44 millió forint, de tesztautónk, az egyliteres csúcsmodell is csupán 3 005 000 forintba kerül (fura, hogy a Toyota nem alkalmaz pszichológiai árképzést, én biztos 2 999 000-ért adnám). A felszereltséghez és a Toyoták közmondásos megbízhatóságához mérten ez cseppet sem durva, hogy mást ne mondjak, háromhengeres Fabiát lehet kapni szűk hárommillióért, villanyablakkal és centrálzárral. Ebben meg klíma is van.

Kívülről - nem rossz, sőt, kimondottan helyes, bár az én ízlésemnek kissé nőies. Úgy tűnik, a piac homogenizálódása ellenére megmaradnak a származás által meghatározott formavilágok. Ahogy a C3-on, a Clión és a 206-on látszik, hogy francia, a Polón, hogy német. A Yarisról is ordít, hogy távol-keleti kisautó. Kicsit a Daewoo, pardon Chevy Kalosra és a Hyundai Get(z)-re hajaz, csak gömbölydedebb jóval. Elölről kedves plüssmaci, hátulról jó kiállású, dinamikus, erőteljes jószág. Oldalról mérges kis labda; előre lejt az övvonal, hátra lejt a tető, az oldalablak tehát hátrafelé brutál szögben szűkül.

Akad egy-két remekbeszabott kis műtárgy is az autón, amin elcsemegézhet a finom részleteket kedvelő esztéta. A fényszóró picit beleharap a lökhárítóba, hmmm! A hűtőmaszk behódol a Toyota-logo előtt, űűű! Milyen különleges a kis bogárszerű oldalvillogó, húúú! És az a tipográfia hátul a típusjelzésben, az érzékien összefonódó betűk, óóó!

A Yaris belül is számos érdekes részletmegoldással büszkélkedhet, de összességében kevésbé megragadó. Látványos a jópofa, hátrafelé felkúszó vonal az ajtók belsején, bennük a szép kilincsekkel, lenyűgöző a dudorokkal-mélyedésekkel tarkított műszerfal - és mégis. Alaposan végigtapogattam, végigpróbálgattam mindent, és végig éreztem, ahogy az anyagok, a kapcsolók, a kárpitok folyamatosan sugározzák: olcsó kisautó vagyok! Olcsó kisautó vagyok!

Sok a szörnyű, álcázatlan pőre műanyag. Még ebből is kiemelkedik a fűtés-szellőzés forgatógombjai körüli fémes festés, az ember hajlamos tapogatni, nem matrica-e. De nem. A régivágású tolókaros szellőzésszabályzásra emlékeztet egy kis fosszília: a külső levegő egy kis tolókarral zárható ki.

A Sol felszereltség a Toyotánál a csúcsot szokta jelenteni. A Yaris Sol leglátványosabb extrái, a bőrkormány, a krómbetétes, krómgyűrűs talapzatú, szép, komoly váltókar kirí a képből, nem ebbe az autóba való. Ha nyáron próbáltam volna ki, valószínűleg megfőlök benne - mert nem is gondolnám, hogy klíma is jár hozzá. A középkonzolon érdekesen szétszórt rádiómagnó négy hangszóróból szól - mind a négy elöl van, kettő lent, kettő fent, rendes komponens szett. A kormányra is kerültek rádiógombok, gyáriak, de utólagosan kendácsolt hatásúak.

Na tessék, most ez az egész úgy hat, mintha Szegény Yarisnak még az előnyei is hátrányok lennének, pedig dehogy. Mert mindennapi városi közlekedési eszköznek jó a Yaris. Nőkre tervezték az ajtónyílásokat - a hátsó különösen szűk -, de ha már bent vagyunk, jól elférünk. Az első ülések alig tartanak, de kényelmesek, a vezetőé magasságában állítható. Hátul tologatható, oldalanként állítható dőlésszögű, aszimmetrikusan dönthető támlájú székeket találunk, amikkel mindenkor a szállítandó tételekhez igazíthatjuk az utastér/raktér arányt, utóbbi 205-től 950 literig variálható. Tetszett, hogy a nem használt hátsó öveket kis rögzítő csipeszekkel mentesíthetjük a beszorulástól támladöntés esetére.

Egyedi és praktikus a középkonzolba integrált két mókás, mély kopoltyú, de lenyűgöző a jobb oldali légzsák alatt a látványosan felnyíló fedelű rekesz is, mely alatt elfért még egy normál méretű kesztyűtartó is. Akad még az elöl ülők számára egy-egy térképtartó és pohártartó, hátulra az ajtóra viszont már nem jutott térképtartó, csak az első üléstámlák hátán lévő zsebekbe gyűrhetjük a rágóspapírt.