Furcsa idők járnak az autóiparra. Tíz-tizenöt éve még két dolgot rettegett az autóstársadalom: az olasz elektronikát és az olasz kiskategóriás dízelmotort. Mégis sorra tűnnek fel e lassan, de biztosan fejlődő szerkezetek a megbízhatóság szimbólumának gondolt német autókban. Mercedesek olasz műszerfallal, Volkswagenek olasz motorvezérlő-elektronikával, most pedig amire aztán végképp senki sem gondolt: Corsa JTD-vel.

hirdetés

A kis dízel bevezetését a Corsa félidős egyengetésének idejére
tartogatták. A legkisebb Opelnek
három év után olyan nagy szüksége volt a megújulásra, mint még
soha egyetlen körbe zárt villámmal fémjelzett autónak. Ráadásul
formájáról már a bemutatás pillanatában is megoszlottak a vélemények,
így nem csoda, hogy szegény pillanatok alatt elveszítette még azt a
kevés varázsát is. A gyáriak emiatt nagyon igyekeztek új színekkel,
optikai elemekkel feldobni megjelenését.

Sokáig azt hittem, a prospektusokban és bemutatótermekben látott
Corsákhoz hasonlóan, minden egyes darab füstszínű hátsó, valamint
vetítőlencsés első lámpákkal készül majd. Csalódnom kellett. Az új
felszereltségi szintekből csak a Cosmo és a GSI változathoz járnak ezek
a szépészeti elemek. A Essentia és Enjoy fantázianevű felszereltséggel
Corsát vásárlókat, csak autójuk megújult hűtőmaszkja, valamint a jó 30
cm-rel lejjebb került hátsó ködlámpa különbözteti meg a három évvel
ezelőtti változatba invesztáló társaiktól.

Természetesen ezek sem elhanyagolható változások. A lökhárítók
fényezését védő műanyag csíkok összehúzása, az alsó hűtőrács három
részre tagolása és az itt megjelenő forma megismétlése a lámpák
oldalán, mely a vízszintes króm csík elegáns megrövidülését is
eredményezte, mind-mind a kisautó markánsabb, modernebb érkezését
szolgálja.
Aztán távozásakor megpillantottam a felvert sár útjába helyezett
hátsó ködlámpát, és furcsa érzésem támadt. Láttam én ezt már
valahol. Nem kellett sokáig keresgélni emlékeim közt, hogy egy olyan
autót találjak, amelynek formai extravaganciája hasonló tempóban lett
az enyészeté és hátsó lámpáit is pont olyan magasan hordja, mint a
Corsa.

A modellfrissítás során végrehajtott
változások hasonlósága elképesztő.
Az új Corsa tulajdonképpen egy mini Focus, ami nem feltétlenül
válik hátrányára. Az új formák valóban a külső megújulást szolgálják,
miközben a tubular design jegyében született - idézem - "sportos
megjelenésű halogén fényszórók" használati értéke odaveszett a forma
oltárán. A vetítőlencsének van ugyanis egy speciális tulajdonsága: a
fotonok precízebb irányítottsága miatt minimalizálja a céltartományon
kívülre szóródó fényt, így a fényhatár mögött tökéletes sötétség
uralkodik.

Mivel a kipróbált autóban az elektronikus szabályozóval sem lehetett
kellően magasra állítani a fényszórókat,
újhold táján az éjszakai autózás 80 km/h fölött ámokfutássá
válik. Ezen csak az autó hátuljának terhelése segít, aminek
hatására jótékonyan megemelkedik az orra, így téve láthatóvá az út
eddig ismeretlen területeit is. Aki mégis a csövek tántoríthatatlan
híve és éjszaka is látni szeretne, Xenonnal is rendelheti Corsáját, így
óva meg autója szépségét és a kivilágítatlan biciklisták testi épségét
is.

A külső szépségét gyorsan megszokva a belső felé vettem az irányt,
aminek átalakulása nem olyan átütő, mint amilyet a kívülről érkező
jogosan elvárna.
A változás az utastér megvilágítására hivatott lámpákban
csúcsosodik, ahol új formához új funkció párosul. Az előző sorozat
több mint húsz éves technikával kapcsolható és legalább tíz éves
formával rendelkező lámpáit egy olvasólámpákkal kiegészült világítótest
váltotta fel. Kedves és ilyen kis autótól szokatlan meglepetés, hogy az
elsőkkel együtt ajtónyitásra a hátsó ülés mögött is fény gyúl, így
mostantól a térképolvasást akár a hátsó ülésre kényszerített
ismerőseinkre is bízhatjuk.

Akik amúgy sem panaszkodhatnak, mivel
a Corsa itt is kategóriája átlagát meghaladó lábtérrel
rendelkezik. Szűkölködniük csak akkor kell, ha az átlagosnál
nagyobb méretekkel rendelkeznek, vagy ha a kelleténél több csomagot
hoztak magukkal. Ilyenkor ugyanis plusz hely nyerhető a hátsó ülés
háttámláinak meredekebbre állításával, ami a lábteret ugyan nem
csökkenti, de az így kialakuló üléspozíció, valamint a fejek
elhelyezése már kihívások elé állíthatja az itt utazókat. Igaz, hogy az
ilyen technikával szerelt hátsó ülés nem biztosít annyi variációs
lehetőséget, mint síneken csúszó társa, az Opel mérnökei mégis úgy
gondolták, hogy a négyesben, ne adj isten ötösben utazók már úgysem
hajlandóak ennél több teret átengedni a bőröndöknek. Ha meg csak csomag
van, tessék dönteni. Mármint az ülést, aminek vászna irodai gurulós
székekről lehet ismert miközben a beltér műanyagjai a karfák anyagából
készültek.

Ezek után bátran kijelenthetem, hogy az új Corsa az elindulásig nem
tartogat komoly meglepetést. Az igen vonzó paraméterekkel rendelkező
motortól - ismerve az autóiparban használatos számok varázslatosságát
-, nem vártam túl sokat. Annál viszont sokkal többet nyújtott.
A kis dízel 69 lóerejét alapjáraton jól palástolja. De ha a
turbó némi kipufogógáz hatására lendületbe jön, nincs ami megállítsa a
négy apró dugattyú vadul gyorsuló mozgását. A maximálisan 170 Nm
nyomaték 1750-es főtengelyfordulattól a rendelkezésünkre áll és ezt
szerencsére érezni is. Gyorsan kapcsolgatva a 90 lóerős 1,4-es
benzinesnél sokkal dinamikusabban mozgatja a Corsát a kis dízelmotor,
ráadásul ebből a lendületből az elektronikusan beállított 165 km/h-s
végsebességig igen keveset veszít.

Bevállalósabb előzések visszaváltás nélkül is gond nélkül
végrehajthatók, miközben ha a kisautóhoz mérten visszafogott zajban jól
fülelünk, meghallhatjuk a csöppnyi turbó fütyülését is. De bánjunk
óvatosan a zenei élménykereséssel, néha az útra sem árt odafigyelni. A
Cosmót kifogástalan minőségű, bőrrel varrott, rádióvezérlő-gombokkal
ellátott kormánnyal tarthatjuk irányban, aminek markolására nagyobb
sebességnél szükség is van.

Ez persze nem a konstrukció hibája. Érezni,
a futóműből kihozták, amit lehetett: irányíthatósága,
egyenesfutása példás. A stabilitásnak mégis határt szab a karosszéria
méreteiből adódó két tengely közöttti távolság, ez a Corsánál 2,5 méter
alatt marad. Ha pedig jó úton járunk az úton maradáshoz, az
egyenletesen adagolható, németesen nagy pedálerőt igénylő fékek
segítenek az Essentiát kivéve az alapfelszereltség részét képező dupla
légzsákok gyári állapotának megóvásában. Van aki ennél is többet akar,
de nem a GSI változat mellett döntött? Némi felárért rendeljen
blokkolásgátlót. 140 000 forintért kihagyhatatlan.

Összességében elmondható, hogy az olaszok kitettek magukért. A kis JTD
a
Fiat túltermelés egyetlen folyamatos keresletre számító darabja.
Megy, mint a veszedelem, mégsem fogyasztott 5 liternél többet.
Biztos, hogy csizmában mesteri szintre viszik a JTD ipart. Most már
csak reménykedhetünk, hogy lassan a németek is ráéreznek a piac
elvárásaira, és a számok ismeretében kénytelenek változtatni
konzervatív nézeteiken. Ennek talán első jele, hogy hiába húzogatjuk a
fényszórókapcsolót, az Opel feláldozta a múltat a szebb jövő
reményében.

Értékelés: 3,5 - Látszik az igyekezet, de már nagyon várom az új Astra stílusában készülő Corsát.