Larry barátunk mesélte, hogy egyszer egy Vipert hozott el valakinek Amszterdamból Budapestre, és vele tartott egy haverja, örülve az alkalomnak, hogy majd felváltva viszik végig az 1400 kilométert, meg úgy általában, vájperezünkgecó. Aztán a Larry mondta, hogy 50 kilométer után nagyon elege volt az egész imbolygó, szélfútta vacakból, és gyorsan át is adta a kormányt.
A Viper penge verda, de a beszámolók tanúsága szerint egyáltalán nem jó autó.
Ezt írja róla AlieN, aki a napokban ült egyben, és megkérdeztem tőle, hogy milyen volt:
Inkább csak szar. Félelmetes szörnyeteg benyomását keltette, amivel küzdeni kell a pilótafülkéből ahhoz is, hogy csak úgy simán menj vele.
A szakik biztosan ezt az érzést tartják „igazi autósnak”, de én azért inkább puhapöcsű városi patkány vagyok ebből a szempontból: szeretem a kezes szervókormányt, a tolatókamerát, meg az automata klímát.
Versenypályán, ahol padlógázon közlekedsz vele, meg nem kell vele parkolni, meg alacsony fordulaton kuplungolni, ott biztos elemében van.
Kívülről biztosan nagyon cool-nak néztek az emberek, mert minden mexikói pickuptulaj megbámult, de nekem a nemkéne-kategória.
Emlékeznek még pár évvel ezelőttről a Dodge Tomahawkra? Hatalmas art deco motor volt, a gyönyörű lámpák és a nyers alumínium között a Viper 8,3 literes V10-es motorjával, Wolfgang Bernhard gurult be vele a 2003-as detroiti autókiállítás színpadára, hogy aztán soha ne legyen belőle termék. Mert Amerikában ilyen termékeket ma már az ügyvédektől való félelem miatt nem készítenek.
Vállalatok legalábbis. Mert akinek kéne a normális, és egy kicsit ciki big block Boss Hoss helyett egy Viper-motoros Boss Hoss, Kirk elintézi:
Forrás: Phoenix Bikers
Nitrós palack, hahaha – Kirk egyébként a (602) 363-5386 telefonszámon érhető el. Valaki vegyen egyet!
